Versek az időről
fél ember nem ember
Csend és nyugalom.
Ezzel a két szóval tudom körbeírni jelenlegi helyzetem
A parton ülve.
Néha-néha a madarak károgása és éneke is hallatszódik,
Vagy éppen
A tóba csobbanó kavicsok hangja,
Amit a parton ülő emberek dobálnak.
Barna szemed meleg, szíveddel játszom,
gyógyítani - de akaratom gyenge,
túl közel vagy, és én csókodra vágyom,
megtagadni tőled semmit nem lehet.
Nézem, ahogy a fűszálról
a harmat lecsöppen,
fekszem a fűben,
az idő kizökken,
figyelem, ahogy a hangya
viszi a morzsát,
alakítja, viseli a sorsát,
a fű tövében aprócska pók...
Élet nagyon rövid
Virágok pompáznak
Évek csak úgy szaladnak
Mennyi időm van hátra?
Hulló levélen
sárgába hajló erezet,
idő ladikjában utazó,
meghunyászkodó képzelet,
a valóság tükrében
egyetlen pillanat,
a balta,
mi belesújt, szilánk, mi itt maradt...
Visszaszámlálás
5.
Eljő a Tavasz, fején virágkoszorút visel,
a rügy kibomlik, a madárfütty körbeölel.
A Föld kivirul a méhek rajzásától,
az élet jut eszembe az első napsugárról.
kő épül kőre talán piramis
örökre törne egy-egy kis hamis
mások faragták lentről a csúcsig
értelmük lassan helyére csúszik
Elmúlás - rettegés.
Elmúlás - fájdalom.
Elmúlás - elengedés.
Elmúlás - sírhalom.
A lázadás derékba tört,
elült a szél azóta,
kupacnyi cédulát söpört,
megégve mind a sarka,
vazallusok tekintete
figyelte szívverésed,
ha félrevert, kemény keze
emelkedett meg érted.
úgy röppennek ki
számból
agyamból
írásomból
a szavak
mint gyenge
madarak
kiknek...