Istenes versek
Világtalan színek fakó zápora
tölti fel a csendet csordultig
habzik a fehér zaj mámora
időtlen ahogy nő tompul is
Mily jó az Istent szeretni,
Ki a szegénynek ad kenyeret.
Ő adott nekünk életet,
Aki letörli a könnyet, a bánatot.
"Ameddig élek,
ne gondolkodjatok helyettem -
ameddig élek,
hagyjatok szabadon tévednem -"
Én
még hiszek egy láthatatlan világban,
jóságban, mesékben, Isten fiában.
A hajnali fények világában
járom az utcákat egymagam.
Keserű szívemben könnyek hullanak,
s csak bandukolok vágytalan.
Ezer szó, ami szó,
adni akar a jó!
Szeretetben, békességben
élni emberek szívében!
Álmomban kitárult a Menny,
lubickolt lelkem apró halként,
amint elért a végtelen kegy,
gondolataim nem álltak gátként
Lelkemben él egy kép: egy hatalmas trón,
Melyen ott ül Isten, a Mindenható.
Tekintetem felé emelni nem merem,
Dicsősége elvakítaná emberi szemem.
Szívemnek útja
Azt hittem, már meggyógyultam, de több sebből vérzek.
Talán gyengébb vagyok ott legbelül, mint ahogy kinézek.
Nyitom a szemem! A fényt beengedem.
Táplál a csend, most néma az értelem.
A semmi a mindennel újra egyesül.
A teremtő önmagával szembesül.
Jöjj, Szent Lélek, töltsd be szívünk égi fénnyel,
igaz hit lángoló tüzével, hogy lobogva égjen!
Mikor megszülettem,
Létet Te adtál nekem.
Sorsfordító percekben
Te rendezted ügyem.
az isteni szikráról, belső tisztaságról, ahol majd minden véget ér
Ördögi kényszer a föld felett,
Mint dögön a röpdöső legyek,
Terjeng a modern bűzelegy
Igába vetni szívemet.
Halló! Jézusom, most hallasz?
Tudom, jó a térerő a Mennyben.
Most lelkem... úgy Téged óhajt,
Most terheim Elődbe kell vinnem!
Felajánlom neked, Uram,
szemeimet, hogy lássalak,
csodás teremtményeidben
szüntelen Téged áldjalak!
Tűzzel álmodtam,
mint egykor Boldog Özséb,
s szívemben megmaradt a mécsesfény,
egy kicsiny láng, mit őrizni kell,
óvni, védeni, hordozni.