Istenes versek
Azt mondják, hogy a sors kőbe van vésve.
Azt mondják, hogy mi meg van írva, meg kell történnie.
Azt mondják, hogy nem változtathatsz a sorsodon.
Azt mondják, hogy minden döntésed meg van írva.
Nincsen semmi, ami ne lenne minden,
A valóság onnan csak álomkép innen.
a hitem bontott konzerv,
hideg osztriga, havi egy
orgonakoncert, áldás, doszt rizsa.
elharapott miatyánkra viaszillat
kence, vetemedő deszkapadon
sunnyogások és szipogók csendje
s néhány moll akkord. talán
ha leoltanák a nagy csillárt...
Isten, kérlek, nyisd ki szíved.
Áldást kérve nyújtsd le kezed.
Bűnben érve vigaszt adjál.
Ez a jó út... ami várt rám...
Tudom, nem vagyok mindig jó,
de a szívem még javítható,
s a bűnöm megbocsájtható,
én mondom, mint istenimádó,
és minden elhagyható,
ami nem Istentől való.
Elhagyom az otthont utcát házat teret
Búslakodó fákat erdőt mezőt s lehet
Vissza ide többé nem csalhat már senki
Szörnnyé vált az ember s nem tud "Ember" lenni!
Halld meg szavam a menny rejtekében.
Mutasd meg szent fényedet.
Űzd el az árnyat, mi reánk terült.
Halld meg imáit híveidnek.
Kereslek, Uram, a hajnali csendben,
az utca zajában, az esti fényben,
tudom, hogy itt vagy mindig mellettem,
mégis annyi a bánat körülöttem.
A csendben halljuk meg lelkünk szavát,
csendülhet harang, mi imára hív.
A Szentlélek templomában gyakran
démon s angyal véres csatákat vív.
Kicsiny ostyában én ott leledzem,
szőlő levében is megtelepszem.
Ételetek, italotok lehetek,
örök életre tápláló szeretet.
A konfirmálás a felnőtté válás fontos állomása.
Az itt álló gyerekek hitbéli vallomása,
Több év tanulása,
a hitoktató kemény munkája
érik be szemünk láttára.
Köszöntelek, Jézus: zsidó király!
Mi hozott ide, hogy
velem szóba állj?
Csak nem az őrök hoztak?
Micsoda borzalom!
Ekkora sztárt látnom
nagy, ritka alkalom.
Uram! Kezemet összerakom, térdemet meghajtva most hozzád fohászkodom!
Arcom az ég felé fordítva, hittől részegen ordítva mondom el az imám.