Versek a kedvesemnek
Névre szóló szerelmes vers ingyen? Próbáld ki versíró programunkat!
Sosem derül fény a titokra.
Leszenderül.
Már csak kikapcsol a telefon,
Le sem merül.
Lelkem lázas lett tőled,
Ez így soha nem volt még velem.
Az anyaföld se gyógyít majd, csak te,
A halállal se szűnhet, mert ez az érzés végtelen.
Reggel, mikor kél a nap,
S érzed lelked mélyét hangosan,
Ne tétovázz, hogy kimondd!
Szeretlek!
Hány generáció és mennyi csoda
Volt képes vajon létrehozni téged?
Csendesen hallgatok
csendesen hallgatod
sorsunk súlya terhe
felében válladon
egészét vállalom
Ezüstös fátyolba` csillámló fényben
Holdvirággal rakott utunk ösvénye.
Vezessen keresztül sötét éjjelen,
Pokolba is mennék veled, életem!
A szerelem, látod, sohasem üzlet
Mit kértem tőled? Épp három évet,
cserébe adtam épp három évet,
a szerelem, látod, sohasem üzlet.
Felébredtem, s oldalra néztem.
Ott feküdtél te is mellettem.
Láttam a lecsukott szemhéjadat,
Hallottam halk szuszogásodat.
Úgy nézel rám, tekinteted éget,
féltve óvsz, hagyjam az egészet...
ártó bűnben fürdik a világ,
szirmait hullatja a lékek-virág.
Szél borzolja deres hajunk,
most még karolsz, ma még vagyunk,
szép a remény - Isten adta -
gyermeklelkünk csitítgatja...
Gyászolom a tegnapot,
azt a júliusi forró, nyári napot.
Nem reméltem semmit talán,
csak ültem a padon csendben s némán.
A szerelmed rabja lettem én, vétkes,
Szíved kését döföd belém, éles,
Közös sorsunk még lezáratlan, kétes...
A Hold fényhágcsóin kapaszkodom Feléd
Dobhártyámon zajba fulladt szívverésem dobol
Elzakatolja boldogságom
Zománcpattogtató örömét
A sikátorokban vajúdó csendet
Mit az éjszaka keblére emel
És úgy melenget
Nem...!
Azt hiszed, nem tudom, mi az, hogy fájdalom,
Amikor a spirálfüzetet ott ütöm föl,
S mindig ott nyitom?
Mi az a vonagló test,
Azt uralni képtelen Rest?
Elmondanám neked, ha lennének
rá szavaim: féltve őrzött álmaim
ragyogó valóságtükrének