Istenes versek
Nem valami szívderítő élmény
vasban ülni zordon börtön mélyén;
Pál apostol rövidebbet húzta,
felvirradhat derűre, borúra.
Mennyei jó Atyánk,
hozzád fohászkodunk.
Lelkünk minden erényét
most ím teeléd tárjuk.
Oh, édes, tiszta lelkület...
Mit is érek nélküled.
Emlékezz meg az Úr Jézusról,
Az Ő dicsőségéről és jóságáról.
Akinek szíve tele kegyelemmel,
Mifelénk buzgó figyelemmel.
Jézusunk, Kezdet vagy, s a Vég,
általad, érted a Föld s az Ég.
Mi láthatatlan, s mi látható,
Tebenned áll fenn minden való.
Istennél a bűn nem ragozható,
mert érte meghalt a Mindenható.
Mikor a Nap felragyog,
Isten szeme mosolyog,
Lágy szellő, ha simogat...
Amikor látlak,
Szívem nagyot dobban.
Bálokon téged várlak,
S szívem ver egyre jobban.
Ne félj!
Ők azok, angyalok,
kik odafent élnek,
ott fent angyalok,
ott zenélnek.
Ott lohol már Jézus után a
gyógyult vak ember Jerikóból.
Izgatottan keresi olykor
tekintetével, nehogy már a
Esténként a csillagokat nézegetve
Álmodik a lány nevetve.
Isten gyermeke
Uram!
Bejárva tízezer utat,
Keresztem újból leteszem,
S buzgó imádságban csak
Terólad epedezem.
Felállított az Isten,
eljött hozzám.
Mondta, ne búsulj,
itt vannak melletted...
Lehet, hogy nevedért majd üldöznek, megvernek,
De Téged énértem keresztre feszítettek...
Aranyát szórja az őszi napsugár,
beragyogja a táj minden zegzugát.
Virul a rózsa, színes lepke röppen,
szeptember van, a gyepszőnyeg még zöldell.