Versek a játékról
Sakk
Ha elkezdődik a játszma,
már nem menekülhetsz sáncba.
Ha lement pl. parti fele,
attól fogva élhetsz vele.
Kalandor szél foltos-szürke,
szeszélyes színváltozat,
dühöngés a zöldeskéknél,
szelídből is válogat.
Vöröshasú unkabéka a kertem legújabb lakója,
Kibérelte a kert egy darabját, épp a ruháit pakolja
Ki, a földre őket leszórja, aztán meghív egy lecsóra,
Majd a házam stílusát pedig eléggé leszólja,
Emiatt a költő a lecsóját elsózza, és behozza...
legyen ez most egy bárcsak-mentes nap.
mint szivarcsikket - oltsuk el az éjt.
a szívet ne csak kibéleljük
egy átmenet-kabátnyi melegért.
Séta közben árok szélén
Lecsücsülni klassz.
Meglátod, ha leülsz mellém,
Nem is olyan snassz.
Mersz-e játszani,
mersz-e önmagad lenni egy kicsit,
örülni a napfénynek,
nevetni a vízcseppeket,
mindent elfelejtve mosolyogni,
meséket élni és elgondolkozni,
barátot szívedbe fogadni,
kertben nagy sétát tenni...
Szapphói strófa
Még nem írtam nektek egy bűvös, kedves
szép, rövid, lényegre kitért levélkét.
BORG mancsában lobog kasza,
Férfit, mint a gazt, aratja,
Gyászos özvegy temérdek;
Ő félorknak is gonosz lett.
A lepke táncol cikázva libegőn,
örülve cirkál a tiszta levegőn,
kutatja párját, keresve ölelést,
ma megcsinálták együtt a repülést.
"Bátraknak" szól ez a játék,
hallhatatlan hangszóró hív:
Gyere, játssz még!
S én jövök, ha erre szólít a szív.
Ha apa zenélni tudna,
mindig nekünk cimbalmozna,
tesómmal járnánk a táncot...
Keménypapír látcsövében,
Aranyözön napsütésben,
Látni egyszerűn lehet itt
Egyedi kavart képeit.