Mesék
A kis maci így kesereg:
Segítsetek, jó emberek!
Én a mézet szeretem,
De a méhek megcsípnek,
Ha egy kicsit elcsenek.
Kis tisztáson magas tölgyfa,
ott lakik egy kapzsi csóka,
keménykalapot hord fején,
s egész napon át csak henyél.
avagy a mohóság ára
Rókázik a róka!
Bement a tyúkólba.
S ottan magát teleette.
A torkossága lett a veszte.
Reggel az állatoviban
a kicsik elhatározták,
ugróversenyt tartanak ma,
mert az egy jó kis mulatság.
Grimm után szabadon
Herceg hívott meg egy bálba,
túl az Óperenciára.
Legyen apró, kecses lábad,
megtalál, csak kicsit várjad!
Tollat keres a kis Péter,
Épp ihlet van, jön a kényszer,
S akkor bizony írnia kell!
Bökkenő, hogy tollat nem lel.
Csúszik-mászik ez a kígyó
Egyre jobban becsvágyó
Ő nem volt csak egy sikló
Most egyre jobban dagadó
Keveredne zöld a kékkel.
Bámul körbe zöld szemével,
Tanácstalan toporog.
Az éj sötétben kucorog.
Háromszögű kiserdőben,
mohák között, fák tövében,
az árnyékos bokrok alatt
élt egy csiga, dolgos állat.
A szépség és a szörnyeteg ihletésére
Csörtető hangot hallok én,
Ijesztő, zord szörny-hangokat,
Bekukkantok az óriás tölgyajtó résén,
Látok egy rémet, s ezrével hulló lapokat.
Ni-csak, ni-csak mi történt,
a csoda most megtörtént,
tintafoltból feléled,
hogy csak álom, reméled.
Terelgeti nyáját az izzó napsütésben
Hű kis pulijával a juhász a réten.
Szél se rebben a meleg délutánon,
Legelésznek csendben az elhagyott tájon.
Eltört egy nagy virágcserép,
a kukába kiteszik,
ezután az új cserépből
virág is őt követi.