Versek a játékról
Zajosak a rollerek, de azt szereted hallani,
Mikor átküldi nagy tesó a kisebbet az úton,
Hogy autómentes oldalon tudja őt tartani,
Míg az a járgány a kereszteződésen is túlon
kislányomnak
Brum, brum, kicsi mackóm,
Ne sírjál hát,
Hisz minden földi jót
Eléd hoznánk.
tudjuk csupa titok talány
akácillat dezodorszag
nyilazott szív a ház falán
csak a most van meg a holnap
Neked játszom szeretetből.
Benne van a színes álmom.
Varázslat lesz minden cseppből.
Elröpítem. Messze szálljon.
Aznap is átszűrtem a teámat,
de kezemben a forró csészével
ijedten látom, hogy rád támad
a számból előkúszó gőz. Egész éjjel
félálomban tart ez a bizarr jelenség.
Én legutóbb strandpapucsba bújtam,
s korrodálódván törött el lábam.
A seb égetett. Csak fújtam,
mígnem nyálban úszott már az állam.
Kilyukad az oldalam
nem bírom ki holnapig
küldj képeket hadd lássam
az valamit csillapít
Elrévedve
szárnyalunk a
messzeségbe
sebesen
sebesen
mindenségben
egyesülve
csak mi ketten...
Szolmizáció
Dó, ré, mi, szó,
Szolmizáció,
Ti, lá, szó, tihanyi echó,
És már dolgozik az utómunka stúdió
Száll, röpül a papírsárkány.
Vajon hova ér, mi vár rá?
Szárnyán röpül a fiú álma,
szabadság iránti vágya.
Játsszunk egyet!
Papást-mamást,
meg egyebet.
Új helység a lakás.
Lefesteném a kék árnyalatait,
első lépésnek egy lélekvidító,
égszínkék ontja véletlen bájait,
türkizkék, oly szeretetet indító.
Bár szomorú, homorú a ború
akaratgyenge a zivatar,
szemeden idegen testek
néznek az éjbe, vége
a napnak, tudod-é...