Karácsonyi versek
Amikor léptedet megelőzi
A lélek hívó hangja,
Ahol szeretet vesz körül,
Az ünnep örömét
Az együtt lévő lelkek
Boldogsága adja,
Megcsillanó gyertyafény
A karácsonyfa gömbjén...
Messze, hol a föld az éggel összeér,
égből növő óriásfa földet ér,
mennyből földbe gyökerezik jósága,
így kerül a sok csoda a világba.
Az adventi koszorú fölé hajolok, belenézek a lángba,
a gyertyákból áradó melegség lágyan surran be a számba.
Lágyan surran be a számba, és onnan a lelkembe,
Karácsonyi áhítat jár át, szeretet férkőzik testembe.
Nézem az eget,
Táncol a holdsugár,
Csillageső zuhan rám.
Minden nap karácsony
A fenyő csak állt ott
az erdei csendben
méltósággal várta
benn a rengetegben
mikor lesz már újra
hófehér kabátja
az áldott ünnepet
miben büszkén várja...
Szeretet ünnepe
legyen a karácsony,
szegény emberekre
bőség, áldás szálljon.
Künn hideg, téli szél
Rázza a fák ágait,
Messze tájról üzenet kél,
Isten üzen valamit.
A vörös szín játszik a kékkel,
A zöld a képbe bele-belekap,
Egy kinti fa van bent, s előtte székel
Egy vaddá szelídült kis gyerekcsapat.
Karácsony
Karácsonyra készülve
Sült a süti serényen,
Egyik a másik után,
A tálca is megtelt már.
Roskadoznak színes ágak,
kismadarak visszaszállnak,
könnyű pelyhek hulldogálnak
fittyet hányva elmúlásnak
Ha elmúlik a karácsonyi ünnep,
A szeretet lángja halványabban ég.
Bár a karácsony mindent meglep,
Az év többi napjához kell ám az Ég!
Nyugalom s béke árad ma szét
Adjuk még tovább mi lelkünkben szép
Mert hinni örömet s kérni a jót
Hallgatva nehéz adni a szót
Karácsony
Este van, ráfeszült a Hold az égre,
Vibrálva kúszik a csillagok fénye,
Üres az utca, szomorú a karácsony,
Sírva süvít át a szél a magányon.
Szégyenkezve bujkál a Hold,
ritkán látott ily századot,
melyben az embert nagy világszerte...