Versek az irigységről
Mert vannak olyan gyarló lelkek,
Kik, ha benned örömre lelnek,
Kitalálnak nagy gonoszságot,
Így okozva neked bánatot!
Az árulót mindig a barátaid közt keresd,
De Isten is mondta: felebarátaid szeresd.
Kiben bízhatsz, ha a világ hideg?
Kivel oszd meg az érzelmeidet?
Ha irigyelnek, azt sose bánd,
mert az sohasem a Te hibád!
Az önmaga ellen vétkezik,
mert a saját lelkét mérgezi!
A fiúk lelke rejtett, láthatatlan;
furcsa szokás, de testre gyúrnak ők.
Nem hisznek szívben, megható szavakban:
a fiúk lelke rejtett, láthatatlan.
Felénk egy családnak akkor jön több össze,
mikor a rokonság munkát rak közösbe.
Másokat gúnyol, koholmányt szór szét,
Amerre lép, bajt okoz szántszándékkal,
Lelkeken kegyetlenül végignyargal
Kacagva - e rosszmájú teremtés.
Tavaszodik már a táj,
Kék égen fecske száll,
A verebek őt nézik,
S gonoszul kibeszélik.
Rám nézve csillámló tekintetükben
Mosoly ábrándja járja be szemüket.
Mit nem vesz be gyomrunk,
nemcsak étel lehet,
hányingert kaphatunk,
ha az ember gerinctelen.
Kihallgattam korán
a feketerigók énekét,
fütyülve hírül adták
hajnal friss éledését.
Itt is van a mi házunk,
Amit nagyon imádunk.
Látom, valaki érkezik,
Bajt hoz. Érzem is.
Egy gazdag embernek volt sok aranypénze,
mohón, féltékenyen, reszketve őrizte.
Az aranyból soha senkinek sem adott,
irigyen, titokban vasládába rakott.
Irigy legyek vagy engedjem el?
Nehéz papírra vetni e szavakat,
De nem hagy nyugodni ez a gondolat,
Tudom, hogy Isten nem erre teremtett,
De engem mégis ez az érzés kerülget,
Ez az érzés az irigység,
Tudom, szörnyű ez az érzés
Nem tudsz semmit rólam,
múltról se jelenről,
Amikor bántasz, mély sebeket szaggatsz föl.
Szavak, sértések döntenek a mélybe,
tudod, néha bánat ül a szemembe.
Egyik Győző, a nagy költő,
befejezte az áltit,
`17 szeptemberében
el is kezdte a gimit.