Versek a hűségről
Mert mikor nincs, ki téged megvigasztaljon,
Én ott leszek, boldogabbá téve pillanatod.
Egyik vállam mindig szabad lesz majd neked,
Ha azt érzed, hogy szemedből a könny elered.
Valentin-nap
Tekintetedben kedvesség,
Kezedben egy szál virág,
Ahogy beengedlek az ajtón,
Ezt nyújtod át nekem.
A lopott csókok
csöppnyi csendjében
ölellek én.
Én egy ideje gondolkodtam,
Azt akarom, hogy boldog légy, hogy nagyon boldog légy,
Az sem számít, ha én boldogtalan leszek,
Látom, hogy már őt látod magad körül.
Egy kicsit, merészen, elkalandoztam,
éreztem, szűk lett minden körülöttem,
nem akartam mást, épp csak azt gondoltam,
hittem, az évek nem múlnak fölöttem.
Jer ide ölembe, álomszép hercegnőm,
Álmodtam az éjjel terólad, megmentőm.
Nem voltam rab, de már a raboddá tettél,
Óh, szívembe szerelemmagot vetettél.
Veled kezdtem,
S ha kezed többé el nem érem,
Akkor is veled végzem.
Engedd, hogy mindig csak téged szeresselek
Nem érthetsz meg engem teljesen,
mert én egy más csillagzat alatt születtem.
Csak fogadj el engem ilyennek,
és szorítsd meg erősen a kezemet.
Szeretném, ha minden hajnalon
csókod csüngne az ajkamon,
s fülembe súgnád, mire vágyom,
forró, szerelmes vallomásod.
Kegyetlen e világ,
Ritka már a gyöngyvirág.
Kincsként őrizd másik feled,
Ki oly jól bánik veled.
Ott voltam, és ott leszek
Melletted, ha baj van,
Szívet tépő gyötrelemben,
Pusztító viharban.
Téged rózsám, elkérnélek,
kalapomra kitűznélek,
egész világ láthassa,
van már lánynak mátkája.
Alig várja, hogy ránézzek.
Csillogó szemeiből ragyog
az irántam érzett hűsége.
Nem beszél, szava nincsen,
de tekintete elárul mindent.
Fárasztó munka, nehéz nap,
az ember csak ennyit kap.
Ám az este újra enyém,
egy bárba tértem hát be én.