Versek az időről

 IdőHosszKedvenc

Széles Kinga

Hófehéren

Korosodó arájában
Karcsú, kicsi szűzét látja...

Tovább...

157182

Kormányos Sándor

Nem hallom

Az emlék ma már nem könnytelen
siratja régi mámor,
mint aszályos nyarak lábnyomát
frissítő furcsa zápor.

Tovább...

155157

Végh Attila dr.

Ezüst csobbanás

Ezüst csobbanás a lét,
teremtve benne ősviszályt,
néhány év, s már csak egy kép,
mi végső szomjamért kiált.

Tovább...

146315

Végh Attila dr.

Ne vigyen még...

Hajolt tükrében engem méreget,
vihetne tán, kiteltek éveim.
Behívjam őt, vagy küldjem el megint,
s tegyem tovább azt, amit még lehet?

Tovább...

145298

Dvihallyné Oszuskó Sarolta

Szálló idő

Gyorsan szállnak az évek,
mint a homokórában a
pergő homokszemek,
életed fonala
gombolyagról
tekereg,
vége
lesz.

Tovább...

143297

Széles Kinga

Kócosan...

Copfját, ahogy illő,
Masni fogta össze...

Tovább...

140156

Pődör György

Elhagyott írásjelek

Hitemet holdtölteni
kinn felejtem az éjben

Tovább...

129178

Varga Z. Lajos

Könny-vágyaim csorognak...

Halk fáklyafénynél imbolyog a lelkem,
Ne kelljen még temetkeznem,
Ne kelljen még temetkeznem.

Tovább...

128136

Pődör György

Nyárcsalogató

Gálic-kék messzeség,
hol az a régi nyár?
Virágzó gesztenyék,
adjátok vissza már!

Tovább...

123125

Végh Attila dr.

Időtlen

...ott ahol a szépség tüze vár
elég majd bennem sok szinte fáj
csak egy soha nem múló parázs
marad rajtam izzó tűzvarázs
mely öleli a kéklő napot
és megóvja mit hátrahagyott...

Tovább...

119279

Kamarás Klára

Törött tükörben

Tavasz, be ne csapj!
Tükröm eltörte már az idő,
honnan tudnám hát, ki vagyok?
Fénylik az ég, én is ragyogok,
jaj, ki vagyok?

Tovább...

118119

Pődör György

Felejtés

A múlt füvén már hó ropog,
a nyár csak megszáradt virág.
A tétovázó lábnyomok
egyre lassúbb időcsigák.

Tovább...

Pődör György

Őszi szomjúság

Térköves udvar. A nyírfa az égbe nyúl.
Ablak lehet vagy csillag? Sárga fénye gyúl.
Az est lassan beszövi végtelenjeit,
mit sem tudnak egymásról nadir és zenit.

Tovább...

115165

Rimanóczy Ildikó

Búcsú

Szép ruhájából, mi megmaradt
reggel csendesen levetette,
itt áll most tépetten, kifosztva,
s fázósan megremeg a teste.

Tovább...

114195

Végh Attila dr.

Sorsom

Gyorsan megnövök a cserép aljában,
talán egyszer én is virágozom.
El is hervadok, hogyha egyszer láttam,
hogyan fújják majd el csillagporom.

Tovább...

114232
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ