Versek a játékról
Rajzoljunk egy szép nagy holdat! -
vagy egy ragyogó csillagot?
De ne sárgát s ne pirosat,
olyat, mi odafönn ragyog!
Rímesen
Diliházban a beteg.
Orvos kérdi: - mikor bolondult meg?
- Elmentem egy nőhöz, közben hazajött a férje,
Én kiugrottam és kapaszkodtam
erőnek erejével az erkélybe.
Réges-régen élt egy ember, kit sárkány szült erre a földre.
Kinek válasza volt a rémületre és ködre.
Nem volt nála nemesebb lékek, ki járta ezt a tájat.
Kereshetsz harcost, ötvenet vagy akár százat.
Gesztenye koppan,
Landol a porban,
Tüskés a háta,
Zöld a kabátja.
Minap így szólt kedves párom:
"Mondd meg nekem, édes,
mi a vágyad kettőezer-tizenhétre!"
Aranyhalat, ha havonta én kifognám,
kívánságom teljesítni visszadobnám!
Úgy vár, hogy a vidámság
játékossá teszi,
önfeledt ugrándozás,
jókedve szívem felderíti.
Két egyenest keresztezve
kerülöd el, ami ferde.
Cölöpök félig beverve,
tábláikon furcsa jelek.
Talán csak megszokás vagy,
talán egy érzelem,
talán csak önámítás,
talán én képzelem.
Most, noha vége a nyárnak,
jól megy a dolgom aránylag.
Persze, nem árad a fény,
több a sötét, az a tény.
Vers-találós
Egy,
Sok kövér bankjegy.
Kettő,
Holnap keresztelő,
Három,
Lesz még jó barátom,
Négy,
Nagy levegőt végy.
Banyabál van a Sárréten,
megrendezik minden évben,
szól a zene, dob pereg,
ember talpa bizsereg!
az országút kőkorlátján fekete csík
ott üldögélsz míg madárijesztő lettem
érted pirosra kitömve dagad e szív
hogy egy régi dallamot felismerj bennem...