Locsolóversek
Áprilisra nyílt a kerti trágya -
novemberre, de hát szép hazudni:
az idő is csak nevetség tárgya,
mint akármely volt diák alumni.
Sárkányt ereget a remény
az ébenszín égbolt alatt.
Gyengédségtől puha kezén
pihentet ő csillagokat.
Viruló mezőkön szép kankalint láttam,
gyönge, hamvas testét két karomba zártam.
Lógó orral a nyúl ballag,
Fülén kopott, piros szalag.
Orra fázik, az eső havas,
Zsebében a répa avas.
A maszkos locsoló
Védőmaszkban jön a nyuszi,
locsolásért járna puszi.
Húsvéthétfőn felébredek s világot látok,
Indulok, mert várnak rám a hervadó virágok.
Égi helyről jöttem
Szeretni a Mindent,
Csodálom a Lényed,
Szíved-Lelked mind szent.
Idén is, mint minden évben,
most is korán keltem,
de indulás előtt még fertőtlenítettem.
A lányok is már maszkban várnak,
ezért senki sem hibás,
de töltse meg a kosaramat a sok piros tojás.
Elfáradtam, s elszunnyadt a Múzsa,
Ajkán nem vöröslik fényes rúzsa,
Arca sápadt, alakja csenevész,
Tevékenykedj, mert így megáll az ész!
Nyakunkon a húsvét, illatoznak az ibolyák,
Nyuszik hozzák puttonyban a sok piros tojást,
Illatos a tavaszi friss, zöld fű, elveszik benne nyuszifül,
Locsolók járják a házakat, lányok illatoznak a kölnitől.