Versek az igaz szerelemről
Lépkedek az avaron, lombkorona felettem,
a mókusokat zavarom, de azért szeretnek,
a levegőt, mint a dinnyét, harapni lehet...
Érted, tudod, én lehoznám a napot,
Tudom, hogyha rád nézek, az feldobja a napod.
Még nem veszem a gyűrűt, de már fűzheted a papot,
Ha az enyém lehetsz, majd az én szívem is megkapod!
A bor és a hiány hatása
Mikor a helységből kivonod a hegyet,
Mondd meg! Mid marad neked?
De mondhatok más példát. Egyet,
Mid marad, ha elmegy a Szerelmed?
Nehéz a szívnek, ha nyomasztja a vágy
Nehéz a szívnek, ha
Nyomasztja a vágy,
Nincs, aki mondja,
Hogy gondolok rád.
Óh, Istenem, óh, Teremtőm,
Hitted volna, a szerelem ismét eljön?
Pedig itt van, hidd el, köztünk,
Érdemes, hogy sorsunkat összekössük.
Mondd, lehetsz-e lábnyom,
Mely nem tűnik el többé?
Lehetsz-e csend
Elmémben örökké?
Miről is szól a szerelem?
Keringőzni örömkönnyeken.
Eddig csak álmodtam, valóra vált,
ahogy szívem végre rád talált.
Eddig minden csak álom volt,
minden érzés szívemben tombolt.
Őrizlek, mint hulló csillagot a Föld,
Védelek, mint gyermeket az anyai ösztön,
Követlek, mint őszinte mosolyt az arc,
Szeretlek, mint medrét a hömpölygő folyó,
Mosdatlak, mint szilárd sziklafalat a vízesés...
Ragyog
szavad,
zenéd
fülemben,
nyakamon
ékszered,
ahogy naponta
szógyöngyeiddel...
Egyedül, veled, veled - vagy egyedül.
Töretlen útvonalat rajzoló tenyerünk
Markában rejtjük el az életünk keserű...
Hogyan mondjam el neked,
Hogy mennyire szeretlek?
Mert nekem szentelted az életedet.
Hogyan mondjam el neked,
Ha szemedbe nézek,
Hiszen szemeid őszintén beszélnek.
Hold és a Nap örök fényei a világnak,
a horizont két végén egymásra villannak.
Csak Veled lennék mindig, minden percben,
Nem gondolatban távol, messzeségben.