Versek a magányról

Molnár Mária

Azt suttogja

Csend sikolt az éjszakában
Fájdalmasan, hosszan,
Valahányszor újra hallom,
Lelkem lángra lobban!

Tovább...

Vinkler István

Magány és boldogság

Magány és boldogság?
Megfér-e vajon egymással?
Nem tudhatom...
Elmélkedem... tán láthatok fényt a sötétben?
Nem tudhatom...
Keresem lelkem szétszórt darabjait.

Tovább...

Boda János

Az egyedüllét kora

Egy elmagányosodott nemzedék közt élem az életem,
nincs már úrrá rajtam sem a káosz, sem a félelem.
Vagyok, mint oly sokan, egyedül.
Most itt fekszem a szobámban, és arra gondolok,
vajon hová tűnt Isten ebből a világból,
hogy annyi szerelemre méltó ember szenved a magánytól.

Tovább...

Toth Enikő (Teni)

Az idő kapzsi keze

Ha álmaid ríva dideregnek, fáznak
szomorú szigorban a látszat rejtekén,
és visszafojtott bú-permetegben áznak
csillaggal kivert éjszaka, mondd, sejtenéd?

Tovább...

2240

Benyusz Viktória

Jégvirág

Mikor reggel felébredsz
és hiába nyújtod a kezedet,
már nem fogja senki sem.
Nem mondja már neked,
jó reggelt, kedvesem.

Tovább...

86

Lados Regina

Özönvíz után

...a sok harsogó gondolatot, mi fejemben ragadt,
de mire világra hoztam őket,
csak néhány hervadt szóvirág maradt,
és én zsibbadtan feküdtem
a kétségbeesés vastag takarója alatt
- a melegtől bágyadva, fulladásra várva -
s jól tudtam, egyetlen ember sem olyan árva...

Tovább...

Vilhelem Margareta

Megbocsájtok

Elenyészek, mint halovány illat,
mellyel tovalibben a gyenge szél,
lehullok panasz nélkül a végnél,
mint egy rég elszáradt falevél.

Tovább...

2928

Vörös Martin

Tök jól vagyok!

Te vajon mit tennél, ha éjszakákon át
A könnyeiddel küszködve fognád a párnád?

Tovább...

Kutassy Roland

Gyászének

Fekete halál hűvös szele fúj,
Elmúlik a régi s jön valami új.

Tovább...

Lukács András

Éjszakai merengés

Halk puha koppanások a sötétségben.
Esőcseppek pörögnek az ereszen.
Álmos szemeim magamba isszák
vad futásodat.
Téged látlak meg a pesti utcán
egyedül lépkedsz.

Tovább...

46

Pataki Zoltán (Sonnenuntergang)

Alkony

Fekete mag, mit ember hagyott bennem.
Nem múló sikoly, lelket tépő ketrec.
Mint foszlányos kép, rajta mérges háló,
Anyagomba szőtt, bánatos zabáló.

Tovább...

Kristó Ágnes

Lopott álmok

Hallgatag, puha szirmok.
Már barnuló vörösség.
Bíborba öltözött alkony.
Halk, esztelen merevség.

Tovább...

Fehér Gellért

Egyedül

Sikamlós álomból ziláltan ébredő tekintet
Kémleli a szoba sötét magányát.
Megannyi társsal töltött éj után
Hideg paplanba markolón.

Tovább...

Marković Radmila

Téli éjjelen

Dermesztő, hideg, téli éjjelen
féltve gondolok rád, egyetlenem.

Tovább...

6897

Jeney Anna

Félüres

Nem te hiányzol.
Csak az egyedüllét borzolja tollaim.
Ha mindet kitépném közülük,
Úgy elveszteném szárnyaim.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom