Karácsonyi versek
Ha karácsonykor a Jézuskának írhatnék egy levelet,
remegő kézzel kerekíteném a betűket.
Gyöngybetűkkel írnám minden egyes szavát,
és szépen kérném Őt,
hogy adja vissza nekem az én drága édesanyám.
Bámulom a néma, végtelen, csillagos eget,
Az emberi agynak megfejthetetlen a képlet.
Az ég minden bolygója kiszabott útját járja,
Idők kezdete óta Teremtőjének hű szolgálója.
Karácsonyi fények,
Ragyognak a fákon,
Ezer és egy lélek,
Mindegyiket látom.
Itt van újra szép karácsony,
beteljesült a várt álom.
Dobog a szívem hevesen,
- izgatottá válik lelkem.
Arany hunyorgás a fényfüzér
a házak álmos szemében,
kalács illata kanyarog
utcák esti csendjében,
a kerítésen zúzmara ül
madárdalok helyett, tövén
tört pázsit hever fagyott
vízgyöngyökkel tenyerében...
De nagy karácsonyfa! A Jézuska hozta?
Hogy bírta cipelni? - kérdi az unoka.
Nagyapa a fejét bőszen kaparássza,
Aztán valahogyan majd elmagyarázza.
Villogó fények színes játéka játszik,
körülöttük ezer gyermekmosoly szépségre vágyik.
Minden álmok csillagszíve,
élet holddal megérintve,
fényességben megszületett,
Isten Fia megérkezett,
legnagyobb ünnep e világon,
lélek karácsonya szívekben járjon...
Hófehér, bársonyos paplan.
Angyal száll föléje halkan,
szívemben éled az ünnep,
régi szép karácsony üzen.
Fenn a magasban gyúlnak a fények,
csillagok csipkéin aranybrokát,
angyali hárfa csendül az éjben,
millió ajakról zeng a fohász.
Zsúfolt a város, mint egykor Betlehemben,
villognak az apró lámpácskák raja,
a hangosbemondó beszédét
elnyomja a vásárcsarnokok zaja
Semmi sem olyan állandó, mint a változás,
semmi sem olyan átható, mint az álmodás.
Ünnepre készülünk, várjuk újra a csodát,
az ezernyi apró fény belepi a szobát.
Ablakodon huszonnégyes,
A hited az meg miért sekélyes?
Térdre borulsz minden kövön,
Utánad meg a vízözön.