Mesék
Nyári reggel a tóparton
Hajladozik szépen a nád,
Ásítozva ébredeznek
Sárga pihés, csöpp kiskacsák.
Tél-esti hangulatban
Milyen jó is lenne, ha mesélni tudnék,
Varázsszőnyegemen veletek utaznék.
Fák színes kabátját őszi szél szaggatta,
Bokrok alá dobta, vagy vitte szaladva....
Tizenkét öreg ül a tűz körül,
mindegyiken másféle köpönyeg.
Suttognak csendben, a perc közeleg,
egy évnyi szikra szerteszét röpül.
Már oly régen történt. Nagyapáink mesélték.
Talán már az Indiánok is a tábortűznél regélték.
Könnyeket fakasztó történet, megtörtént eset.
Melyet láthat minden ember, aki kémleli az eget.
Körbe-körbeforog,
azután lelassul.
Csikordul is kicsit,
amikor megmozdul.
Megígértem, hát folytatom,
Ráment néhány szabad napom.
Ha nem tudod, miről van szó,
Első két rész irányadó!
Cickafalván, Macska téren
van a Miau Étterem.
Cinka cica odasétált
körülnézni, mit vegyen.
Kázmér liba elmereng,
Holnap reggel tóra megy.
A falusi kislibák
A nagy tavat átússzák.
Ó, te kedves, kis vakond,
Mért van púp a hátadon?
Túrtam-fúrtam a kertben,
Ezért engem megvertek
A haragos emberek.
Ni-csak, ni-csak mi történt,
a csoda most megtörtént,
tintafoltból feléled,
hogy csak álom, reméled.
Erdőn-mezőn sürgés-forgás,
nyuszi szalad, füle kockás,
nagy gondban van most őkelme,
eltűnt egy tojás reggelre.
I. (Hol is keresd?)
Jártatok már Aprófalván?
Ha még nem, hát bemutatnám:
Kis szigeten található,
Lakják tündérek és manók.
Dirmeg-dörmög a vén medve,
mert február felkeltette,
nincs most neki túl jó kedve,
morcos, mert még álmos kelme.
XXV. Aprófalvi mese
Mikor hegedűszót hallja,
Táncra perdül Aprófalva.
Árokparton tücsökzene,
Ettől kerekedik kedve.