Versek a játékról
Kicsi hajó papírból készül.
Belé kerül egy pálcikaember.
Te vagy a tengerész, és ő a hajód.
Neve legyen Tündér.
E képet nézve
Letűnt korok emléke jutott az eszembe,
Tündérek, koboldok, sellők, óriások,
Szirének, nádi manók és hableányok.
Bölcső. Emlő. Nyugalom.
Család. Csoda. Unalom.
Sírás-rívás. Csitítás.
Ezért a harc. A bízás.
Előttem egy fenséges doboz,
Kibontva ezer meg ezer darab.
Mely együtt egy óriási képet ad!
Sok kicsi alkotóelem rejlik benne,
Egy atom csak egy helyre megy be!
Messzire sodor az ár a parttól.
Látom célom, de még nagyon távol.
Keresem az utam, lépek hát újra,
Akár a bástya egy sakkjátszmában.
Forognak és forognak
Összejöttek, összenéztek,
S látták, nagyok a gondok.
Tanakodtak a gondolatok,
Ezek a furcsa bolondok.
Úgy, úgy írnék valamiről,
valamiről s a semmiről,
írnék, csakhogy tollam kopjon,
álltában ne rozsdásodjon.
Fürgén szaladnak ujjaim
gitárom megkopott húrjain.
Pengetem, egyre csak pengetem,
ritmusára ver a szívem.
A sárga bálna
Ránézett a tálra.
Milyen finom
Most a málna -
gondolta magában.
Nevesd ki a zord telet,
Űzd el most a hideget.
Dideregtél eleget,
Fűtsön már a kikelet.
Jéglabdákat dobált az ég,
összeszedtem párat,
s bevittem a kis vödrömben,
jó lesz a babáknak.
Most a szájról szóljon e folyamatos mese
elmondok pár dolgot mit tehetünk vele
használod evésre sokra vagy kevésre
dúdolhatsz fütyülhetsz
szidhatsz vagy dicsérhetsz
gyűlölsz?
Sűrű a füst
a kocsmában,
sűríti még
a hangzavar,
ez sűrítve illatárral,
sör és feles,
izzadtsággal.
Lusta macska
alszik az ágyon,
dorombol halkan,
nyugalmára vágyom.
Villogó cipellők,
keringő párok,
álarcot viselő
sorsok, világok...