Mesék
Maci Laci olyan medve,
méztől virágos a kedve.
Mézesbödön hogyha várja,
szívét s száját nagyra tátja.
Fényesen ragyogott a Hold,
S halkan lépkedett a lány.
A csillagok vigyáztak rá.
Kezében egy szál harangvirág.
mesés vers
Élt egyszer egy róka koma,
más volt, mint a többi róka,
árva volt, és nagyon félénk,
így mesélte a nyúlnépség.
Elbujdosni indul az árva.
Hangosan kiált rá egy hang.
Ne menj, ne szaladj, ne fuss el.
De ő csak rohan a világba.
XXV. Aprófalvi mese
Mikor hegedűszót hallja,
Táncra perdül Aprófalva.
Árokparton tücsökzene,
Ettől kerekedik kedve.
I. - II. - III. - IV. - V. rész
Rengeteg erdőben, erdő sűrűjében,
hol az órjás fáknak sokasága ében,
van egy pici falu, csupán csak pár háza
fürdik a napsugár aranyáldásában.
Két kis tornacipő
egyszer elhatározta,
ő lesz a világelső,
ha a hiányosságait bepótolja.
Kicsiny leányka útra kelt,
hívta őt az erdő mélye,
s miben lesz része... mit sem sejt,
egyre csak vitte szeszélye...
Gyere ki a rétre,
rétnek közepébe.
Szedek ott virágot,
százszínű virágot,
milyet a világ még
sohasem látott.
Szélúrficska fodrot ráncol
szép Tótündér szoknyáján,
hullámokat felkorbácsol,
amíg ropja a táncát.
Kicsi egér berzenkedett,
a macskához becsengetett.
Kifogását vitte ölben,
el is magyarázta bölcsen...
tőled függ a szó
éltem az életem
féltem a mától
Körbe-körbeforog,
azután lelassul.
Csikordul is kicsit,
amikor megmozdul.
Zivatar Jankó
kemény és bátor,
erős a karja,
fákat korbácsol.
Elmesélek egy történetet egy réges-régi korból,
Hallgasd, és meríts hát egy kupával a borból...