Mesék
Virágballada
Tarka rétek virágszála.
Sziromarcú királylánya.
Kőszirt szélén kihajtottál,
ég ablakán áthajoltál.
Sűrű erdőben, hol fák odvából méz pereg.
Apró szárnyú tündér szendereg.
Asztal lesz egy nagy levélből,
Ital készül virágok Levéből.
Tudjátok-e, miért vannak ablakokban
És miért fénylenek a cipők is jobban?
Lehet találgatni, de tudjátok ti már,
E napon jön Mikulás, pont hatodikán.
Lopakodik huncut, kormos kísérője,
Ő a virgácsosztás fő-fő felelőse.
Elolvadt a gleccser jege,
Megakadt a szán eleje.
A télapó most mit tegyen,
Hogy időben pont ott legyen,
Ahol várják személyesen
Sok-sok ezer fontos helyen?
Egy indián kisfiú levele
Mr. Mikulás! Az ajtónkon nincsen zár -
tárva-nyitva vár - estig tele zsákkal
bármikor mihozzánk is besétálj...
Magas neked a kémény, hagyj fel azzal!
Ilyenkor a szeretet mindig fázik, a krampuszt mi tartja melegen?
A kandalló hideg, és morcos fákon gyújtja a lángot, ünnepre éhes gyerekek gyűlnek köré.
Az angyal seregei kesztyűt s télikabátot adnak a virgács hordozói didergő testére.
Siklania kell a szánnak, mert a hó torlasza érkezik fenyőre a csúcs mögé.
Porolja a szánt induláshoz,
a szarvasok lehelete nézelődik.
Gyerekek kutakodó mosolya az ablakokon.
Ránduljon a gyeplő,
mert felhő érkezik!
Törpmese
Nyomozás színtere lett Aprajafalva,
mert Hami tortáját egy lény elragadta.
Törpapa gyűlést tart gombaháza mellett,
hupikék törpike mind odasereglett.
Mesefalu büszkesége,
Szép reménye és szerencséje
A trollról
A troll-erdőbe ne térjél,
A puszta fa is ellenség,
Ha arrafele gombáznál,
Majd a környék vacsorál;
Csontot szopogat a béka,
Farkasnál vagy kétakkora...
Amikor Gréta számolni tanult,
szorosan akkor a fűbe lapult.
És jöttek is sorban a kis katicák
peckesen lépve egyet-egyet,
és Gréta kiáltott, ez így csacsiság,
hogyan számoljam meg a pettyet...
Őszapóka őszanyónak
szövőszéket készített.
Mire felébred Tél szomszéd,
lesz takaró, jó meleg.
Volt egy ifjú,
Úgy tengette életét
Mint egy átlagos legény.
Ő elkezdett regélni,
S úgy halt meg, hogy nem is élt.
Törp-mesék
Aprajafalvába megint visszatértem.
Persze, képzeletben ismét köztük éltem.
Készülnek december kemény hidegére,
tűzifát gyűjtenek a közelgő télre.
ott hol a vízinövények laknak
örömére napszínű halaknak...