Rövid versek a magányról
éjfél körül
Nem vagyok teljesen egyedül,
pár régi barát előkerül,
a könyveim is velem vannak...
elveszett a jókedvem
magamat sajnálom
itt is ott is keresem
sehol sem találom...
Halott lepke a pillanat,
de végső szárnycsapása
elsimított félelmeim
gyűri újra ráncba.
Lehunyom a szemem, sötétség ostromol,
eszembe jutottál súlya mint bronzszobor.
Eljöttem hazulról lázadón
otthagyva szülőmet, bátyámat.
Whiskym kortyolgatom,
Lágy jazz zene szól,
Füstölök.
Kényelem, nyugalom,
Gondjaim kint hagyom.
Reakció zajlik, hiányzik a katalizátor,
Kötések hullanak, nem tarthatók össze tovább.
Szösszenet III.
...majd kiköp a magány,
nem hallok túl az élet
mély, tompa moraján...
Hallgatni annyi, mint csendben lenni,
S a gondolataiddal egymagad ellenni.