Versek az irigységről
Milyen bolond leány ő,
Szíve nincsen neki.
Kapzsi keze pénzre éhes.
S jaj annak, akit elér.
Nehogy azt hidd, hogy féltékeny vagyok!
Nem akarlak birtokolni.
Csupán reggeltől estig
Veled lenni.
Az idődből,
Mindenhonnan,
Annyit csenni,
Hogy másnak
Ne jusson...
Kifordult emberi mivoltjából,
megveszett vadként vicsorog,
nyáladzik az irigység kínjától,
mert neki nincs, neki nem jutott!
Pletyi, pletyi és a pletyisek
Arra várnak, mivel sebeznek.
Átmennek hozzád és pletyiznek.
Közben minden infót kiszednek!
Gyerekoromban gyakran kémleltem az eget.
Néha éjjeli, néha a nappali eget.
...Ők árván a saját árnyékukban megbújva hűsölnek.
Én ehelyett azzal foglalkozok, kik engem szeretnek.
Ha nektek ebből kevesebb van, arról nem én tehetek.
Nagy ricsaj a disznóólban:
Zörej és sivalkodás,
Itt valami biz` nem jól van.
Itt ilyesmi nem szokás.
Titkos jel, melyet csak mi ismerünk,
Ketten tudjuk, mit jelent és nevetünk.
Csak bámulnak utánunk az emberek,
Hogyan lehetséges ilyen szintű szeretet?!
Helyezkedés, új szemlélet,
Alakváltás szüntelen,
Biztonságát keresi
Mindenütt a becstelen.
Semmit sem láttok
Ti kik ítéltek
Ti kibeszéltek
Bár vakok vagytok!
szikrázó-sziporkázó
dicséret a semmire
habon pörög-forog
szépségesen tulok
illendő zajjal szól
selymes irigység
másét halmozza...
Mondd meg nékem, szépen kérlek,
miért vannak kétszínű emberek?
Arcodba mosolyognak, miközben...