Versek a magányról

Nagy Vilmos

Az elveszett szívek szállodája

C vágányra érkeztél,
senki sem várt rád.
Az utolsó vonat is elment,
a szemafor tilosban áll.

Tovább...

2122

Benyusz Viktória

Lelkem rabja

Fázik a lelkem,
Menekülni kéne.

Tovább...

64

Buglyó Julianna

Álmok és ébredések

A hegyoromról a hósapka lágyan felemelkedett,
mint kanapén ülő ifjú pár, a fellegek közt lebeg.
Fokozatosan fölé úszik a kóborgó felhőknek,
mint repülőgép a habokon, nézők elől rejtőznek.

Tovább...

88

Suhayda Péter

Nem vagyok egyedül

Nem vagyok egyedül. Árnyékok kúsznak utánam,
Szemük a bokrok alatt csillog sárgán, halványan.

Tovább...

Kardos Eszter

Ihlet

Hol lehet? Merre jár?
Egész nap csak várok rá!
Tűkön ülök, hajam tépem,
Fehér lapom meddővé lett...

Tovább...

810

Torma Ágnes (Bűbo)

Csak egy morzsa

Elnémult a múzsám, vagy csak én lettem süket,
rajtam röhög az egész égi tantestület,
nem táplálja bennem senki izzón a tüzet,
meg is szakadt eme fura, szótlan révület.

Tovább...

33

Nyámádi Attila

Egy Zagyva menti tanyáról

A Zagyvához közel
magányosan, elhagyva
áll rég egy tanyaház.
Mésszel festett - tapasztott,
saralt ruhája,
rakott fala talán
millennium előtt épült,
vagy nem sokkal utána.

Tovább...

Lutz Csaba

Szemem könnybe lábad

Szemem könnybe lábad, mikor útját járom e világnak.
Fázik fáradt testem, melyre sokan vigyáznának.
Elfolyik életem, mint holt tengerek halraja,
Tovább hallik - egekbe nyúlón - szívem halk robaja.

Tovább...

Jánoki Klau

Bábszínház

Könnyű volt arra menni,
amerre a cérna lengi
táncát. Vagy alig látni,
hogy fabábbá válni
olyan egyszerű, mint
lélegezni ott kint
a mezőn csendben,
ahol minden rendben.

Tovább...

Agócs Sándor

Hahó!

Nem véletlen zártam el, hogy milyen is vagyok,
Ha valakinek megnyílok, jönnek a bajok!
Mindig beleélem magam, de hiába,
Az, hogy a világ változzon, kizárva!

Tovább...

11

Nem Fontos

Társas magány

Ti olyan jól szórakoztok mellettem,
Állandóan elsiklotok felettem,
Rám se hederítetek, barátaim,
S nem érdekelnek titeket álmaim,
Azt hiszem, nem vagyok való közétek,
Sóvárgok, hallgatok s majd lelépek...

Tovább...

24

Ódor Emília

Mindennapok

Kirekesztettség, egyedüllét, magány.
Ez a három egy társ.

Tovább...

Kencse Orsolya

A vad levendula

Öröklétre szenderült a vad levendula
Úgy, hogy nem látta senki sem.
Apró, kis fejein meghajoltak
A drága kék-lila koronák,
Mint a tengerben játszó hajók,
S az idő úgy vitte pilledő testüket,
Ahogy végtelen vízen visz az ár
Egy-egy eltörött vitorlát.

Tovább...

Tasev Norbert

Metamorfózis

A lélek dobbanó katlanában, a néma szirmok felett,
nyughatatlan szívdobbanás topogva ketyeg!
Infarktusos rettegés bármikor kopogtathat,
ha versenysúlyát nem tarthatja már az áldozat!

Tovább...

Gresina István

Vándor

Lelkembe nézek,
Odakinn város,
Százezer éves,
Mégis magányos.

Tovább...

44

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom