Mesék
Élt a múlt században egy kovács Miskolc városában,
robusztus termetével, hatalmas indulatával.
Haragját, dühét felesége sokszor megsínylette,
markos ura ellen kevés volt törékeny termete.
Nagy kalandra készült,
mert tudnia kéne,
még ma megkeresi,
hol a világ vége.
Egy kis zebra úgy döntött,
csíkjai helyett legyenek pöttyök.
El is indult a hegyen élő sámánhoz,
adja áldását az új ruhához.
Régimódi kis mese
Már zöldell az erdő, sárga a rét,
kiskacsa verdes, vonzza az ég.
Nyílik a zsálya, kellem a bája,
csábosan lebben báli ruhája.
Varázslat él titokban rejlő kalandok hátán,
komisz manók csínytevései szabadon szállnak,
áttetsző vágyán él a szó, papírlapon szárnyal,
szelíd érintése elringat tündérek táncán.
Túl az Óperencián
Élt egy gonosz varázsló.
Föld mélyén, barlangjában
Sok kis üres cella volt.
Tündérkéim, repkedjetek,
szépítsétek meg a teret,
javítsátok meg a házam,
többi munka ma még várhat.
Ma reggel egy árustól epret vettem,
s a gyümölccsel a kezemben hazafele igyekeztem.
Ám az úton addig-addig szemezgettem,
míg a kosárban nem maradt egy sem.
A mozgékony, kerek orra
Hasonlít a konnektorra.
Pocsolyában dagonyázik,
Még az esőben sem fázik.
Erdő közepén kis patak,
Partján tündér lejti táncát.
A nap megvilágítja
Szivárvány színű szárnyát.
Hallga, balga! - szólt a király.
Itt a jussod, mi most kijár!
S midőn harag levét ette,
dalnok fejét levétette.
Kis manó hosszú szakálla
beleakadt egy faágba.
Minél jobban húzta-vonta,
csak jól begabalyította.
Tárva volt a tündérkapu,
átléptem rajta én bátran,
amit láttam, az nem tabu,
mesélhetek róla másnak.
Mese a tejfölről, aki görög joghurt lett...
A tejföl feltörekvő alkat...
Nem olyan, aki ül és hallgat.