Imák
Szívünkben szeretet,
A lelkünkben béke...
Segíts, égi Atyánk!
E nehéz időkben...
Istenem, ha hallod esdeklő fohászom,
csendes "Miatyánkom" terjedő visszhang.
Halld meg a kérésem, mint szívdobbanásom,
ne nyomja el a síró lélekharang.
Magamba fojtom bánatom,
Műmosoly sugárzik arcomon.
Magamban átsírom az éjszakát,
Mondok egy imát!
Körülnéz a Föld.
Félelmetes.
Fénytelen a világ - éj van -
A csend veszi körül.
Véletlen vagy átok,
ezt most ki értheti,
valaki a vírust
mindig kiengedi?
Mikor holdszemedbe nézek,
Andalító éji képek
Fénylő csillámsoraiban
Most és mindig veled élek.
Bormámoros fohász
Borocskámat hörpintgetve
Álomképbe szenderültem.
Méltóbb pincét érdemelne!
Villant fel a terv fejemben.
Istenem, segíts! Nagyon féltem őt!
Hangjában gyengeség,
szemében a megtört
és meggyötört félelem.
Megpróbálok újat írni, megpróbálok szépet,
hátha most a nagyvilágban nem ér el a végzet.
Mindenfelől rossz hírt kapni, mindenfelől képek.
Keressük meg ebben a nagy pánikban a szépet.
Itt állok az ajtód előtt...
Várok, hogy beengedj, Uram...
Zörgetek, nem hallod?
Bocsájtsd meg bűnömet és
Tisztítsd meg a lelkem...
Ima a betegség leküzdéséért
Szükség van imára, én bizony belátom.
Ki fent laksz a Mennyben, hallgasd meg fohászom!
Őszinte szavaim jó szándékkal küldöm,
egyenes gerinccel. Nem csavarom, csűröm!
Járvány idején
Uram! Én nem ilyen koronát akartam!
Jó lett volna bizony egy díszes arany is,
olyan, mit rubinnal, gyémánttal rakattak,
és nem lett volna baj, ha némelyik hamis.
Csendes fohászomban könyörgöm érettünk,
mert újra és újra rá kell, hogy döbbenjünk...
Átirat egy jó ügy érdekében...
Én Atyám, ha a mennyekben vagy,
most megszólítom a te neved;
félelemben él minden országod;
erősebb nálam a te akaratod,
amint az elmémben, úgy a földön is.