Karácsonyi versek
Állok a díszes fenyőfa előtt,
ajándékaim halmaza mögött,
"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon",
a szeretet mosolya arcomon.
Felhőkbe hajló citromhéj illata,
Mákba bedarál a tekergő csoda,
Nyelvet simogató sült hús zamata,
Csendül a csésze, most ér csak oda.
Közöny taszítja szürkeségbe az embert,
futva rohannak el egymás mellett,
rongyéletük élik meg hajszolva,
némelyik nemzet egymással harcolva
Kézen fog a fénysugár (szonettkoszorú)
15.
Szép szemed egy távoli fénybe mered,
Szívedben megcsendül számos kis harang,
Az orcádra kiül az álomdelej...
csak egy kis szeretet
csak egy kis melegség
csak egy kevés remény
csak egy kis gyertyafény
csak egy apró gyermek
csak egy kevés szalma
csak egy kicsi csillag
csak egy kisded hangja...
Rénszarvas húzta csilingelő szán,
Hólepel kacarász a fenyőfán,
Minden oly vidáman megkomponált,
"Mikulás ment a hátsó gangon át."
Karácsonykor az angyalok a földre szállnak, fényt hoznak az éjszakába.
Üzenetet hoznak, s szeretet, Isten áldását szórják a nagyvilágra.
Nem tudom, lesz-e hó a szentestén,
Melyen ragyogna kint a téli napfény.
S ha eljön a szenteste, a havat hold s a csillagok az égből ragyognák be.
Rejtelmes hang zsong,
Éjszaka cseng-bong,
Zendül a fenn-lenn...
Betlehemi csillag
házatokra ragyog,
fényével belepve
ajtót és ablakot.
A kopott ruhás kislány énekelt.
Sajnos, nem volt a fa alatt ajándék!
Mégis nagyon boldog volt a kisleány.
Csak a gazdagoknak jutott fajáték!
Fehérrel takarózna a táj,
A léptek alatt roppanna,
Ha az álom teljesülne,
Havas lenne a karácsony.
Grádicson másztam a fel a padlásig,
A kis ablakán lestem ki az udvarig.
Kint magas volt a hó, még esett egy kicsit!
Kisgyermekként innen lestem a szobát is.