Mesék
Hegy gyomrából, sziklafalból
annak is a legaljáról,
mint egy félénk csecsemő,
kis érként bújtam elő.
Egyszer volt - vagy nem is volt...
Olümposzon felhők között egykoron
- szólnak erről régi és új verssorok -
Zeusz élt és még más tizenegy isten,
kik uralták az eget, földet, mindent
- nem mindig úgy, ahogy illett...
Piri, Feri, Zoli, Sári,
Száll a kötél, lári-fári.
Kettő kislány, aki hajtja,
A harmadik átugorja.
Egyszer volt, hol nem volt
Egy pákosztos kecske,
Nem volt már se fiatal, nem is öregecske,
Modora is csípős, akárcsak a torma,
Olyan szakállas volt, olyan kecskeforma,
Volt néki gazdája, szépen kosztolta is,
Ám egy kecske milyen? Telhetetlen, hamis,
Szóval ez a kosztos és mellé pákosztos...
A tündér ruhája
Túl az üveghegyen,
varázserdő mélyén
aprónép éldegélt
nyugalomban, békén.
Egy kis béka beköltözött
a kerti medencébe.
Jött a lány, és kihalászta,
amint észrevette.
Ebihalként vízben él,
Úszva semmitől sem fél.
Ha megunja szülőtavát,
Lábra cseréli a farkát.
Kerek erdő közepén, hol senki nem jár,
Mostanság legendáról mesélnek már.
Medve koma ennek a nagy narrátora,
El is mondja, ha nem korog a gyomra.
Egy zenedoboz meséje
Volt egy lány, igaz, rég volt már.
Imádta a zenét, ez töltötte ki az életét.
l. rész: Csinka
Túl az üveghegyen,
varázserdő mélyén
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.
Gyufaszerelem
Gyufaszál Gyurinak
elvörösödött a feje,
beleszeretett a karcsú,
vékony Gyöngyikébe.
Egyszer volt,
Hol nem volt,
Az üveghegyeken is túl...
Na, mégis mi volt?
Virágzik a tarka rét,
Kankalinok szerteszét,
Zümmögnek a méhecskék,
Gyűjtik a sok mézecskét.