Mesék
Akkortájt volt, hogy Csaba király és hunjai a magyarokhoz költöztek,
telt s múlt az idő, és a félelmetes harcosok lassan megöregedtek.
Egykori hunok szemüket is lehunyták, és borultak örök álomra,
csak könnyek hullottak egykori vitéz íjakra.
Volt egy varrónő, fura egy alak,
egész életét beszőtték a fonalak...
Hímzett, foltozott és stoppolt,
mert ideje az sok volt...
Vásárba hívtak engemet,
Hol bőven volt nép, s rengeteg
Míves áru cserélt gazdát,
Hogy ott jártál, nem tagadnád.
lelkemnek ragyogjál
aranyba vésett szó
széthullik a világ
Avagy akik azt hiszik, hogy... pedig DEHOGY!
Róka, róka, hosszú farkú róka,
Rémálom lett ez a kedves móka...
Palacsintából lett császármorzsa
1. Ferenc József császár
Sissivel Alpokban járkál,
Gyönyörködnek mind a tájban,
Mind a szorgos háztartásban.
Kakas Gyurka kukorékol:
Meguntam a szemétdombot....
Mese a tejfölről, aki görög joghurt lett
A tejföl feltörekvő alkat...
Nem olyan, aki ül és hallgat.
A vadon leánya
Élt egyszer egy lány,
Ki mélyen élt az erdőben.
Azon túl még nem járt,
És senki sem hallott felőle.
Ballada egy elátkozott várról
Valamikor régen, az idő kezdetén,
élt egy lány egy kopár szikla tetején...
Kővárnak legfelső tornyában lakott,
s éjjel álomszőtte világban utazott.
Áll egy fiú a tenger partján, valahol messze,
megtölti tenyerét, hogy vízét kimerje,
a szomjas homokra önti, az nyomban felissza,
azt gondolja, feltárul Atlantisz titka,
álmában már körbejárta az elsüllyedt várost,
karnevál volt, s egy kacér sellővel táncolt,
most kijár a partra, szíveket vés egy sziklára,
és napnyugtáig a tenger lányát várja.
Csüggedten csikorog a csalogány csőre,
Mert volt ember, ki elvette tőle...
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Hol volt, hol nem volt,
lehet, hogy igaz sem volt.
Valamikor hajdanán
világra jött egy kis íródeák, tán
nappal vagy éjnek évadján!?
Fej, törzs és egy hosszú farok,
Nem kellenek lábak, karok.
Az avarban könnyen csúszik,
Van, amelyik vízben úszik.