Versek a hűségről
Haját kibontotta,
jelt adott hangulatra...
Illatos, bomló hajak
megbolondítottak.
Ó, ma a következő tavaszra gondolok,
mert akkor én egy kiskutyát örökbe fogadok.
Bozontos vagy sima lesz a szőre?
Tudja az ég! De érzem, boldog lesz a ház tőle.
...A szív, mi miattad fogy,
A dobogás miattad gyors,
A kéz, mi téged fog.
Magyarnak lenni jó!
Vigyázz csöpp hazádra -
őseink földjére,
figyelj igaz szóra,
hősök intelmére
mint zöld erdők, hegyek
vagy kacagó gyermek
s csilingelő kacat,
ébredező patak vagy
messze futó csermely,
kezekben hűs kelme,
és csend és csend és szavak,
félénk, suta vadak...
Falakon szűröm át
a lombszagú csendet
a fátyolszerű
valósággá vedlett
világot
Szeretlek téged halálosan,
álom a létünk, úgy tovasuhan.
Igaz szerelmem add csak nekem,
ne légy hát távol, maradj velem.
Kín sarjad szolganépnek,
kin lépnek, pépnek göngyölvén
falánk magát
rab emelvényen.
Testem mélyén ritmikus hang éled.
Simulj hozzám, és Te is megérzed.
Ütemek közt apró, néma szünet,
hallgasd velem az éteri csendet.
Kékszemű, kékszemű, ne menj arra!
Sötét van, hideg van, gyere vissza!
Farkasok, ordasok ólálkodnak...
Fecskeköszöntő
Ó! Mily nagyon, szívrepesve vártuk
érkezésük!
Naponta lestük, hazatalálnak?
Itt a fészkük!
Van az úgy, hogy csak vele tudod
megosztani a legszebb álmodat,
van az úgy, hogy a valóságban
nincs is mit elmondani másoknak.