Imák
Szent ligetben szól a dob,
hívja az életbe őseink álmát,
homályba mosták férgek, kik gyökereink rágták
s még rágják!
méltóan szeretnék szólni Hozzád
Uram és Megváltóm
énekkel dicsérni szent nevedet
Hozzád méltón s áldón
Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom,
Fájó bűneimtől nincs kinél megválnom.
Előtted még tétováztam,
S kóboroltam félhomályban.
Hasztalanul éltem.
Nem kérek, Uram, pénzt és gazdagságot,
Nem kérem az örök életet,
Add, hogy mindig tisztán lássak,
Add, hogy bűntelen legyek,
Add, hogy sokáig lássam a napot,
Add, hogy újra érezzek...
Szerelmetesen Magasztos Istenem s Egyetlen Megváltóm, atyám s testvérem!
Zengje dicsőségetek minden száj, omoljon nevetek hallatán minden térd,
Mennyen, Földön s az alatt, mit harsogok hitemnek túláradt teljességében;
mert lehet-é száj eléggé hálás, s szív kellőn érző kegyelmes lényetekért?
Irgalmazz, Istenünk, nekünk,
irgalmazz, ó, irgalmas Krisztus!
Hiába adtad értünk életed,
hiába támadtál fel!?
Uram! Segíts, mert fáj,
Sok összetört szívet öleld át!
Ne hagyj minket egyedül,
Te nem vagy az, aki tétlen ül!
Miért van ennyi fájdalom?
Miért van ennyi rágalom?
Miért van ennyi gyűlölet?
Miért ennyi gonosz ötlet?
Seregély-álcás szent
a tükörsíkú szem,
könnyes sípokon daloló.
Ne keressetek ott, hol a szó nem számít.
Arra nem tévedek talán soha én sem!
Ne higgyetek annak, aki azzal ámít,
látott engem arra repülni a légben.
Hullámmá válva - Postludium
Napfényben fürösztött lélek
viharos lelkének tengerének
hullámává változva átcsap és vissza újra.
Tüzek fénylenek, saját ősi énje dobban fel,
szikrázva izzik személyiség-káprázatmagánya,
EGYségének elfelejtett lélekbábja.
ma, ha jelent bármit
Felfeszülhetünk a keresztre,
Leli életünket mederben
Én adok, amíg adhatok:
Szegénynek több mint kétszer,
nem tudjátok, ti gazdagok,
mi az igazi ékszer...
Adjon a mindenható,
jóságos Atya a ti lelketekben
nagy világosságot, elég erőt
ahhoz, hogy érzéseitekben,
cselekedeteitekben, beszédeitekben
az igazság törvénye szerint tudjatok élni.