Karácsonyi versek
Már érzem a karácsony illatát,
A kéményekből áradó füst szagát,
Ahogy a levegőt járja át,
Énekeli a szív dalát,
Eljön a várva várt szabadság;
A szív szabadsága, a lélek boldogsága,
Melyben rátalálsz a fénylő csillogásra.
A fák kopott ruhájukat levetették,
ezüst hó díszíti az öreg tölgy testét,
az erdő, a mező fehérbe öltözött,
az emberek szívébe béke költözött.
téli napsütés
fáradt pamacsok ülnek fent
felhők a szelíd kékben
semmi nem fenyeget
a fagyról elfeledkezünk
széttárjuk a kabátot
Még egy ébredés, aztán alszunk...
Magába ránt majd újra az éj.
Álmodunk minden-nap-karácsonyt,
lesz temérdek porcukor s fahéj.
Alszom. Tizenegy óra ötvenkilenc.
Nem maradhatok fönn, hisz még fiatal vagyok,
S az idő vén, mint éjnek leple, a Hold,
A takaró alatt egy kicsi gömbben lapulok.
Ahogy a természet lassan,
Az ősz beköszöntével
Elkezdi magáról levetni
A kopott, használt gúnyát
Sepsiszentgyörgy volt a hazád,
és egyszer Jenővel társra találtál...
Fenyőillat száll a levegőben,
Odakint a Nap is lemenőben,
Kis család fészkel ma egy kis körben,
Minden kis madárka hazaröppen.
Ünnep van. A fenyőillat szétáradt szobámban,
Egy gyertyaláng pislákol hallgatag,
Fejemben megannyi gondolat kavarog, míg nézem,
...ez az ajándék is nálam maradt.
Az egyetlen lányunokám Anett,
Akit az egész család szeret.
Szorgalmával, becsvágyával az iskolában sikeres.
Úszásban sok munkával ezt később éri el.
Mindig a BKV-val jársz a Tescoba,
Most már a munkát hagyd a társakra,
Engem elvihetnél a parkba,
Ott találhatnál barátokra.
Pár óra várakozás után
Megjelent az ifjabb Szász család,
A halászlevet hozták, és a szálkát,
De étel mellett hozták a kiskutyát.
Porcukorhullás. Édes illatok
Szállnak tejfehér ködben felém.
Arcomra puszi, tűnő bánatok,
Őszi napsugár, vékony remény.
Elkeseredéseddel egy éven túl lettél,
A sok munkában meggörnyedtél.
Vágyaid helyett a munkádnak éltél,
Mindent a családodért tettél.
leesett a hó
halkan csendben
őrzöm szívemet lágyan