Istenes versek
Istenem, hogyha vagy, mért tűnik úgy, mintha nem lennél?
Mért van az embernek az az érzése, hogy Lelked a semmiben henyél?
Vagy titokban mégis görnyedsz a világ súlya alatt?
Csak ebből semmit sem érzünk, míg sorsunk halál felé halad?
Magyarnak születtem,
szenvedtem miatta.
Magyar az érzetem,
de mindenem kicsalja.
Mondd, ember, mit is tudnál tenni,
ha kopognak, s el kell menni,
melyre nem lehet felkészülni,
honnét már nem lehet visszajönni.
Kértem az Istent: öleljen át szorosan,
de nem válaszolt - sikolt fejemben a csend.
A nyári napfény cseppfolyós ragyogása...
Istenhez szólok 06
"Ami jeget olvaszt és rügyet fakaszt"-
e szavakat frissíti a gondolat.
Csak néhány szó, de mindennél fontosabb,
néha reményt ad és bánatot apaszt.
Életünk során sok útelágazóhoz érkezünk.
Fontos, hogy ilyenkor jó döntést hozzunk.
Sokan nem értik, s kérdőn nézve nézik,
szabadnak születve szíve miért vérzik?
1914. február 3-án, Balázs napján
Egy kislány született e nap hajnalán.
A kislánynak édes volt a keze,
A haja sűrű, ébenfekete.
Olyan kegyes velem az Isten,
hogy tanít szeretni a nincsben.
Világ baját elfeledve,
míg pihenhetek menedékben.
Van, hogy az embert haragja hajtja,
mit a világ s a másik ember ellen érez,
de egy sem oly keserves, mit önmaga szívébe döf:
menni előre, nem tudva merre, futni céltalan,
Istent s Törvényt tagadva, reményt elhagyva.
Ha nem lettél volna lenni bátor,
lehettem volna a semmi tükre,
hullám nélküli, végtelen távol,
álom nélkül hiányom sötétje.
Arcodat látom mindenhol,
Felriadok az álmomból.
Sötétben kereslek mindenben,
Lelked üzen, fényeljek...
Csendes imát is meghallgatja az ég.
Nem kell hozzá kiáltani, sem mikrofon.
Csak halk szíved dobbanása, ami igaz hittel szól.