Karácsonyi versek
Beteljesült a téli álom,
legszebb perce a karácsony.
Hála Istennek! Mert magányom
ma egy napra elodázom.
Egy szék üresen áll
Amint a kandalló tüzét nézi fátyolos szemmel,
Amint gyertyafény táncát követi szemével,
amint holdra néz, melyet mindenki egyformán lát,
ahogy él, ahogy lélegzik, ahogy némán járkál,
mindenkinek feltűnik mély hallgatagsága,
ahogyan csak belebámul az ünnepi világba,
s mosolyog ugyan, de szemében ágyat vetett a bánat,
mely vastag dunnát húzott az ünnepen magára.
Vízkereszt, vagy mit akartok?
Kavargó sóhajok suttogjatok...
Sajátos suhogás, szokás.
Pazar volt az az este.
Az advent első hetében
ezüstfenyőt vásároltam,
sűrű ágú, kicsi, zömök,
gyökerestől választottam.
Tenni, menni, nézni, venni,
Enni, venni, inni, venni,
Venni-venni, menni, vinni.
Karácsony hideg éjszakáján
Egy ember az eget kutatta.
A boldogságot kereste teraszán,
Töprengett, vajon találja?
42 éves lettem én
e gondoktól terhelt sártekén,
ahol élném én az életem,
már ha olyan lenne énnekem!
Minden utcakő hogy megnőtt.
Keresem, hova lett, és eltűnt,
ahogy a sok pihe rárepült.
Fölötte fehér, puha hó.
Finoman lapuló, új.
Oda kell menni, ahol szívesen várnak,
ahol nemcsak az ajtók, de a szívek is kitártak,
ahol nincs bántó szó, ölelnek, szeretnek,
a szeretetbástya meg tud óvni téged.
Havas tájon csillog a napfény,
Angyalok hada szárnyra kél...
A város lehalkul mindenhol,
ismét egy régi ének dallama szól,
egy csengő hangja
magát hallatja,
csupán azt akarja,
hogy a szeretet
a szíveket
újra megdobbantsa.
Karácsony H.-val és családjával
1. rész: Készülődés, ötletek
Tizenhatodikán, decemberben,
Az legelső csókunk csodás napján,
Ahogy úsztam boldogság-tengerben,
Egy váratlan, apró gond támadt rám.
December huszonötödikén lágy szellő
Rohan a fák közt.
Kettőezer-huszonegyben nem fázott az akácerdő!
Esőre vár a felhő odafenn, s a halastavunk hideg és csendes.
Mi lehet, mi lehet
A fa alatt a dobozban?
Mi lehet, mi lehet?
Hát megkopogtattam.