Versek a magányról

Tóth Martin

Magamban

Talán egy kicsit mintha
Áramvonalasabb lenne az est fala
Akkor, mikor a halott is lélegzik,
S bástyáját felemeli az ég,
Magamban beszélek, régmúlt.

Tovább...

Tóth Alexa

Szeretném

Szeretném, ha lenne
Közös vonás életünk harcmezején,
S távolból mintha derengne
Egy kép, hol együtt nézünk napfelkeltét.

Tovább...

Hegedűs Hajnal

Mosoly

Mosoly kegyesen megrántja ajkamat
Tekintetem nem rémült és álmatag
Sóhajok is megülnek már csendesen
Jövök megyek álca panaszmentesen

Tovább...

1313

Kurucz Péter

A Magány

Ó, magány, barátom.
Rég láttalak.
A nagy zajból
Visszavártalak.

Tovább...

13

Aszalai Dominika

Elmúlás

Sűrű köd fedi utam, amerre járok,
Sínek közt vonat jön, mégsem hátrálok.

Tovább...

Boné Csaba

Csak egy szokásos vasárnap este

Te ki megihlettél
Te ki elkergettél
Te ki hittél bennem
Te ki mellett hinni mertem
Te ki elviseltél
Te ki először préselted ki ajkaid közt azt a bűvös szavat
Minek hatására e gyermeteg szívben kő kövön nem maradt
Te ki rám mosolyogtál...

Tovább...

12

Lecsek Ilona (Ilpaki)

Hangtalan pillanat

Sietős lábnyomok mosolya elvész
kavicsok izgága sokaságában,
irigyen tekint az ott maradt cserkész
bánatosan keserű magányában.

Tovább...

1415

Zelenka Brigitta

A magány monológja

Tulajdonképpen nem panaszkodom,
lakásom örök, hűséges kutyám,
s a szomszéd is köszönt ma délután.

Tovább...

3934

Hetesi András

A szavak ereje

Szív

A szavak ereje,
Szívem veleje,
Tollból folyik a vérem,
Leírt hazugságok, ostoba pimaszságok, attól van végem,
Nem tudom, tőled mit várok?

Tovább...

Nagy Cs.

Múló enyészet...

Hideg, nehéz eső hullik most csendesen,
a Nap sem tündököl örökös fényében.
Sötét köd-fellegek mögé bújva
önmagát egyre csak marcangolja.

Tovább...

26

Schwarcz Ádám

Egyedül

Érzed, mit érzek,
kábán, csak úgy
szabadon, nevetve,
a szelet érintve,
félve, kíváncsian,
hidegtől reszketve.

Tovább...

Fodor Iza

Fűzfa a szívem

Ázott, csonka lombot tépáz
a metsző, őszi szél,
fázós magányt érez levél,
ha nyár még benne él.

Tovább...

Huri Zoltán

A végzet lidérce

Eltűnt a fény, Üdvözöl a Pokol

Végeztem, hazaértem, rémület volt szemeimben,
Szennyezett, gonosz vér lüktetett az ereimben.
Néztem vakon előre, mit sem tudva magamról,
Próbáltam egyelőre szabadulni magamtól.

Tovább...

Egri Erzsébet

Hamuvá égtem

Nézd a tenyeremben ezt a hamut!
Valaha tűz volt, az Égig lobogott,
nem perzselt senkit, nem égetett -
benne csak én hamvadtam el.

Tovább...

4135

Éginé Szederkényi Edina

Magánylátogató

Ma ellátogatott hozzám a magány.
Köszönés nélkül ült mellém a padon.
Nem háborgatott, csendben elmélázott.
Gondoltam: Hadd maradjon, hagyom.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ