Mesék
és a kópé Lujzi cica
Történt egyszer egy szép napon,
úgy emlékszem szombaton,
Ha nem hiszed, nézz utána,
Manóciknál akkor jártam.
Nyusziföldön húsvét előtt
izeg-mozog a sok munkás,
tojást fest kicsi és felnőtt,
szorgalmasak, meg nem unják.
A húsvéti nyuszinak
Kedves a kis pofija.
Festegeti a tojást,
Kéket, pirosat, sárgát.
Erdőn-mezőn sürgés-forgás,
nyuszi szalad, füle kockás,
nagy gondban van most őkelme,
eltűnt egy tojás reggelre.
Rongy a feje, na, meg lába,
Mégis elmegy Borcsa bálba.
Szép ruhát ölt magára,
Púdert tesz arcára.
Cipőt húz fel, lakkcipőt,
Úgy járja majd a keringőt.
Nyuszi muszi
Nyuszi ül a fűben, zöld, sárga, kék hímes réten.
Nagy vonással a felhőket, madarak repülnek felhőtlen.
Hogy mi jut róla eszembe?
Egyszer egy nyuszi tojást rakott a tenyerembe.
Nyuszicsalád kint ugrál
a virágos réten.
Meglátnak egy kisleányt,
ki labdázik éppen.
Lemenő nap utolsó sugára
Patak színén, ködöt húz reája.
Vízi tündér haját mossa,
Bálba készül kobold ifjjal.
Nem alszik ő téli álmot,
Elutazott, messze jár most
Villás farkú kis barátom,
Tavasszal már alig várom.
Mondj egy mesét, mondj minden este!
Hadd nyíljon meg a képzelet!
Mielőtt elpihen a teste,
a lelke hadd szálljon veled!
Négyéves sem voltam, mikor ez megesett,
élénk fantáziám adta az ötletet.
Kicsi falu mellett - az országhatáron
lakott a családunk, vasútállomáson.
Conor, az ír kobold és a pitypangvölgyi levélmanók
szeretetmese
A távoli ír vidéken élt
Egy kedves, ír kobold.
Pitypangvölgynek vidékéről
Soha el nem vándorolt.
Fáklyák fényében
baglyok suttogása,
hollók suhogása közepette
egy boszorkány, a természet szerelmese
varázsigét szór, és mesél az erdő különös lényeiről.