Karácsonyi versek
Karácsonyi hangulat,
Ez van most a sulinkban.
Gondolkoztál már azon, hogy
Mi egy osztály vagyunk?
karácsony kering. tollpihe. angyal.
kisded született. (szegény hányszor.)
mint ujjban a zsibbadás, olyan a
szeretet. valakin keresztet ácsol.
Kedves...!
Mondd, ugye, nem fagy el a szeretet,
Ha december után majd a január követ?
Nem fagy el minden cseppje,
Legalább ugyanúgy árad majd, mint Szenteste?
Beteljesült a téli álom,
legszebb perce a karácsony.
Hála Istennek! Mert magányom
ma egy napra elodázom.
Egy szék üresen áll
Amint a kandalló tüzét nézi fátyolos szemmel,
Amint gyertyafény táncát követi szemével,
amint holdra néz, melyet mindenki egyformán lát,
ahogy él, ahogy lélegzik, ahogy némán járkál,
mindenkinek feltűnik mély hallgatagsága,
ahogyan csak belebámul az ünnepi világba,
s mosolyog ugyan, de szemében ágyat vetett a bánat,
mely vastag dunnát húzott az ünnepen magára.
Vízkereszt, vagy mit akartok?
Kavargó sóhajok suttogjatok...
Sajátos suhogás, szokás.
Pazar volt az az este.
Az advent első hetében
ezüstfenyőt vásároltam,
sűrű ágú, kicsi, zömök,
gyökerestől választottam.
Tenni, menni, nézni, venni,
Enni, venni, inni, venni,
Venni-venni, menni, vinni.
Karácsony hideg éjszakáján
Egy ember az eget kutatta.
A boldogságot kereste teraszán,
Töprengett, vajon találja?
42 éves lettem én
e gondoktól terhelt sártekén,
ahol élném én az életem,
már ha olyan lenne énnekem!
Minden utcakő hogy megnőtt.
Keresem, hova lett, és eltűnt,
ahogy a sok pihe rárepült.
Fölötte fehér, puha hó.
Finoman lapuló, új.
Oda kell menni, ahol szívesen várnak,
ahol nemcsak az ajtók, de a szívek is kitártak,
ahol nincs bántó szó, ölelnek, szeretnek,
a szeretetbástya meg tud óvni téged.
Havas tájon csillog a napfény,
Angyalok hada szárnyra kél...