Mesék
Kis patak csordogál az erdő mélyén,
Bús legény énekel a folyó szélén.
Horgászni ment, de nincs semmi kapása,
Szomorú, mert nincs szerető babája.
Mesélsz-e, anya, a békáról,
a cipőjéről meg a sétáról,
az erdőben lakó barátról:
a folyton ugrándozó madárról?
Van messze egy kis tó.
Oda jár Julcsi.
Belenéz a tóba,
S a tó tündére látja.
Egyszer egy kis őzike
Házak közé betévedt.
Befogadta egy család.
Megetették, itatták.
Lesz még "nemulass"
Tél szele fú még,
fázik a sál.
Hó hideget kér,
álmodni kár.
Fénylő nap kelt fel az égen.
Ima hallatszik a messzeségben.
Tömött termek, mindenki hoz valamit.
Arany kupacok látványa vakít.
A szultán trónján ülve bámul a népre.
Köszönöm a kincseket,
mely hatalmat rejt, és hírnevet.
Borús barlang belsejében
lépés dörren, dobban.
Tűzokádósárkányanya
dühödten betoppan.
Hajnali pacsirtaszóra ébredtek
az odvas tölgyfákban élő kis manók.
Csütörtök reggel csillogó szemekkel
indultak fogni száz tarka pillangót.
Piroslik az ég alján,
Felébred a királylány.
Egy őz mondja, hurrá.
Légy megértő, őztestvér.
Várj, most hirdetik a győztest.
Jaj, ne, nem mi győztünk.
Első fészek gyümölcseként jött Gedeon a világra,
Néhány röpke pillanatig a sok rokon őt imádta.
Áhítatuk hamar illant, mert megszólalt az újszülött,
S éles hangú lármázása minden hallót szíven ütött.
Jött egy manó.
Szép álmokat hozó.
Álmot hozott nekem
Gyermekszemeimre.
Eső, sír az ég,
az erdők s folyók világa szilánkokban ég.
Létezik egy kis szív az erdő mélyén,
sarokba szorítva egy szakadék szélén.
A tűz körül két setét árnyék pihen,
Károly és Dezső bátyauram eszeget.
Fülkarikát hordanak, pipát szívnak,
Néha éheznek, és néha szomjaznak.