Versek a játékról
Rímek
Rímeket faragni könnyű,
mert sok van belőlük, mint a nyű.
Faragni hát nem nehéz,
de kell hozzá egy kis ész.
Vakond Bandi kocsit vezet,
Száguldani nagyon szeret.
Fényszóróját nem használja,
A buckákat úgyis látja.
Nagyapó nagy báránya
ikreket ellett, hármat.
Életrevalóan
szívták a jó anyatejet...
csöppnyi barigyerekek.
Még fáj a csönd.
A búcsú némasága
időtlen álmodásba zárta
az emlékeket,
de néha zavaros, szürke áramlatokban
megvesztegethetetlen rémálmokként
örvénylenek,
kering velük a rettenet...
Szónokol a szél a csendben
Kopogtat az ablakon
Besurran az ajtórésen
Táncot jár a pamlagon.
Vezér: csatára vakmerő,
erénye erő és elme,
termete fess, előkelő,
Királynak fő segedelme.
torkos egér kirágott
egy kolbászos piláfot
és amint elszundít épp
a pupák séf halfilét
sütött s mivel para volt
egérfület darabolt
hogy a ponty pikáns legyen
menő lett a hárshegyen...
valaki rágyújtott, ez őt juttatta eszembe,
ahogy pózolt, léggitárját tépte a hard rock,
s ahogy fakormányos járgányát vezette,
nyilván azóta is szedett jó pár skalpot.
Csikós Csaba fején csákó,
a két szeme rövidlátó.
Kapott egy szép szemüveget,
tükörbe nézett s nevetett.
mert megváltozik a világnak ábrázatja
Amit még hatalmasnak vélhetünk,
Nem teszi dicsőséggé életünk.
Poharaztam, poharaztam,
palackot hát mind kiittam,
Kékfrankos volt a szép neve,
hatott nagyot a hegy leve.