Mesék
Avagy mese egy édesszájú katonáról, aki nyugdíjfizetéskor bizony elgyengül
Kertvárosunk központjában
nagyon csinos cukrászda nyílt,
kikerülni oly hálátlan,
erősíti ezzel a kínt...
Sziklás hegység belsejében
éppen most egy medve ébred.
Csengetett a belső óra,
nem szól néki madárnóta.
Történetem elkezdődött
a mesés, szép keleten,
jó királynak országában,
mely nyújtózott kecsesen.
Brimmeg-brummog most a medve,
bánatos a tekintete,
unatkozik mostanában,
nincsen neki játszótársa.
Érdekes ez a történet,
tán igaz is lehetne.
Így mondta el a nagymamám,
az is lehet, hogy mese.
Messzi-messzi északon,
hófödte szép tájakon
ragyognak a csillagok,
nagy éppen az izgalom.
Cickafalván, Macska téren
van a Miau Étterem.
Cinka cica odasétált
körülnézni, mit vegyen.
Hegyeken, völgyeken át
utazva képzelet szárnyán,
átszelve az egész óceánt,
mire megleled birodalmát.
Erdő mélyén, zöld mohán,
mintha hozzám tartoznál,
pillangó a vállamon,
hadd maradjon... vállalom.
Első fészek gyümölcseként jött Gedeon a világra,
Néhány röpke pillanatig a sok rokon őt imádta.
Áhítatuk hamar illant, mert megszólalt az újszülött,
S éles hangú lármázása minden hallót szíven ütött.
Sóbarlangba bandukoltam.
Sót komáló Salamon
lazán mellém szegődött,
s elkísért az utamon.
Nagy kalandra készült,
mert tudnia kéne,
még ma megkeresi,
hol a világ vége.
Tegnap még tavasznak öltözött a tél,
de elunta göncét, a foltosat.
Hóbundába járna, maszkján csipkeszél,
porcukorral szór szürke pontokat.
Szendergett már jó ideje,
Lassan mozgott a tüdeje.
Szíve is csak ritkán dobbant,
Kint a mély hó lassan rokkant.
Avagy tanmese a hősről, aki nem várta meg a története csattanóját
Xuan herceg nagy Kínában
szerette a muzsikát,
fújtak zenét harminchárman,
kitalálva - mit imád...