Istenes versek
Fényesőként hull reám a béke,
felüdítve fáradt lelkemet,
hálatelten felnézek az égre,
Isten lelke éltet engemet.
Sokszor kérdem magamtól, Isten tényleg létezik?
Vagy csak a véletlen műve,
a szerencse s az átok, mi sokszor lesújt rátok?
Holdhéjaitól megfosztottam a múltam,
S kerestem egy nyugvó, szent helyet.
Kolostori magányos, fáradt csendben
Szeretetre vágyva, és kértem az Urat.
Szent karácsonyesten
közénk jött az Isten.
Jött, mint gyenge gyermek,
jászol ölén sírt fel.
Betlehemi csillag
odafenn az égen
mutatja az utat
ugyanúgy, mint régen.
Menyasszonyomnak
Te vagy az én mondatom eleje, szívem zöreje, zárójel a karomban.
Te vagy az én hangom ereje, lábamnak sétája, és sétámnak oka.
Te vagy zajomban a lágy szellő, az éjsötétben felmorajló fénysugárom.
Te vagy szívemen a csend, melyt még sosem láttam ily eleven-létében.
Titkok, sejtések hatják át lényünket,
tények irodalom lapjain nyernek
bizonyítást, lelkünkben valósággá
válnak, és jólesően követnek.
Hálás szívvel szenteljünk meg
minden áldott, kapott percet!
Fájó, boldog pillanatban
vessünk lelkünkre keresztet!
Nem kell, hogy elhidd, Isten létezik.
S majd meglepődsz, ha a megváltás érkezik.
Tagadd csak meg Őt, és éld az életed.
Mert Ő úgyis megtalál, ha ez a végzeted.
Árad a földre az isteni szeretet,
felragyog a fénye minden új reggelen.
Őt, ki mindeneket teremtett, dicsőítsd!
Alázattal hálát neki ad a bölcs szív.