Versek a játékról
Parnasszuson lőn csoda,
nyílt egy költő-iskola!
Sanyi bácsi a tanár,
diák nincs, ki itt lazsál.
Társasjáték a díszes asztalon,
Társaság nélküli üres színpadon...
Játszani oly nehéz egyedül,
Emberekkel játszható remekül.
Begombollak magamba, hogy kigombolkozhass bennem.
Ha kigondolsz, én rád gondolok.
Beléd nézek, hogy lássam, hogy nézel ki.
Beszólok, hogy kimondd végre!
Hová viszed, kicsi lány,
azt a piros kendőt?
Kiszaladok a rétre,
szedek bele szellőt.
Tehetségtelenek között igazából:
Tehetsége tökéletlenné teszi,
Tehetetlenek tökéletességért,
Tehetetlenek törékenységéért
Tehetetlent tökéletessé teszi.
Egy kis gesztenye leesett a fáról,
ragyogó barna színű, fehér szemmel.
Kislány teszi kosarába örömmel -
szed még egy-két szemet hozzá az ágról.
Kártyajáték-tudomány
Három hetes után jött a szív király.
Szigorúan színre szín alapon.
Majd két tök következett, és újra szív.
Az ember újra s újra szív, ha Luciferrel játszik.
Lektorált
Száll az idő, éji fecske,
(A költőt kérem, ezt legközelebb
Mellékletben majd kifejtse!)
Szállok én is végtelenbe.
És most mit csinálunk?
Megcsináljuk?
Csináld!
Azt ne csináld!
Ezt csináld!
Rajzoljunk egy szép nagy holdat! -
vagy egy ragyogó csillagot?
De ne sárgát s ne pirosat,
olyat, mi odafönn ragyog!
Rímesen
Diliházban a beteg.
Orvos kérdi: - mikor bolondult meg?
- Elmentem egy nőhöz, közben hazajött a férje,
Én kiugrottam és kapaszkodtam
erőnek erejével az erkélybe.
Réges-régen élt egy ember, kit sárkány szült erre a földre.
Kinek válasza volt a rémületre és ködre.
Nem volt nála nemesebb lékek, ki járta ezt a tájat.
Kereshetsz harcost, ötvenet vagy akár százat.
Gesztenye koppan,
Landol a porban,
Tüskés a háta,
Zöld a kabátja.