Karácsonyi versek
Este ragyognak a fények az utcán,
jégvirág bujkál az ablakok sarkán.
Felöltözve a házak díszben állnak,
ó, milyen felemelő meghittséget áraszt.
Szeretet-ünnep karácsony,
hópihe táncol kabáton.
Szívet és lelket átitat
a szokatlan-szép áhítat.
Szeretnék ma elbujdosni,
vagy aludni el szótalan...
Fáj, hogy derűs jövőképed
ma, s örökké odavan.
Évezredek figyelnek,
ott fent az örök ragyog.
Lenni kell egy kis jelnek.
ahogy ígérték dalok.
Nincsen arany, se mirha meg tömjén.
Három király sincs áhítattal térden.
Szalmák közt, édesdeden és gyöngén -
hej, de sokan várják, hogy visszatérjen.
Apám karácsony előtt mindig ráért,
lopva, titkon ment az erdőre fáért.
Talán nem is ő hozta, az angyalok,
csupán hazasétált mosollyal s gyalog.
Felhőkben még a hópihe
és erdőben a zöld fenyő.
Vajúdik már a jó Ige,
míg ég a földdel összenő.
Hol a magány rakott fészket...
Hosszú lesz majd ott az ünnep,
Hol üres már rég a konyha.
Gyertyák helyett a szegénynek,
Bárcsak tüzelője volna.
Mikor lesz az, mit szeretne a szív,
A vágy, mit sóvárgunk, messze elhív.
Mikor lesz való, mi a képzelet,
A tett, az érzés, a boldogság mind felett.
Kisült már a kalács, a fenyő is díszes,
Finomak a falatok, teríték színes.
Érezni gyömbéres, csiklandó illatot,
Csillagszóró szikráz millió csillagot.
karácsonyra
Uram, ha a jelen Karácsonyának estjén,
ez új - megkeseredett- világra születnél,
talán jászolodra sem jutna már friss szalma:
koldús mindhiába hisz benned, ha látja, hogy
kufárok prédája lett Betlehem harangja.