Istenes versek
Egy szempillantás... csak ennyi kell,
A béke az örömmel karöltve múlik el.
Valami elkap és gyorsan magával ránt,
Félek... vajon megérem-e a holnaputánt?
Hit
Ürítsd ki lelkedet,
Ha nyomasztja a bánat,
Nézz fel az égre,
S mondj egy Miatyánkot.
Túlcsordult homály, de lassú gondolat!
Gondolni nem szabad...
Majd felzendül a trombita hangja,
S elérkezik az Úr haragja
Nagy szóval, hatalommal,
S beleborzong föld és ég,
Nem marad majd semmi ék.
Nevelgettél, dédelgettél, tündérmese,
Cseperedtem, majd eldobtál már,
El a paradicsomból, el a szép élet
Lágy karjaiból, elvetted kicsi fiát.
Van egy csodálatos könyve az emberiségnek,
Mely fényt, világosságot, szeretetet hozott földünkre.
Az ember, ha olvassa, erőt, békességet kap belőle.
Ebből a könyvből nyomtatnak napjainkban is a legtöbbet.
Elmúlt... fújjátok el a gyertyákat!
Az ünnepnek lángja elparázslott.
Sirassuk a kopár fenyőfákat!
A csengő ének is már elszállott...
Jézus lecsendesíti a vihart, jár a vízen
Amíg a Mester hajónkban ül,
ne félj, tanítvány, árboc ha dűl.
Kértelek az Istentől,
mert csodára vágytam.
Mutatott a szememre,
mert néztem, de nem láttam.
A téli szünidő talán mindenki kedvence,
Gyermek és tanár is várja a kis pihenést.
...a templomban lévő kárpitot,
mint tetted fiaddal, Jézussal akkor ott,
s éjszaka fényesebben ragyogtak égen a csillagok.
Kerestem Istent itt a földön és fent az égben,
forró nyárban, nagy fák hűvösében,
ősszel, mikor a lombok mind lehulltak,
télen hóban, hol életek aludtak,
tavasszal nyíló virágkehelyben,
de nem volt sehol sem az Isten.