Imák
A mai nap... talán
Legdrágább perce volt, mikor
Téged szólító ajkak
Szóltak, zengtek éneket,
Keresték kegyedet,
S rögtön mosolyt csaltak
Orcám belső térfelére.
Istenem, most hozzád szólok.
Bocsáss meg, ha közbeszólok.
Tudom, van sok fontos dolgod.
Kérlek, hallgasd meg e monológot.
Rövid leszek, megígérem.
Az idődet nem fecsérlem.
Drága, szeretett, kedves gyermekeim,
bizonyára sokan vannak, akik ismernek engem.
Néhányan pedig csak most találkoznak tanításaimmal,
most ébrednek rá, ki is vagyok valójában.
Ó! Édes Jézus, élet forrása.
Segíts jó lenni a mindennapokban.
Segíts észlelni vétkeimet,
hogy meggyónhassam őket.
Tekints reám, Atyám, óvó szemeddel,
Szívembe, óh, engedd be a reményt,
S fogadd el tőlem ezt a költeményt,
Hisz nem dicsekszik mással, csak Neveddel.
Uram, Tehozzád intézem fohászom,
hallgass meg, felséges Királyom.
annyi a beteg jajveszékelő,
a fájdalomtól könnyező.
Ó, első sugarai a napnak,
ez neve a leírhatatlannak.
Ó, első fuvallata a könnyű szélnek,
írjunk imát e népnek.
Adjunk hálát népünk istenének.
"Mi atyánk, ki vagy a mennyekben..."
Viharban küzdök, Uram.
Az élet viharában.
Rögös az út, sok az akadály.
Kérlek, segíts mindenen át.
Ha életem bús bűnöket kíván,
És parancsod megszegve vétkezem,
Nem vagyok rest kulcsolni két kezem,
Csak hallgasd meg, óh, bűnbánó imám
Hat napra ülök le, de lehet elidőzök,
Annyi a fain app, hetet le is töltök,
Nincs több csík, sem kanna, instant paranoia,
Kopik a freskó, lepereg a homokóra,
Szóra sem méltatlak, mert ez még menő...
Esti ima
Istenem, kezem imára kulcsolom,
Nem kérni jöttem, hanem megköszönni elmúlt napom,
hogy befogadtál békédbe, s mit meg tudott, megadta a nap,
megmutattad a megoldás fele vezető utat.
Méltatlanul szólok Hozzád talán,
- Míg hálám zefírjétől zeng a húr -
Mennyekben trónoló, hatalmas Úr,
Ki belépett a szívem ajtaján
Kérlek, Uram, szeresd azokat,
akiket én nem tudtam szeretni.
Szentlélek Úristen!
Egyház vezetője.
Te vagy az Isten Lelke.
Légy az én bűnös testem vezetője.
Ha éjjelente lehunyom szemem,
És nagyságod imádva földre hullok:
Úgy érzem, átölelsz, de tudom, túl sok
A bűn, ami együtt nő énvelem