Imák
Mindenható Uram! Drága, jó Istenem!
Oly sokszor kérlek, segíts meg engemet!
Nyújtom néked kezem, vezesd lépteimet,
szeretetnek útján járni képes legyek!
Kígyók fészke a szívem!
Én magam béna vagyok.
Az ördög csatlósaként
némán, álnokul halok.
Gondviselő, Örök Isten,
tenélküled nyugtom sincsen,
átmeneti hely, hol élek,
mulandótól mégsem félek
Várom az angyalt
Itt van már a fénye
Ledlámpák égnek
Odakint a téren
Kétségek gyötörnek...
...
Isten mégis játszik velem.
Vágyakoztat, botladoztat,
Rajtam jókat szórakozhat...
Ó, jöjj, ó, jöjj, úgy várunk már,
itt az idő, hogy újra megnyilatkozzál!
Hozz a Földre békés álmot,
meleg szívet és boldogságot fakasszál!
Ha megütött az elmúlás szele:
Látod, mily boldog éltednek dele.
Őszintén tudsz még örülni-sírni,
Mások felé jó szándékkal bírni!
Ó, te szent, ki mindenek felett légy hát
a Mi Atyánk mindenkinek a Földön.
Szenteltessék a Te neved, és áldásod
add az éhezőkre, betegekre, Uram!
Ó, Teremtőm, mit vétettem,
hogy kezed vetted rólam?
Most itt állok elveszetten,
hitem rendült a szóban.
Őrangyalom, vezérem,
szólj hozzám hangosabban,
az élet viharában
a hangodat meghalljam!
A budai Mária Magdolna templom
Dühöng a szent asszony,
Könnyezik, kesereg.
Tekintélye fogyatkozik,
Az nagy Isten házának
Fénye kopott, éke romlott
Szép Buda várának.
Uram, vagy-e a mennyben,
Eljön-e a te országod,
S látod-e, nézed-e néha,
Mivé tetted ezt a világot?
Égi Atyánk!
Öröm és boldogság adományozója,
ki nekem az édesanyai feladatokat adtad,
hálás vagyok érte, köszönöm neked...
tiéd a teremtett világ, minden dicsőség!
Mert rossz voltam Hozzád!
Gyertyát gyújtok Miértünk.
Te mindenképp szerettél.