Versek az igaz szerelemről
Szemeid olyan szépek, mint a csillagok,
Édes arcod a szívemben ott ragyog!
Ha nem mással, légy várakozással
Nem volt semmi,
S akkor hirtelen lett.
Tán egy percnyi
Hogy láttalak, kellesz.
Eszembe jutott,
hogy egyszer elveszíthetlek.
Nem létezik ember,
ki olyankor vigaszt nyújthatna nekem.
Júliámnak
Ha a lelkemnek lenne szárnya,
Minden nap ablakodba szállna.
Benézne a párás ablakon
Álmos reggelen s hűs alkonyon.
Nem hittem, hogy ennyire nehéz,
hogy ennyire nehéz szeretni.
Lassan kibontom a szívem,
de csak neked teljesen.
A szerelem megérintette szívemet
Igaz szerelem
A szerelem megérintette
Szívemet,
Én is szeretném megérinteni
A tiédet.
Megmozdítanék érted minden falat
vagy a mélybe dobnám önmagamat
Barna szemed és hajad
örökké szememben ragadt
Elmélyedek magamban,
Bárhová megyek, Téged kereslek a körvonalakban...
Tűz, mi irántad bennem ég,
Sokszor elpusztít, s ekkor azt érzem, most itt a vég.
Ha rám nézel, elveszek,
Szívem dobban, szeretlek!
Csak állok, téged nézlek,
Most érzem, tényleg élek.
Vágyakozva emlegetlek,
árnyék helyett én követlek,
porban járok,
falra futok,
hozzád kötve
boldog vagyok.
Ha rám nézel, szerelmem, szeretet találsz
a szememben, hiszen te vagy az én tökéletes felem.
Odaadom magamat, félelem nélkül hiszek
benned és bennem, és az álmomat a kezedbe adom.
Szeretek a szívedben lenni, hiszen
oly szép dolog szerelmesnek lenni.
Képzelt világban képzelt örömet éreznék,
Képzelt világban magam mellé bánatot képzelnék,
Képzelt világban dönthetnék jó vagy rossz felett,
Képzelt világban mehetnék tenger alatt vagy felhők felett.
Szeress engem, mint hold a napot,
Mint ég a csillagokat.
Kik örökké egymáshoz tartoznak,
Kik csak egymással boldogok.
Igenis van szőke herceg fehér lovon,
De lehet, nem lesz szőke, és nem is lovon.
Lehet, hogy épp barna, és busszal jár,
De attól még ő az igazi élettárs.
lábamat csókolja a barna est,
csattan rajta szája, s a piros nedv
menyegzős képet, olajosat fest...