Versek a magányról

Kerekes József

Felkavarva

Egy legyintés a világa,
Egy légy int is, hogy hiába.
Végy kerítést, mert bátorságod inába
Már nem tölt dohányt az elhúzódó pipába.

Tovább...

Krár Boglárka

Hiányzik

vers hozzád (az Életemhez)

Hiányzik a kar mibe menekültem
Hiányzik a szem miben elmerültem
Hiányzik a mellkas min álmom leltem
Hiányzik az arc mit láttam ha keltem...

Tovább...

Eric Riddle

A magány kriptája

Az őszi tájban járva,
Fekete fű közt sétálva
Taposom a vörös leveleket,
És küzdöm le a könnyeket.

Tovább...

Biro David

Ébren lenni

Ébren lenni éjjelente,
Gondolkodni megdermedve,
Haldokolni reggelente,
Alukálni, mint a medve.

Tovább...

Lupus

Este

Van egy hely, hol mindig este van.
Eső és ősz és lombtalan ág.
Az alaktalan sötét mögött
Valahol van egy kisfiú.

Tovább...

76

Jurisin (Szőke) Margit

Karjaidban...

Túl meleg van kisszobámban,
ám didereg szívem, lelkem,
mint a vessző, reszket testem.
Gyógyírt lelnék karjaidban...

Tovább...

3570

Török Csaba

Megbánás...

Eltitkoltam gondolataim, és eltitkoltam a bennem rejlő érzelmeimet,
ahelyett, hogy megosztottam volna, és szebb napok emlékei gazdagítanának mostan,
nem tettem, és ahelyett elrejtettem!
És minden érzésemet magamba zártam,
és oly kevés, amit szabadon engedtem!

Tovább...

Madsampi

Ősz

Szomorú ősz a szín,
a nappal már rövidebb,
félelmem egyre erősödik,
a sötétség fenyeget.

Tovább...

László Klára

Vigasztalanul

Egykor átéltem a várva várt csodát,
most mégis fohásszá lettek a könnyek.

Tovább...

Nagy Dániel Győző

Gyilkos hajnal

megint rólad
álmodtam az éjjel
hogy többé már
soha nem mégy el
de a hajnal
ismét ránk talált
s magával hozott
egy újabb kis halált...

Tovább...

Vaskó Ági

Nem hallja senki sem

Szerelemmagból nyíltam gyommá,
Majd hazugság vált ágyasommá,
Megölve lelkemet,
Megölve lelkemet.

Tovább...

5357

Venger Debóra

Önzés

önzésed tengerébe fulladok
és te nem dobsz nekem mentőövet
melletted akármilyen érző lény
csakis magányos pária lehet

Tovább...

Hegedűs Attila

Az elfeledett forma

Egy megkopott polcon
Szemét nagyra tárva,
Ott ül a rég elfeledett forma.
Mélázik magában a múlton
A jövőt egyre jobban várva,
Miért nincs neki se szája, se orra.

Tovább...

86

Kamarás Klára

Egy szürke vers

Szemed helyett nézem a monitort.
Kezed helyett a billentyűkhöz érek.
Hol a sok sziporkázó gondolat?
Nincs üzenet.
Kikapcsolom a gépet.

Tovább...

7564

Bertalan L. Zsófia

Élet

Gyermekként azt hittem, hogy a család jelenti az otthont,
hogy anya és apa vezeti az életmozdonyt,
én meg egész nyugodtan hátradőlhetek a gyerekkorom vagonjában,
és nem kell beállnom a monotonság csoportjába.

Tovább...

611
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ