Versek az igaz szerelemről
Álmodom, hogy itt vagy velem,
édes, drága szerelmesem,
karom fogja derekadat,
forrón csókolom ajkadat.
Ha ez az utolsó táncunk,
Akkor én veled táncolom.
Ha ez az utolsó lélegzetvétel,
Akkor én veled álmodom.
Nem számít a korod,
sem szemeid ránca,
aki téged szeret,
éveid nem látja.
Csillagom az égen, szerelmem a szívemben
Minden napom a tiéd,
Minden gondolatom te vagy,
S tudom, nem ez lesz a"The End",
De fáj szívem, mikor ő elhagy.
Ragaszkodom Hozzád,
Mint levél a fához...
Ha kezemet megfognád,
Lenne-e kedved egy tánchoz?
Megjelentél Bálint éjjelén,
éreztetted, hogy szeretsz még.
Nem beszéltél, csak öleltél, és én éreztem, hogy akarsz még.
Napsütésben sétálgatok, mosolyog a szívem,
mindenfelől muzsika szól, táncra hív az élet.
Sötétre sírtam a szobát,
A remény sem bírta már tovább,
Könnyek folynak a falakon, érzem lassan, hogy feladom, de hozd vissza, kérlek, a csodát...
A létet, a kedvet, a sohát...
Szemeiben csillogott a megértés,
a szeretet minden hulláma,
a boldogság lágy simogatása.
Mintha lettél volna,
álmomban láttalak:
betű, szó és rím voltál,
megírtalak, mert vágytalak.
Ha nem volnál,
meder nélküli patakként
bolyongnék szüntelen.
Rohanó világban szünet,
Mikor kezedet foghatom.
Üvöltő világban csend,
Mikor hangod hallhatom.
Szerelem
Ha rám tekint két szemed,
Benne én elolvadok,
Hadd fogjam meg kezed,
Mert én oly boldog vagyok.
Az első édes pillantás,
az első lélekvillanás,
velünk marad örökre,
beírják a nagykönyvbe.
Húsz év után...
tudod-e majd csókolni szám,
s lágyan érinteni hajtincseim,
csábítón tudsz-e még nézni énreám,
s vágyakozón odabújni hozzám...