Mesék
Lia kislányom gyere már
adok neked egy szál rózsát
fogd meg a kezem
Rózsafa tövében alszik
a horkoló Tücsök Tóni,
de messziről észreveszi
a sétáló Pici Póni.
Mágikus erdő 2. rész
Aranytorkú nimfák ihlettek,
még ma is hiába szeretlek.
Nézem a tükröt, nézem magam,
lepattog róla minden szavam.
Találkoztam a kis ördöggel.
Rügyeket nyomott vissza titoktól nehéz éjjel,
pedig volt mindene a tavaszhoz.
Megdorgáltam, de csak vigyorgott, ahogy az ágak újult erővel kipattantak,
ő nem, és zsebéből mindjárt előkotort
pár varjú látta diót, zörgő mogyorót, inge alól fonnyadt almákat,
nem értettem. Csak úgy megmutatja üde tavasznak?
Az elveszett rege...
Corvin Mátyás mit gondolt magába`?
Fel kellene öltözni álruhás gúnyába.
Be kellene járni az ország szegélyét,
Megvizsgálni vele a vámszedők népét.
Eltörött a nyuszi lába,
Szomorú a kicsi párja.
Kivel megy ma el a bálba
Hófehér, új ruhájában?
Erdőjáró Mankali vigyázott a fákra.
Szerette az állatokat és minden vizet.
De egyvalami volt a szíve vágya:
szerelmes akart lenni, el sem hiszed.
Mágikus erdő 1. rész
Mágikus erdőmben nimfák dala száll fel,
magával ragad, táncolok a felhőkkel.
Friss-zöld levelekre hajtom le fejem,
látom, az ásástól földes a kezem.
Érdekes ez a történet,
tán igaz is lehetne.
Így mondta el a nagymamám,
az is lehet, hogy mese.
Volt egyszer egy kis vadmalac,
nem volt csíkos a háta,
ezért gúnyolta a többi
malac óvodástársa.
Tapsifüles és családja
hímes tojást festenek,
ügyeskednek, szorgoskodnak
a kicsi nyuszikezek.
Egyszer volt egy kisegér,
ki bánatában dróthoz ért,
de a drót nem rázott, s
a kisegér ráfázott.
Egy ember meg egy retek szeretete
Egyszer egy ember elment keletre segedelmezettlen.
Erre egy retek elkerekedett szemmel meredezett.
Történt, hogy az oroszlán hatalma
leáldozott,
s az erdei nép új királyra
áhítozott.
Vándorútra ment a bolha kutyából a szobába,
rá is talált nemsokára szobában egy nagy ágyra.
Tornyos végű, szép nagyágyban paplan alatt jól elbújt,
pirospozsgás gazdasszonynak bugyijába belebújt.