Versek az igaz szerelemről
Te vagy az én egyetlen
Mesebeli Hercegem.
Te vagy, kire várok
Túl az éjszakákon.
Neked adtam szívemet,
Rettegek, hogy vége lesz.
A béke és nyugalom helye.
Itt történt két gólyahír,
Cöminek és Mancinak itt ástunk sírt.
Itt tettük meg első lépésünket.
Itt szereztük legszebb élményünket.
Úgy elmondanám, mit érzek úgy igazán.
Kikiáltanám fűnek, fának s neked talán.
De nem merem.
Tudom jól, ha elmondanám, semmi lenne.
Levetem a ruhám, leterítem a sziklára,
Hívogat a lágy vizű forrás,
Fáradt testem kristályvíz mossa tisztára...
Nem hittem a szerelem első látásban,
nem hittem, amíg meg nem láttalak,
nem hittem a családban,
nem hittem, amíg meg nem találtalak.
Laura szép kis angyalka
Lau a beceneved
Mindig öröm veled beszélni
Ha vitázunk a problémát megoldjuk
Amrein Józsefné Böröcz Piroska
Szerenád
Orgona illata száll a tavaszi szélben.
Ezüstösen ragyog a Hold a tó tükrében.
Újra veled
Tudom, te vagy, mert érzem, s szívem dobbanása felkelt téged.
Néztem rád, tündöklő szemeidbe, a szó elcsuklott bennem.
Tanúja voltam szép lelkednek 2.
Második állomás
Tanúja voltam szép lelkednek,
Mint rózsakertnek dús illata,
A rózsaszirom sohasem feled,
Bársonnyal hív, miközben simogat.
Vigyázó szemeim téged őriznek,
tiszta szívvel téged követnek,
Áldom az Istent, idevezetett,
áldom a Sorsot teéretted!
Holdfény alatt egy ütött-kopott padon
Kéz a kézben csak te meg én.
Nem elég az érzés, szívem a szívedé,
Te vagy az enyém, én a tiéd, a világ csak a miénk.
S a tobozmirigyemben melatonin helyett
Újabb s újabb érzelmek termelődnek.
Magányos vagyok, s szerelmes, tele milliónyi kétellyel.
Rózsaszín körök vonulatában
Sok érzelem magában
Elképzeltem egy rózsaszínű felhőt
És bele egy kicsi kerek erdőt
Csörgedező patak tiszta cseppjeit,
Mint könnyeket, keservesen sírom,
Hogy ismét mellettem légy Te itt,
Hol a napfény játszik a hullámokon.