Karácsonyi versek
Tűkön ül karácsony.
Szúrós, puha párna.
Műszín Szent testével
Plasztik éjen árva.
Este ragyognak a fények az utcán,
jégvirág bujkál az ablakok sarkán.
Felöltözve a házak díszben állnak,
ó, milyen felemelő meghittséget áraszt.
A fákra fénylő hó szitál,
a rét palástja zúzmara,
a Hold árnya, mint Boldizsár,
kutatja, merre van haza?
Szeretet-ünnep karácsony,
hópihe táncol kabáton.
Szívet és lelket átitat
a szokatlan-szép áhítat.
Évezredek figyelnek,
ott fent az örök ragyog.
Lenni kell egy kis jelnek.
ahogy ígérték dalok.
Szeretnék ma elbujdosni,
vagy aludni el szótalan...
Fáj, hogy derűs jövőképed
ma, s örökké odavan.
Nincsen arany, se mirha meg tömjén.
Három király sincs áhítattal térden.
Szalmák közt, édesdeden és gyöngén -
hej, de sokan várják, hogy visszatérjen.
Felhőkben még a hópihe
és erdőben a zöld fenyő.
Vajúdik már a jó Ige,
míg ég a földdel összenő.
Apám karácsony előtt mindig ráért,
lopva, titkon ment az erdőre fáért.
Talán nem is ő hozta, az angyalok,
csupán hazasétált mosollyal s gyalog.
Hol a magány rakott fészket...
Hosszú lesz majd ott az ünnep,
Hol üres már rég a konyha.
Gyertyák helyett a szegénynek,
Bárcsak tüzelője volna.