Karácsonyi versek
Köszönöm tenéked, hogy reám találtál,
Isteni ajándék vagy te az egekből,
Hálás is vagyok, hogy mellettem maradtál,
S tetted ezt önzetlen, tiszta szeretetből.
Karácsonyra mit kérhetnék?
Mi minden olyan szépet?
Kedvességet, milliót,
Megannyi szépet.
A boldogság megvan,
Bánatot feledjük
Kóbor lélek, nincsen otthona,
Egymagában él utcák kövén,
Mindenért magát okolja,
Amiért nincsen hazája.
Édes, drága szerelmem,
nem is tudom, hol kezdjem.
Mint akit elütött egy kamion,
úgy nem találom a rímeket a papíron.
Plesinek Szegedre
ifjú rocker lettem karácsonyra
a zene bódít a beigli sül
szól dübörög íve tiszta líra
az ünnep boldog megváltást szül
Békésen alszik Balatonföldvár
Didergő fák alatt magányos pad,
figyeli a Balatont, lassan befagy,
hogy a szél táncra kéri a vizet.
Egy keringő "mindenek felett".
Bezárt tornyokat emel a szürkület,
s a felkéklő fenyvesek
borzas sörénye felett
löttyinti ki a gőzölgő eget.
Laci barátom emlékének
Már nem is emlékszem, úgy hat lehettem.
Zengett a ház, egy pofonra ébredtem,
De időben kiértem a fagyos tornácra.
tűlevelekre szúrt
képmásod nézem
- a színek összemosott
kavalkádjában -
szíved
ahogyan elvérzik
lassan észrevétlen
mint elfogy...
Azt a régi telet soha nem felejtem,
Lelkem mélyén őrzött emlékek közt rejtem,
Pedig akkor télen rengeteget sírtam,
Álmaimban mindig édesapám hívtam.
Kis templomok mentek a havas tájon,
s harangozták, hogy: Karácsony! Karácsony!
Dal szól kint az éjszakában a fagyos utca köntösén,
Ének zendül, s hangszer pendül Megváltónk szent ünnepén,
Templomokban olvadozva viasz csepeg csendesen,
Kis házakban csengő csendül áldottan s szép kecsesen.
Csendesen hull a selyemhó.
Csendesen ring a harangszó.
Csendesen ring a szívemben.
Simogatva átölel a szivárványszínű nyugalom,
csendesen ballagok a lehullott avaron.
Csörgedező patak hangja lelkemnek angyali ének,
fejem felett szálltak, csak szálltak tova az évek.
Mivel ajándékozzalak én meg Téged...
Gőzölgő punccsal a kesztyűs kezünkben
Próbáljuk átmelegíteni átfagyott testünket,
Gondolataimba merülve meredek a pohárba,
Talán elfeledett álmaim most valóra válnak...