Versek az irigységről
Vénülő, rozsdás ujjak nyúlnak feléd,
ki régen csoda voltál, ma már csak remény.
Hol sajgó, nyögő imák zúdulnak süket fülekbe,
kísértetek remegnek ázottan, üresen.
Nem lehet beszélni, túl sokan hallják,
Nem lehet mutatni, azt is meglátják.
Nem lehet ölelni, mert beszélnek róla,
Nem lehet semmit, nem tehetek róla.
Fázósan, az arthrózis
minden kínjával nyomom
a pedált. Állva hagyva
előz meg egy fiatal.
Rombol az irigység, megfékezhetetlen,
Belekúszik tiszta, önzetlen szívekbe.
Köpködve verejtékez, fertőzi a lelket...
nem kell hogy legyen egy ötlet
ha van kezed
meg tudsz fogni egy tollat
netán ismered a betűkiosztást a billentyűzeten
és elég nyitott vagy új kapcsolatokra
a te kedvesed mától a Versszerkesztő
(hopp még nem használtad a...
Ócska hangszer, ütött-kopott,
közönséges hegedű, az vagyok,
de még a nagybőgőnek is jobb
sor jutott,
azok legalább méretben nagyok.
Álomból szőtt valóság
Elmentem abba a parkba,
Ahol szépen háborognak a kacsák,
De sose mondják hát, hogy háp-háp,
Inkább eszik a finom elemózsiát.
Madár vagyok, mind között a legnemesebb,
fenséges páva, tollat rázok, táncolok,
varjak közt elveszek.
Kiskertünkben virágzik a gyöngyvirág,
Mindenfelé árasztja az illatát,
Irigykedik ez a cudar nagyvilág,
Nem ismerik árva lelkem bánatát.
A szívférgedet kérem,
másszon ki belőled.
Mert rontja a belsőd,
és csonkítja külsőd.
Sose ítélj könyvet a borítója alapján,
lehet, hogy csúf borító, de gyönyörű olvasmány.
Nincsen elég szabadidő, ez a baj?
Dolgozz! S az életed csúszik, mint a vaj.
Mikor érd el a céljaidat, ha nem most?
Vársz, míg a kaszás virágot hoz?