Versek az időről

Slang Anikó

Múlt, mint levél a fán

Az emlékek, mint sárgult levelek az élet fáján.
Lengnek, kapaszkodnak erősen őszi elmúlást látván.
Aztán megadón lehullnak, a szív eltemeti őket.
Egymásba fonódva, csendesen szenderegnek.

Tovább...

4159

Kiss Éva (I)

Novemberi szépia

Póköltések közt az idő
ködharmatot lehel.
Őszül a selyemszál.
Az enyészet rokkája
ökörnyálat teker.

Tovább...

Smitnya Enikő

Árnyék

Volt az élet! Kinevettem.
Volt a halál! Eltemettem.
Volt a fény! Árnyékká tettem!
Az árnyékot megmentettem.

Tovább...

Red

Jelentéktelen

Csak felváltva jönnek a holnapok,
Végtelen körforgásba lesznek tegnapok.
Rácsot, bilincset mosolyogva elfogadni,
És a monotonitásban megrohadni.

Tovább...

Békássy Balázs

Őszbe öltözött a táj 2.

Megérint a sercegés?
Elszontyolodott csónakjában lapátolja a vizet a nyár.
Lábaim között rohan el a szél.
Dús habok között úszik a bús július, mert az ő ágyában a Nap dereka alacsonyabb lábakon jár.
Odaosonok és töröljem a könnyeit?
Pedig: Oka nem lenne a sírásra!

Tovább...

Piroschka Iréne Geng

A dér csókja

Ezüst-ködfátyolos, fény-vesztett őszben
dideregnek a rongyos lombú fák,
elmúlást sóhajtanak a hulló levelek,
élet-halál harcukat remegőn vívják.

Tovább...

Hegedűs Judit

A türelem órái...

Csak egy kicsit hallotta a
világ erejét dúlni magában,
csak egy kicsit hallotta a
benne áramló gördülő
áradat sötét zaját,
csak egy kicsit átérezte
az ő szíve, és szűrte át
gondolatát angyalokká.

Tovább...

Vörös Judit

Eljön az idő

Eljön majd az idő, bár soha nem várod,
hogy fájdalmadon sírás már nem segít...
Könnytelen közönnyel nézel a világba,
s nincsen már semmi, mi jókedvre derít.

Tovább...

3032

Pintér Gyula

Hűvös van

Hűvös van, nem megyek sehova!
Itthon ülök, nem vár kaland.
Sem csoda. Talán az csak a mesében van.
A rideg valóság más, az maga az élet.

Tovább...

Gergye Imre

Idő

Megint elmerengtél,
kopogásával a telefonpóznán
riaszt a fakopáncs.

Tovább...

Szalai Mária

Ez van

ma hajnalban
álmodtam
egy verset...

Tovább...

918

Lejkoné Kristóf Olga

Múltidéző

Mert az élet úgy akarta -
megszülettem,
mint fűszál harmatcsepp keblén,
növekedtem...
Anyám fájó elvesztését
megszenvedtem.

Tovább...

63109

Darvasi K. Titanilla

Ősz

Göcsörtös faágak hasítják fel a kék égboltot,
Kifolynak a repedéseken a csillagok,
Égben szőtt álmok hullnak porba.

Tovább...

Tasev Norbert

Idők üzenete

Egyszer majd elmúlik, de még nem most
- az Idő üzenete egyre körbe vesz, s nem tágít:
Hogy nyugtalan s bizalmatlan szemek lesnek rád
ajtók bezárt magányában,
s hetekig lelkiismeret-furdalás marcangol:
Jól tetted, hogy beléptél az ajtó mögé?

Tovább...

Barkaszi Ildikó

Már nem emlékszem

Már nem emlékszem
minden elfoszlott szóra...
A szobában gyorsan
komor sötét lesz,
néha megrohannak
váratlanul a fejemben
a legtávolabbi zugokba
száműzött képek.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom