Versek a szegények karácsonyáról
Karácsonyi fekete humor
Meg voltam győződve, hogy a vén, satnya arató
egy tetemváz képében csörtet konokan.
Hallottam!
Esküszöm!
- A karácsonyi ajándékom, anya, mi lesz?
- Az ünnepekre lesz meleg leves.
- De a levesen kívül mit kaphatok?
- Semmire nem futja, hiszen tudhatod!
Szorosan átölelte két apró gyermekét,
s a szeretetről mondott imát és mesét,
hisz karácsony ott lépdelt az ablaka alatt,
számára nem volt más, csak keserű adat.
Nincs nekik fenyőjük, gesztenyés kacsájuk,
kéretlen ajándék megszokott magányuk.
Szerettem volna magasztos sorokat írni,
dicsérni a mát, láttatni egy szebb holnapot.
De nem tehetem, és kedvem volna sírni,
mikor a nincstelen gyermekekre gondolok.
mit vétettem én
miért büntetsz Istenem
mi az én vétkem
***
mikor lesz már jobb
meddig tudok remélni
és mit reméljek
***...
2 méteres karácsonyfa
Terpeszkedik a szoba közepén,
Alatta roskadozó csomagok
Rikítanak színesen-feketén.
Karácsony,
te szívhez simuló,
fenyő és fahéj illatú,
miért nem szöksz be
mosolyt hozón minden ablakon?
Évente egyszer van karácsony,
Îgy van ez, és ez nemcsak álom,
Előre örülhet fiú és lány,
Játékot találni
Izgalmas talány,
Szemben velünk, a parkon túl
Ismerek egy kisfiút,
Neki a karácsony úgy múlik el...
Karácsonyod szikkadt kenyér,
sóhajod csak ennyit ígér,
csillogó szemeid szépre égnek,
híre van a decemberi szélnek
Örülhetnek a szegények,
Karácsonykor levest mérnek,
ami nincsen egész évben.
Dal szól kint az éjszakában a fagyos utca köntösén,
Ének zendül, s hangszer pendül Megváltónk szent ünnepén,
Templomokban olvadozva viasz csepeg csendesen,
Kis házakban csengő csendül áldottan s szép kecsesen.
Párizsi szalámiról álmodik.
Csillogó díszre bámul,
de lelkében nincs arany.
Acél erejével kell túlélje
a gyötrő holnapot.
Műszeretet lóg a nagyvilág ágain,
a fénytelen-gömbök torzult tükörképén,
kegyvesztett remények viskóknak árnyain
inalnak - keserves sorstalanság szélén