Mesék
Kakaskukorékolása szeli a vidéket,
ködös pusztán foszlanak a fénytől a lidércek,
Hajnali szél hátán érkezik az öreg sánta,
fűzfa ág a sétabotja, földig ér szakálla,
kosarában kalács gőzöl, frissen sütve, Bécsből,
bandukol a nagy Alföldön, ismeri a vén tölgy.
Talán egyszer,
talán régen,
talán éppen egy mesében,
élt egy veréb, persze szürke
- ki a levet összeszűrte,
egy verébbel, aki látott,
éjszaka is napvilágot.
Fa és a művész
Kezdetben, mikor még kicsi voltam
A lelkemből nagyot szóltam
Kezdetben a föld adott életet
Én tettem a dolgom, növekedtem.
Elhagyta a fagyos tájat,
Melegségre érez vágyat
A hófehér, szárnyas malac.
Odaszáll, hol várja tavasz.
Mert nem adjuk fel a reményt
Ott, ahol gond nélkül élnek felnőttek és gyerekek,
boldogan élt városában: Kata, Éva,
Benedek.
Sűrű füstöt pöfékelve gurultak az autók,
csilingelt a villamos is, bágyadt fénnyel zakatolt.
Történt egyszer, már elég régen,
Hogy egy cica megszült a pincében.
Négy kiscicát hozott a világra,
Több embernek a vidámságára.
Mágikus erdő 2. rész
Aranytorkú nimfák ihlettek,
még ma is hiába szeretlek.
Nézem a tükröt, nézem magam,
lepattog róla minden szavam.
A nap már bíborszínre váltott,
Mikor az égről visszanézett,
Már csak egy kismadarat látott,
Ki addig játszott, otthonról elkésett.
Sárkányölő Szent György meséje
Silena közelében volt egy mély tó,
vizében hatalmas, zöld sárkány lakott.
Mérges leheletet fújt a városra,
de aludt, ha két birkával jóllakott.
Hegy hátán, fa ágán a harkály felébred.
Elindul keresni reggelit, ebédet.
Aki keres, talál. Van bőven beteg fa.
Minden nap jóllakik, mindet meggyógyítja.
Nyári reggel a tóparton
Hajladozik szépen a nád,
Ásítozva ébredeznek
Sárga pihés, csöpp kiskacsák.
Meditációs mesevers
Hogy álmod könnyű legyen,
figyelj rám most, gyermekem!
Pilláidat hunyd le gyorsan,
hasba lélegezz mélyeket.
Réges-régen, erdő mélyen,
Élt egy király nagy bőségben.
Szerette egyetlen fiát,
Ezért vele gyakran vadászni járt.
Csúszik-mászik ez a kígyó
Egyre jobban becsvágyó
Ő nem volt csak egy sikló
Most egyre jobban dagadó