Karácsonyi versek
Közeleg a karácsony,
zúzmara didereg a fákon.
Kalács illatot fúj a szél,
közeleg a csendes éj.
leesett a hó
halkan csendben
őrzöm szívemet lágyan
Fagy kopog
Ablakod üvegén,
Erdőt járunk,
Hóban állunk
Te meg én -
Zúzmarás ágak,
Madarak fáznak
tél delén...
Ülök csendben a pamlagon,
S kinézek az ablakon.
Látom a fehér tájat,
A hóval borított fenyőfákat.
Ropog a hó, fúj a szél,
Ki-ki a csizmájába lép.
Égősorok, finom illatok,
Az égen a csillag is ragyog.
Apa, vajon van-e ünneplő karácsony odaát?
Ünneplitek-e ti is a Megváltót, a Messiást?
Vannak színes - ragyogó fények,
Pompázó utcák, finom sütemények?
Ünnepekre
Tudjátok, az én ajándékom nem kapható boltban.
Kicsi szívem szeretetét összecsomagoltam.
Karácsonyig tartogatom a szívem közepében,
Nagyszüleimnek - minden jót és egészséget.
Szüleimnek jó időt és sok boldog perceket,
felvidítom őket, ha szívből mosolygok és vidám vagyok.
Áldom az eget, hogy élhetek,
Áldom, mert itt lehetek veletek.
Boldog a szívem, lelkes és vidám,
Isten mindig meghallgatta imám.
Gyermekként még azt gondoltam,
hogy e napon egymást keresztezi két vízsugár:
nem fogta fel eszem az Epifániát...
Elmúlt az ünnep,
A meghitt karácsony.
Ilyenkor minden a legszebb
Az egész világon.
Apró, fénylő hópelyhek libegve ringnak,
és boldog mosollyal egymáshoz simulnak.
Hogyha csak pár nap a szeretet ünnepe,
hogyha csak pár nap ér öröm és boldogság,
hogyha csak pár napon szárnyalhat a lélek,
az itt e Földön a legnagyobb hazugság.
Bús téli homályban reszket
Minden áldott porcikája,
Otthonra nem talál már,
Átfagy a szempillája.