Istenes versek
Csendes mezőkön, sűrű erdőkön át.
Fáradtan álmaimban ugyanezen a gyepen rohantam.
Kopár sivatagi táj, hangos süvítő szél kiált rám, s
lombos fák bólintanak, emlékeztetnek, ki is vagyok,
ha majd szólítanak.
higgy nekem Uram kérlek
hallgasd meg imáim
Uram kérlek
Hangzik egy kérdés, mi oly nagyon fáj.
Nem is értem, te mit gondoltál?
(A Balzsammal gyógyító dicsőségére)
Képzeld, hogy egy reggel épp kilépsz az ajtón,
s hirtelen nem érik lábaid a földet:
könnyedén lebegsz, majd emelkedni kezdesz,
és fölülről nézed a házat, a kertet.
Hálám az Úrnak a békesség,
Amit Ő ad, amikor az nincs.
Hálám a szeretet, a tisztesség,
Amit kapok tőle, ami kincs.
Vele voltam - elindultam.
Megszülettem - felejtettem.
Kereszteltek - nem én kértem.
Templomba vittek - nem éreztem.
Papoltak Róla - nem értettem.
Ez a félig olvasott oldalak kora,
Gondolatok, amiket nem mondtak ki soha,
A félbehagyott mondatoké,
A hangtalan szavaké.
Érted-e, micsoda erőt rejt az öröm,
mit Isten küld a legmélyebb pokolba zárt
szenvedő fogolynak?
Én oly sokszor elnézek másfelé,
s a keresztfáról megfeledkezem,
de érzem, elér egy-egy sugarad
az áradásban bomló reggelen
Földi létünk csak egy szempillantás,
sebesen repül az idő, mint madár.
Erre mégsem figyelünk, nem gondolunk,
embertársainkat is gyakran bántjuk.
Alázatosan ülök Jézus keresztje alá,
És alázatos bűnbánattal letettem a terhemet.
Látom, hogy a kegyelem áramlik szeretet alá
Olyan szeretettel, amely gyújtja az élő hitet.
Vágyaim tüzes vágtája helyett
kérlek, adj nekem mozdulatlanságot,
s én félelmem keserű kelyhei helyett
választom inkább a szomjúságot.
Ideértem.
Idáig izgatott
istentelen.
Innentől várhatok
Az egészséget!
Mindennap az egységet.
Lelki-testi egészséget!
Add meg, Uram, nekünk!
Egy emlékkép csupán, mit nem feledve
cikázik elmémben oly sok gondolat.
S én köztük élve, kutatva lényed,
vágyom látni újra arcodat.