Imák
Miserere nobis, Domine Patris;
templomok hűs kövén még hallom lépted,
s imám most itt eseng, hol Istent kérted:
hitvesi csokrodban legyen majd nárcisz,
mielőtt Kharón lent, a Styxen átvisz,
ám ő jó révészként előbb jött érted.
Isten gyermeke
Uram!
Bejárva tízezer utat,
Keresztem újból leteszem,
S buzgó imádságban csak
Terólad epedezem.
Árván hagyott lelkek a hidegben,
Reszketegen haldokló lámpafény...
Isten,
Hozzád könyörgöm.
Bocsásd meg, ha bűnös lelkek vagyunk.
Ha megbántunk, ha tévedünk.
Karácsony ünnepén
Éled ma új remény.
Úr Krisztus született,
Lelkünk istápja lett.
Csend ül a földre, már nem zavar semmi,
Körforgó vircsaftot el lehet engedni.
Adventre hangolva áldott csendre vágyom,
Kérlek, Mindenhatóm, hallgasd meg fohászom!
Isten,
Adj békét a földnek!
Adj áldást és nyugodalmat
minden nép szívének!
Magányomra húzom paplanom,
miközben a fejem a párnába nyomom.
Elfojtom magamban a szót,
hogy kitűzzem végre a fehér zászlót
az érzelmeimmel szemben.
Hisz minden ember Isten gyermeke
Adj békét, Uram,
Adj békét, Uram, a föld minden népének!
Adj a földön mindenkinek békés
menedéket! Adj hitet! Adj erőt!
Csak erre van szükség!
S a föld mennyország lesz ismét!
Eltávolodtam magamtól
Leéltem néhány évet:
Felgyűlnek bennem a kételyek,
elkísérnek a tévedések,
szeretnek engem a vétkezések,
és én is szeretem őket.
Mennyei Atyám, Istenem,
Lelkemet Tehozzád hozom,
Mert szenvedek, fáj a szívem,
Hozzád így imádkozom.
Az est leszáll, én már elpihenni térek,
Ezen háznak, Atyám, védelmet kérek.
Vigyázz reánk, s kiket híven szeretek,
Adj nekik békét, s bőven egészséget.
Léleknek értéket, testnek bölcsességet.
Adj, Uram, hitet az emberiségnek.
Ahol a szívünk, ott az otthonunk!
Ülök a "Slajzon" egy üveg Niksickóval,
ez egy erős és finom sör-szóval
csak ülök, s a vizet kémlelem,
számomra a víz a legszentebb elem.