Mesék
Igen... még mindig Vad Abszurdum...
Létezik egy ősi-régi apokrifus átirat,
melyben az Úr Lilit helyett gyúrt egy Évit Ádinak.
A madarak óriása,
Hatalmas, nagy a tojása,
Elél addig, mint az ember,
Emésztéshez köveket nyel.
Mézeskalács házikóban Jancsi és Juliska
Festették az ablakot zöldre és pirosra.
Boszorkánynak tetszett, háza még édesebb lett.
Bánatában azonban mindennap kesergett!
A régi mesék elavultak,
a sárkányok is maszkot húznak,
s amíg közöttünk dúl a járvány,
nem lehet tudni, ki a sárkány.
Hol volt, hol nem volt, volt egy kerekerdő,
kerekerdőben egy nagy medvebarlang.
Mackó néni, Mackó bácsi békésen éldegélt benne.
Volt sok jó barátjuk, szorgosak voltak,
nagyon szerettek mindent s mindenkit,
de legfőképpen az epret és a mézet.
Egy nap az oroszlán úgy döntött,
visszaadja királyságát.
Elvonul egy csendes helyre,
magával viszi családját.
Csoda szép mesét hallottam
és az álom elnyomott.
Persze, folytattam álmomban,
figyelmem el nem fogyott.
Egyszer volt, hol nem volt,
Volt egy kiselefánt.
Mindig a földön járt,
Fára ő sosem szállt.
A Kolibri egy piciny madár,
Ám gyorsan röpül szárnyaival.
Mindig álmélkodott a Gólyán,
Gondolta, vele versenybe száll.
Tegnap beszökött a házba
egy egérke.
Anya felsikított:
Jaj! Meg fog enni ebédre!
Kagylóhéja, sziklabarlang,
Jól eldugott sötét kégli,
A víz alatt nem kell sallang,
Csak a biztonságot nézi.
Lombos erdők és hegyek ölelésében
egy napsugaras kis mező bújik meg.
Pitypangvirággal és bóbitával van tele,
ez különleges lényeknek a mindene.
A borzalmas borz alom által keltett borzalom
Kerek erdő közepén állatok álltak,
A félelemtől mind sápadttá váltak.
Ilyen borzalmakat ők még nem láttak,
Összegyűltek hát, s a királyra vártak.
"Ille-pille, hova szállsz?
Merre röpülsz?
Mit csinálsz?"...
Még visszatekintett arra, merről jött
A lány, akit a múltja üldözött.
Az erdő szélén állva,
Valami megnyugvást várva.