Versek az igaz szerelemről
Kiscsillagok talán vannak...
Szíved sebekből összevarrva
érzések viharában éldegél,
ércérnáid szakadozva...
Parfüm- és rózsa illata szállt a szélben,
De ránk omlott, ránk fagyott minden a télben.
Az emberek mindig várnak valamire,
A legtöbbjük csupán valakire.
Legyen az társ, barát vagy szerető,
Boldogságot hozzon az illető.
Jégbe zártam egy világot
itt magamban belül,
egy forró, nyári napon
mindent fagy vett körül...
Apró fejezet a filmből.
Halkuló ritmus
Hatalmas szívemből.
Trükkös csapda az összes út.
Meg kell tenned,
Szívem resked,
Tőlem terjed,
Velem kezdjed.
Te vajon mit tennél, ha éjszakákon át
A könnyeiddel küszködve fognád a párnád?
Keresd a Földön
keresd az égen
régi kabátod melegében
keresd egy elhagyott szobában
a körúti öreg cukrászdában
keresd dombokon...
Remény
Lélekben változtál,
letűntnek véllek,
lobog-e utánam
...vágyakozás, mint régen?
...van, hogy mit sem ér.
Mert bár a hév való igaz,
de ha csak egyik oldalt,
és a másik oldalt nem,
abból nem lesz
kölcsönös szerelem.
Messze, kinn a távolban,
Egy havas hegygerinc mögött
Egy csöppnyi kis tisztásra
A boldogság beköltözött.
Szeretni foglak, míg dobban a szíved,
mindaddig, míg élek s tüdőm levegő járhatja át.
Te hallod? Én hallom, bár szinte nesztelen,
zakatol, helyben fut, életet ad idebenn.
Nekem zenél? Érted dobog hangosan,
és miattad áll meg egyszer.
Volt úgy, hogy már megszakadt a szívem,
és megfáradt lelkemmel már
senkinek sem hittem.