Versek az igaz szerelemről
Álmodtam ma rólad,
nem tudom, hol is vagy.
Ismeretlen emberek közt néztem körül,
nem találtam meg szemeid sok ember közül,
s szégyelltem magam, de hittem, hogy újra látlak.
Égi dallam kergeti falaim,
Érzem, hogy bontja valaki,
Rájöttem, hogy egy szerelem az,
Az összes érzés bennem van!
"vigyázom békés, csöndes álmodat.",
mikor mellettem alszol édesen,
nem ébresztlek fel, bűvös a szoba,
imádom azt a halk lélegzetet.
A szív húrjai szerelem
tüzében hevülnek,
jaj, ne hagyd, Istenem,
hogy én benne elégjek!
Te voltál mindenem,
nem gondolok már rád, de oly nehéz,
te voltál az életem, te voltál mindenem,
mint éjnek a sötétség, mint égboltnak a csillag,
amely ott ragyog az égen, nappalnak a fény,
nyárnak a melegség, mint embernek a reménység.
Visszatértem, kedvesem.
Látod? Érzed? Itt vagyok.
Néha eltűnök a sötétségben,
S olyankor legbelül meghalok.
Életre keltett, megvalósult álmok,
édes érzés, ami átölel, átfog,
rólunk szól.
Ohh, Szerelem.
Olyan, mint egy álom
a mennyországban.
Heves szívdobogás
mellkasodban,
miközben légszomj gyötör, csillapíthatatlan éhség és vágy,
Szerelmed karjaiban átélni,
átálmodni több ezernyi...
...
ahogy te szoktad, bőrömet éppúgy simogatja.
Langyos szellő hajamat gyengéden szántja,
kezedként söpri el arcomba hulló hajszálam.
Szüksége van mindenkinek a Napra, a Holdra, a csillagokra,
Nekem pedig rád egy életen át.
Vallomásul el kell mondjam,
El kell... mondjam,
Hogy szeretlek, és csak téged,
Hogy amit tettem, megbántam,
Hogy amit tettem, nem akartam,
Hogy amit tettem, magam ellen volt.
Szeretlek, mert szeretsz,
vidáman rám nevetsz.
mert fogod kezemet,
mert adod szívedet,
mert bízhatok benned,
mert csókolsz ezerszer,
mert jó vagy mindenben,
így lettem szerelmes.
Valami régi, valami új, valami kék, valami kölcsön
Történetünk ősi, az idővel egyszerre kezdődött.
Új köntösben most ide a Földre leköltözött.