Versek a játékról
Gurul, gurul a foci
éppen a főútra.
Jön egy autó,
már túl közel,
a labdát elgyúrja.
játszódni támadt kedve az ördögnek.
felhívta mindenes cimbijét, jokert,
ki nagy hazardőr volt rég a börtönben...
Ha csillagász vagy, hadd legyek az égbolt,
Kémlelő szemed, ha rám vicsordul,
Nem állnék ellent. Kutass bátran.
Tiéd csillagaim milliárdja
Nemzetek ligája, Anglia - Magyarország: 0-4
Kezdődik a találkozó,
futnak fel a védők
meg a csatárok a kapussal hátul.
A szigetország déli gyerekei fehérben
a fekete zoknijukkal. Magna Hungária fiai zöld zokniban inalnak
fentebb ők fehérben meg pirosban.
Önfeledt, éles kiáltással naphosszat
rúgjátok a lasztit, minden a tiétek,
a játék, a barátság és a szeretet,
és a durc is, amikor egy pillanatra...
Játszóház az élet,
Ahol csak megjátsszák szüntelen a szépet.
Hiába jó szándék,
Csak én vagyok benne a legócskább játék.
Örvendve hullik rá fejemre a szívemet lepelként körülölelő gyermekség
Húszas éveim elő-hajnalán,
Egy napra újra apró vagyok, hisz sosem lehettem igazán.
Napfényes órákon feltűnnek idősek,
kertemből fél szemmel figyelgetem őket.
Házam mögött lévő fákkal árnyas parkban
üldögélnek hosszan már egyre gyakrabban.
Játékország a világ,
Tünde nyárban oly vidám.
Gyere velem, kis pajtás,
Fedezzük fel varázsát.
Találtam egy mesés kincset:
sötétbarna, vastag tincset
tegnapelőtt, déltájba`.
Ledőlt a kártyavár,
Az összes ász szanaszét,
Az osztó meg egyenesen
Elhagyta a hitét.
Ablakban ásítás béget
cikkekre csípve, dohosan.
Dzsentriként a dzsungelben
elfojtja az érhorgokat.
- Ha átkarolsz, közelebb ülök
- ha közelebb ülsz, átkarollak.