Karácsonyi versek
Fagyos a táj, hidegen kék,
Felmerül bennem sok régi kép.
Elmúlt karácsonyok szép emléke,
Az ünnep igazi meghittsége.
Öreg a szív de szeret
A törődést soha el ne feledd
Add a szeretetet karácsony van
Az érzést a kezedben föltámasszam
Idős vagy vagy fiatal
Decemberben nincs diadal...
Belénk ette magát az utána való vágy,
Várjuk, hogy szennyesünk tisztára mossa.
Eladnánk lelkünk e patyolatnak,
De kikezdett minket az irigység, mint vasat a vak rozsda.
Amikor léptedet megelőzi
A lélek hívó hangja,
Ahol szeretet vesz körül,
Az ünnep örömét
Az együtt lévő lelkek
Boldogsága adja,
Megcsillanó gyertyafény
A karácsonyfa gömbjén...
Messze, hol a föld az éggel összeér,
égből növő óriásfa földet ér,
mennyből földbe gyökerezik jósága,
így kerül a sok csoda a világba.
Az adventi koszorú fölé hajolok, belenézek a lángba,
a gyertyákból áradó melegség lágyan surran be a számba.
Lágyan surran be a számba, és onnan a lelkembe,
Karácsonyi áhítat jár át, szeretet férkőzik testembe.
Nézem az eget,
Táncol a holdsugár,
Csillageső zuhan rám.
Minden nap karácsony
A fenyő csak állt ott
az erdei csendben
méltósággal várta
benn a rengetegben
mikor lesz már újra
hófehér kabátja
az áldott ünnepet
miben büszkén várja...
Szeretet ünnepe
legyen a karácsony,
szegény emberekre
bőség, áldás szálljon.
Künn hideg, téli szél
Rázza a fák ágait,
Messze tájról üzenet kél,
Isten üzen valamit.
A vörös szín játszik a kékkel,
A zöld a képbe bele-belekap,
Egy kinti fa van bent, s előtte székel
Egy vaddá szelídült kis gyerekcsapat.
Karácsony
Karácsonyra készülve
Sült a süti serényen,
Egyik a másik után,
A tálca is megtelt már.
Roskadoznak színes ágak,
kismadarak visszaszállnak,
könnyű pelyhek hulldogálnak
fittyet hányva elmúlásnak
Ha elmúlik a karácsonyi ünnep,
A szeretet lángja halványabban ég.
Bár a karácsony mindent meglep,
Az év többi napjához kell ám az Ég!