Versek az időről

Zelenka Brigitta

Időbeszőtt

Kolomp zenél az alkonyatban,
a porban otthon-szag kereng...
mióta már, hogy odahagytam,
egy örök vándor elmereng.

Tovább...

Váradi Krisztina

Egyszer csak

Szépen, lassan
minden
jóra fordul
velem.

Tovább...

2424

Muszka Zoltán

Szeptember

Szomorú fák siratják az izzadt nyarat,
Leveleik pihe könnyekként hullnak alant.

Tovább...

Patkós Laura

ex-it

én csak arra emlékszem alakodból
ahogyan öledbe mállva olvadtunk eggyé
beleszerettem a gondolatba...

Tovább...

Csókay Béla

Szerelemszonett

Kínnal kivert ámulatpalota,
édes szerelem, mégis-kaloda,
ábrándozó mollban költött dallam.
Az emberszívben, látod, fal van

Tovább...

Drozdik Álmos

A holló és a lepke

Tél volt a nyárban, nyár a tavaszban,
tavasz volt magában, ősz a tél helyében,
szárny, ha lépre csattan, legyél zajra résen,
botlott szárny a jégen, csont a jégre csattan.

Tovább...

Kádár Hajnalka

Visszanéző

Visszanézek gyakran a múltamba,
édes, vadgesztenye illatán
ringó gyermekkoromba,
mikor még egész volt a hit,
felhőtlen az égbolt,
mikor csatangolásokra
csábultunk kicsi folyónk mentén,
s bokát melengető út porából...

Tovább...

Szilvási Szilárd Szilveszter

Szürke paletta

Csak csupán egyedül a szürke szín írná le
Freskóm arcát, ecsetvonás táncát.
Egyhangúan és magányosan, nem találva
Rikító párját, mellyel lenne összhangban.

Tovább...

Balog Enikő

Fel a fejjel!

-mert minden lehetséges...

Nevess, örülj, álmodj és úgy ébredj fel végre,
Hogy ez az egész élet mindenért megérte,
Megérte a vereség, megérte a küzdelem,
Megérte a könny is, mi lecsordult lelkeden,
Mert mindenki gyenge, mindenki tébolyog,
Mindenki sír, amíg végre nevetni fog,
Mert mindenki ásít egy hosszú nap alkonyán,
De ne mondja senki, hogy nincs szivárvány a vihar után...

Tovább...

55

Juhász Szilvia

Parlagon

Idegen emberek tűzték nyársra sorsom.
Ide-odahúzták, hogy még jobban fájjon.

Tovább...

3136

Murzsa András Dr.

Őszre jár az idő

Erdőben járok és látom,
már egyre több levél alél.
Nem kapaszkodik már az ághoz -
megadta magát, már nem remél.

Tovább...

4135

Szabó Attila (444)

Még velünk!

Sejtfalon belül ébred a felismerés,
léte tévedése az öröknek,
világa részei kopnak és zörögnek,
hiába férceli: ez is kevés!

Tovább...

1616

Tóthfalvy István

Epigramma

Fülembe forró ólmot öntsetek,
Kezeimbe verjetek szöget...

Tovább...

Szabó Szalay István

Megfordíthatatlan

mély csendbe süppedt ház
körötte illatot fodroz az est
ablakok csillagos tükrébe
hold fénye arcokat fest
falak sóhajtoznak hangtalan
az idő bennük ott rekedt
vándort nem vár régóta
lakója lett az enyészet...

Tovább...

Károlyfi Zsófia

Hajnal

Mosolygó arccal és könnyes szemmel
köszöntöm a hajnali Napot.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom