Versek az időről
Az idő
Ülök a sarokban,
s nézem a falat.
Rajta az órát,
mi lépésben halad.
megállítom az időt
várj meg,
mindjárt megyünk
Nem számít, a mindenségben
melyik éved taposod!
Ne legyél más, csak egy ember.
Ez a Föld az otthonod.
Egy kényelmes fotelban hátradőlve
nézem, amint lassan lemegy a Nap.
Ülök a teraszon, előttem a végtelen,
mögöttem a múltam már hallgatag.
Gondolatok az időről, az életről
Csak hiszed, azt hiszed, hogy megállíthatod az időt,
és hogy mi húzhatjuk meg az eredőt -
hogy honnan és hova vezet az utunk,
hogy az életünket nem befolyásolja a múltunk.
Baktat a bácsi az utcán. Hallani, koppan a botja
estefelé, amikor tart haza nap nap után.
Megszülettem, bugyrába zárt a rend
- egy önmagába hervadó világ -,
szárnyam, vágyam figyelte barna csend,
bolyongó Nap, tévelygő holdvilág.
Egy dolog, mely oly sok mindent tud nyújtani,
Biztonságot, nyugalmat bír belénk bújtatni.
Mégis temérdek erőt ad, amikor félünk,
És bizserget, ha összeér bőrünk.
A lelked nem zárja be kapu,
Csak te tartod fogságban,
Te magad vagy a hamu,
Ami fojtja egyfolytában.
A választható út, ha széles,
kelj át a túloldalára, de
számláld meg lépteid
a visszatérő gondolat számára,
vezéreld önmagad irányító
perceit, s ajkad csendes
szavával továbbítsd terveid.
Légkönnyű létbe lép a tudatom,
Ez a táj nehéz, néma, nemes,
Múltba vész, mélybe merül el
Az, ki itt kapható kincseket keres.
Azok a benti idők!
Mikor nem mersz az utcára menni,
mert félsz a koronától...
Micsoda csendben érlelő órák!
Másodpercek
...mint fáról lehulló levél,
kit felkapott az őszi szél...
Rongyos ruhapapucsában
lassan csoszog az idő,
érzem, visszahúz a hajnal,
ablakom veri az eső.