Mesék
3. felvonás 5. rész
Szerelem, ami vissza-visszatér,
Kegyetlen, érthetetlen sóvárgás,
Nem őszinte, csak volt, de lesz is még,
Páratlan, gyönyörű szomorúság.
...A béka a végtelen tóban.
Még soha senki se látta őt
Úszni egy bő bugyogóban.
Csilingelő, kék csengők, repül mind játsszván,
járván táncot dallamukra túlvilági ábránd,
lila ködbe burkolódzva ördög kezdi a kánkánt,
koboldpár is csókolózva táncra perdül ezek láttán!
"A lényeg lényegében lényegtelen."
Mondta Béka Bandinak a lény.
A tükörbe nézek s megrettenek,
Beremeg rajtam a szemüvegkeret,
Csengőszó hallatszik, hatlovas...
Kerekerdőben a reggel mindig békés,
barátok között könnyű az együttélés.
Ám egy tavaszi, korai óra mégis
méltatlan az eddig megszokottban.
Idén nagyon hideg tél van,
Hidegebb, mint máskor.
Juhait akolban tartja
Minden birkapásztor.
Kezdetben a gödör vala
Sárból összecsomósodva,
Varázslattal vagy csak puszta
Szerencsének összjátéka,
Mikor a bűv nem mese volt,
Létrejött a legelső troll,
Azóta gyak és mészárol,
Féljenek hát a vadontól!
Áll amott egy vár,
magányherceg ottan vár.
Sóvárogva meredve magánytól
átitatva, remegve néz messze.
Sahriár szultánnak nagy a haragja,
Megtudván, asszonya többször megcsalta,
Bosszúból bárkinek lányát elveszi,
Nászéjszaka után kivégezteti.
Langyos vízben dagonyázik,
csupasz bőre át nem ázik.
Amikor nagy száját tátja,
olyan, mint a barlang szája.
Nem vadászat annak oka,
amiért agyar lett foga,
mert az bizony tudvalevő,
urasága növényevő.
Törpmese
Aprajafalvából, ahogy megígértem,
jelentkezem újra eredmények után.
Törpapától erre engedélyt megkértem,
s minap meg is hozta aprófalvi futár.
Jó vadászkutya volt Kopó,
bizony, sok nyuszi bánta,
ezért aztán Fürge - a nyúl
gondolta, megtréfálja.
Húsvétkor Nyúlanyóka
vendégül lát egy teára,
de azért az nagyon bántja,
nem telik hímes tojásra.