Istenes versek
Várakozással teljes a lég,
halkan suhanva sóhajt a szél.
Az őszi fény reményt sugároz,
szirmot bontva rózsa illatoz.
Ha testedet megtörik,
Fájó lelkedet ne add ki!
A lelkedbe tipornak;
Lélekben fel ne add!
Álomélet dalai között
Timpanonok reszketnek a félhomályban.
A zárókő a helyére illesztve,
Időkód védi, jelszava: a génrendszered!
Fizetni kell egyszer, ha eljő az idő,
lehetsz bár hitetlen, és lehetsz te hívő,
a bársony estekért és éltető napért,
a tiszta forrásért és hogyha dallam ért,
mikor csillagokba néztél szívdobogva,
s pillangószárnyalás bűvölt, tartott fogva,
és belélegezhetted fenyők illatát,
amíg melegített az apád-varrt kabát...
Uram, ma láttam darabokra törni magamat,
Széthullott részeimet messzevitték a madarak,
Láttam szenvedőt az utcán minden estén,
Imái nem melegítették fel hideg testét.
Ó, Istenem, oly nehéz e teher!
Sokan mondják: "Isten engem megver"!
De hisz mért tenné, saját fiát megverné?
Megszült, s bizony-bizony felnevelt, ki feledné?
Fullaszt nyomorult életem, terhem Krisztus elé teszem!
Bocsájtsd meg, mert nem méltó nyomorult életem!
Te, aki mindent látsz,
és irányítod utunkat.
Add, hogy arról soha le ne térjünk.
Óvj meg minket minden rossztól,
veszedelemtől, gyűlölettől.
Könyörgés (egy verses játékra...)
Ne várj tőlem jajszavakat,
a könyörgés nem kenyerem,
megoldom problémám magam,
- Istenem, ne gondolj velem!
Mikor vétkekkel tele vagyok,
Istenem, hozzád fordulok.
Hiszem, lelkem meggyógyítod.
Bűnök láncát szétszakítod.
Lőveni új-magyar Mária-siralom
Megfogyatkozott véreimnek, a magyar búcsúsoknak
Miért etettelek?
Mire neveltelek?
Égi kő! Méhemben
Miért cipeltelek?
Éj felett győz a hajnali ragyogás,
harmatcseppekből fűzi fel gyöngysorát.
A felkelő Nap sugarában szikráz,
tükröződik a kék ég tengersíkján.
Nem voltam, s nem is leszek mindig jó,
rendíthetetlen földi halandó.
- in vitium labor - a bűnhődő sor.
Vétkeztem, s lehet holnap is vétkezek,
Istenem, kérlek, bocsáss meg.
Ha elfogy anyaga a szerelemnek
Lesz majd pokoli háború
Meghal minden érzelem
Meghalnak az atomok
tanmese kicsiknek és nagyoknak
Hevertem az út porában,
körülvett sok társam.
Úgy szerettem volna szállni,
hogy világom lássam.