Versek a magányról

Balogh Zoltán (Borozoltan)

A megfáradt kastély

Asztalomra hajtom fejem, leheletem visszhangzik halkan,
Párája mégsem csapódik arcomon - más nem hallja,
Lelkem mélyéről süvít ordítva orromból,
Szagát már nem érzem, hidegen üdvözöl otthonról.

Tovább...

Tóth Martin

Az állomás

Sokat vártam,
S hogy mire, azt már nem tudom.
De ahogy feljő egy emlék,
A Hold és a Nap összecsap:
Együtt izzik újra minden.

Tovább...

Nagy Bálint (blntnagy)

Angyalkönnyek

Felhők mögül figyelnek,
Halljad hát, ó, imájuk!
Fakul már glóriájuk,
Oly` koloncot cipelnek.

Tovább...

Lólé Attila

Mintha szeretnének

Kérlek, ne olvasd versemet!

Közhelyen sosem parkoló,
inkább bolygó
lakókocsis cigányélet mögött
gurul az utánfutó mennyország.

Tovább...

Martinovics János

Csak egy könyv

Csak egy könyv.
Egy poros, rozoga polcon.
Nem nagy szám.
Egyszerű, túlságosan egyszerű.

Tovább...

Téglás Brigitta

Reggeli rutin

Elpusztult kutya ugatásának emlékére ébredek.
Szépre sminkelem a tükörképem,
Majd a felmázolt arc alól kilépek.

Tovább...

Zsolnai Bianka Dorottya

P... h

Pár csepp könny, düh.
Ablakában mai
torz mosoly adná...

Tovább...

Farkas Zsolt (Zfarkas)

Forró könnyek

Forró könnyek szántják végig bánatos arcomat;
Lelkemen mély sebek s megannyi karcolat;
Miért örök társaim a bú s a magány?

Tovább...

Sebestyén Apor

Tűzből kimentett

Unalmas már nagyon ez a művilág,
elsőre kecses, de fakó, mint egy művirág.
Nem tudom, összedől-e, amihez érek,
vagy hogy melyik étel igazából méreg.

Tovább...

816

Koré Szilveszter Szilárd

Kárhozottak

Az ember lelke csak az éjszaka szolgája.
Mindig csendben fúj a szél a holdfényben.
A szívét minden ember csak rongálja.
Nem fogják fel, mi a fontos az életben.

Tovább...

Horváth-Tóth Éva

Magány

Odakint halk nesz az est,
a sarkon épp befordul a csend,
messziről göndör kacajt
és sietve koppanó lépteket
sodor a szél a macskaköveken.

Tovább...

2444

Windschutz

Világtalan

Társaságban, mégis egyedül,
Sokszor ebből minden kiderül,
Nem érzem, hogy számítanék,
Bár néha van egy-két szándék
Kirángatni ebből az ördögi körből,
Mely annyi embert örökké gyötör,
Verseim is egyre közömbösebbek,
Akárcsak a viszonyom az életemhez...

Tovább...

Pumerschein Éva

Magány

Mikor a szív üvölt, de a száj hallgatag,
Mikor vaksötét az éj, s mégis álmatlan,
Mikor a szem könnyezik, noha kiszáradt,
Ott lakozik a magány.

Tovább...

Gergely Fruzsina

Elszigetelve

Árva 2

Egy nap viharos fátyol derül
Arra a nagy kékségre ott felül,
Lám, árvánk szíve derül,
Hisz a káosz veszi körül.

Tovább...

11

Morrigan Morph

Én

Virágokba vésett a föld,
De esett neki - úgy örülj,
Mint veszett vad
E magányos tájnak.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom