Versek az időről
Az emlékek, mint sárgult levelek az élet fáján.
Lengnek, kapaszkodnak erősen őszi elmúlást látván.
Aztán megadón lehullnak, a szív eltemeti őket.
Egymásba fonódva, csendesen szenderegnek.
Póköltések közt az idő
ködharmatot lehel.
Őszül a selyemszál.
Az enyészet rokkája
ökörnyálat teker.
Volt az élet! Kinevettem.
Volt a halál! Eltemettem.
Volt a fény! Árnyékká tettem!
Az árnyékot megmentettem.
Csak felváltva jönnek a holnapok,
Végtelen körforgásba lesznek tegnapok.
Rácsot, bilincset mosolyogva elfogadni,
És a monotonitásban megrohadni.
Megérint a sercegés?
Elszontyolodott csónakjában lapátolja a vizet a nyár.
Lábaim között rohan el a szél.
Dús habok között úszik a bús július, mert az ő ágyában a Nap dereka alacsonyabb lábakon jár.
Odaosonok és töröljem a könnyeit?
Pedig: Oka nem lenne a sírásra!
Ezüst-ködfátyolos, fény-vesztett őszben
dideregnek a rongyos lombú fák,
elmúlást sóhajtanak a hulló levelek,
élet-halál harcukat remegőn vívják.
Csak egy kicsit hallotta a
világ erejét dúlni magában,
csak egy kicsit hallotta a
benne áramló gördülő
áradat sötét zaját,
csak egy kicsit átérezte
az ő szíve, és szűrte át
gondolatát angyalokká.
Eljön majd az idő, bár soha nem várod,
hogy fájdalmadon sírás már nem segít...
Könnytelen közönnyel nézel a világba,
s nincsen már semmi, mi jókedvre derít.
Hűvös van, nem megyek sehova!
Itthon ülök, nem vár kaland.
Sem csoda. Talán az csak a mesében van.
A rideg valóság más, az maga az élet.
Mert az élet úgy akarta -
megszülettem,
mint fűszál harmatcsepp keblén,
növekedtem...
Anyám fájó elvesztését
megszenvedtem.
Göcsörtös faágak hasítják fel a kék égboltot,
Kifolynak a repedéseken a csillagok,
Égben szőtt álmok hullnak porba.
Egyszer majd elmúlik, de még nem most
- az Idő üzenete egyre körbe vesz, s nem tágít:
Hogy nyugtalan s bizalmatlan szemek lesnek rád
ajtók bezárt magányában,
s hetekig lelkiismeret-furdalás marcangol:
Jól tetted, hogy beléptél az ajtó mögé?
Már nem emlékszem
minden elfoszlott szóra...
A szobában gyorsan
komor sötét lesz,
néha megrohannak
váratlanul a fejemben
a legtávolabbi zugokba
száműzött képek.