Versek az igaz szerelemről
Veled töltött boldog órák
Tovatűntek már.
Még néha érzem,
Megsimogatsz éjjel,
S ha a hajnali nap felragyog,
Gondolatban újra veled vagyok. Álmomban, eredeti esetleg-derengésemben,
Könnyezem, ha visszaemlékszem,
A szobádban ültél, s én féltem.
Rózsa
- ötezer rózsát is nevelnek, mégsem találják, amit keresnek.
hadd szeressek,
egy rózsát egy életben leljek.
hadd éljek,
s ne legyen baljós az élet.
Egy ember, aki talán sosem szeretett
Minket csak a remény éltet
Egy ember, aki magas volt, és jóképű,
Másoknak felejthetetlen, inkább menthetetlen.
Vicces volt és nevetett, de túl sokat merengett.
Hogy ki volt ő?
Még tombol bennem a múlt
Lomhán, aztán durván felém nyúl.
Bűneim miatt fetrengek barnára sült bőrömben, Atyám,
S te mindent tudsz rólam, azt is, hol ér utol a halál!
Átvitt értelem 23
Szemezgetném a porszemeinket,
és kimosnám talán, mint inget,
távolba incselgő fénnyé avanzsálnám,
ha azt gondolnám, hogy még vár rám
Írásaim arról szóltak csupán,
Mit is jelentesz nekem,
S hogy a szavak ne hangozzanak bután,
Arról írok én, mi vagyok neked.
Kiválasztottam, kiért szól szívem.
Oly sok hiba és szenvedés után.
Mondd, nyerhetünk-e végre megváltást...
Aki igazán szeret, annak nincsen B terve.
Nincs kesze-kusza kapkodás.
Szerelem van, mélyről jövő!
Remegés a gyomorban,
S néha réveteg dadogás.
A függőágyban fekszek a naplementében, a kertünk tengerében,
Mikor megjelensz te a gitároddal, és halk muzsikába kezdesz.
Én csak a takaró alatt melegszek a párnám társaságában.
A nyári hűvös szellő az arcomon pirosságot játssza.
Volt egy álmom, melyben láttalak,
Érzés volt a szívemben, amivel vártalak.
Volt egy vágyam, érinteni téged,
Egy érzés, amivel újra szeretnélek.
Szerelem.
Ma imára kulcsoltam a kezem.
Szívem elhalkult,
megrepedt.
Összetört világunk romjai felett
Sötét fellegek gyűlnek szüntelen.
Vihar dúl folyton, esik és mennydörög,
A nyugalom perceiben is szorongás gyötör.
Ha veled vagyok, boldog leszek,
felejtem kínjaim, amit teszek,
te vagy a mindenem, jól tudod,
bármit kívánsz, megkaphatod.