Imák
Pókhálós álmaim
Féltve őrzött kincsek.
Szent Mihály arkangyal, védelmezzél minket!
Vétkeimnek végtelen folyama,
Istenemnek dicső Irgalma,
Lelkemben hatalmas feszültség,
Nyomja a vállamat minden vétség!
Ó, te Mindenható, világok ura,
Hallgass meg engemet egynéhány szóban.
Mint rebbenő pára,
Foszlik fel ajkamról az imádság,
És a csendes, hideg
Padok közül halkan tovaszáll.
Féltő gondolatom, de nem édes szavam!
Vajon hogy van ma lelked a lelkem alatt,
jutott-e ma neked sok-sok finom falat?
Hiányzol! Óh, bárcsak láthatnálak!
Folyton azokat a szavakat kerestem,
melyekkel kérdéseid ellen védekeztem.
Álmaim lett a te csatatered,
melyben becsületed végül mindig elveszted.
Az Isten jobbján ülök,
Hunyt szemünk, hallgatunk.
Lenn gép dübörög,
Itt fenn belehalunk.
Uram, most imában eléd hozom
legféltettebb kincsemet: gyermekem,
s szívből jövő hálaadásomat,
hogy rám bíztad, megadtad őt nekem.
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére
Jézus, téged Simeon
a nagy találkozáskor
Jeruzsálem szent helyén
felismerte benned a
népeknek, pogányoknak
küldött világosságot.
Sziklából facsart vízcsepp a könnyem,
szívem fuldoklott bénult közönyben,
szememen borús szürke-zöld hályog -
gyűlölettel láttam a világot.
Imámba foglalom kérelmem,
Ab omni libera nos, Domine,
hiszem, megsegít engem ebben.
Utcán, házban, sarkon a veszély,
ilyen világban fürkész nappal is a sötét.
Markomban szorongatom,
hajszálba kapaszkodom.
Hogy mi is az, ami így kell nekem?
Saját akaratom, elképzelésem.
Kérlek, adj szeretetet, mert itt az éltet!
Kérlek, adj hitet annak, akinek kell!
Kérlek, adj figyelmet, hogy lássuk a reánk kúszó árnyakat,
s általad átléphessük a magas korlátokat!