Versek a hűségről
Karodban az erő,
nálam nyerő, mert
minden ölelésed...
Fémkeringés
Tagadom világod!
Arcod porcelánszilánkok...
Csendes estén, mikor nem dúl vihar,
Nincs több zaj, és az utca kihal,
Bársonyköddel takar az este.
Ám nyugodt álom nem jön egy se.
Mosolyogva
a végtelenre
beavattál
az életedbe
kéz
kész
mész
nem megyek
maradok
harapok
kulcsolok
nem ajtót...
Kinek mit jelent?
Feltétel nélküli elfogadás,
Sötét erdő mélyén
utat mutató szentjánosbogár.
Szépséges arcod,
mint az esti, csodálatos holdvilág,
oly csodálatos,
szerelmünknek kuckója
fényűző s lenyűgöző.
Erzsébetek, hozzátok szólok!
Pedig hát nem vagyok én szónok.
Csupán egy porszem, kit Erzsébet szült
Erzsébet mellé, öccsének küld.
Kiről szól az én dalom,
Kihez száll a sóhajom?
Kit ölel a két karom?
Kedvesem.
Légy hű barát!
Ahhoz, kik veled voltak.
Légy hű ember!
Azokhoz, kik olykor hozzád szólnak.
Legyél az ünnepem, s én ajándékod leszek -
Fogadj el.
Nem kell minősítened, csak hagyd,
hogy örömmel töltsem be létérzésedet,
de ne dobj el.
Ezt érzem éjjel-nappal,
Testemet borító fekete paplannal...
Nem érezhetlek igazán.
Csak gondolni tudok rád szaporán.
Feldobsz, aztán leesek.
Képzeleteddel eltelek.