Karácsonyi versek
Hó seper az ágak között,
sötét felhő fejem fölött.
Hideg szél borzolja tollam,
mond, a jó menedék hol van?
Lesz ez még másképp, lesz ez még jobban,
karácsony éjjelén gyertyaláng lobban,
csilingel egy kis szán ott, fent az égen,
eljönnek hozzánk, kik elmentek régen!
Sok a gond, de most megállok.
Egy pillanatra semmit sem csinálok,
Csak nézem a fát, csillogó fényeit.
Az ember ebből erőt merít.
Nemcsak karácsonyi mese,
Hogy az emberek vágynak a szeretetre.
Oly jó együtt lenni,
Beszélgetni s nevetni.
Kis fenyőfa, elhagyott fa,
látom az utcában,
lám, valaki eldobta ma,
ott fekszik a sárban.
Holnap jönnek az unokák,
de tiszta hideg a szobám.
A télen még nem fűtöttem,
mert bukszám üresen böffent.
Mosolyra görbíteném szám,
De nincs okom többé rá,
Süket lettem a világ zajában,
Megvakítva hazug világban.
Karácsonyfámon
nézem a csillogó
díszeket a sok
ragyogó gömböt
csúcson a süveget
az ezüstös girlandot
mi körbe tekereg
elgondolom hány éve...
Az idei karácsony
más lesz, mint a többi,
szeretteink messze vannak,
nem tudjuk őket megölelni.
Olyan jó is lenne, újra együtt lenni,
Otthon melegénél mindent elfeledni.
Nem beszélni másról, csak a boldogságról,
Hangos lenne minden a család zajától.
Pénteki lidércek tűnnek el
Orromat csapja meg illat
Lelkem ma vígan ünnepel
Meleg aroma el-elringat
Mikulás bácsi, mit is mondhatnék,
Jó gyerekként telt el minden hét!
Kis csizmám, ígérem fényes lesz,
Hisz ilyenkor mindnyájunk tesz-vesz!
Eltelt egy újabb esztendő,
S még mindig mellettem van Ő!
Halleluja Földnek, Mennynek,
Megszületett a szent gyermek,
Áldunk téged, lángot tartva...
Égi jelenség, csillagok násza,
jövendölés-szülte akarat forrása,
megigézve suttogja a zsidóság szája,
epekedve vágyott az Isten fiára.