Versek a játékról
Majd ha mennem kell egykoron, megyek
minden ittenit feladom, lehet
nehéz lesz szállni utamon, szeret
elhagyott, árva családom, helyet
csak így lelek, tudom, melyet...
Mi leszek, ha nagy leszek? Begyúrok sok kenyeret.
Mikor lisztes lesz a kezem, tenyeremet összeverem.
Gondolkodom, vajon miről is írjak,
hozzak le talán az égről egy csillagot,
vagy tegyem szebbé, élhetőbbé a holnapot,
hogy a tollam feneketlen éhségével bírjak?
Hegyfalun nyaral Varga Terka,
éppen a libákat hajszolja.
Megcsípte a gúnár...
Lebben a függöny, nyílik varázs,
kezdődjön hát az előadás.
Köszönt a bábu, marionett,
zsinóron táncol a bűvölet.
Nem tudod azt, hogy merre és minek,
az élet új kört neked se fizet,
nem ad ingyen kenyeret vagy vizet,
pislogsz egyet, elveszi a tied,
a végén, hogyha marad még hited,
benyeli majd valamilyen hitel.
Itt-ott pihetollak,
Szigort itt nem toltak,
Liba-alkatrészek
Inaltak az égnek,
Emberfejek zúgnak,
Rendes rendek úsznak,
Csatatér a szoba,
A harc néma hona...
Őzikék
Folyó mellett árva, kicsi lak áll,
pihenni vágyókat hívogat, vár.
Körülölelő, zöld és lombos fák,
daloló kismadár a koronán.
Hallgat a múzsa, csendes a róna,
nem kápráztat szemet a csalóka délibáb,
hajamon az ökörnyál színtelent sző,
szikesen lustaság, baktat a vers, a láb.
TŰNŐDÉS
Lobogó gyertyafényben
Árnyjátékok táncát
Némán figyelem
Gondjaim fátyolán.
Hegygerinc hátán kecsesen táncol,
faágak között gyakran viháncol,
nyargal a réten, virágot szakajt,
sohasem ül le, hiába a pad.
Szavakkal játszom:
feldobom,
elkapom,
a fejükre állítom,
szétszedem,
elteszem,
előveszem...