Versek a hűségről
Több hónapja már, hogy rád találtam,
Mikor a lüke képed megláttam,
Gondoltam, tegyünk egy próbát,
Csak nem szül katasztrófát.
Kövekkel
megszórt talpfákon, oválra kopott kerekeken száguld
ez a szerelvény, nincs megálló, lerombolt állomások
sírnak fel, egyenruhák állnak test nélkül, elsárgult
muskátlik lehullott szirmai fonnyadnak.
Csend van, néma csend, hallgat már az ige,
Súgj valamit, súgj a fülembe ide,
Egy varázsszót kérek, mi benned ragyog,
Mit érzel, mit akarsz, szomjazom nagyon.
Hogy szeressem a Hazámat? (átirat)
Nehéz a szív, a gondolat kevés,
Erőm, képességem határát
ismerem, de akaratom nem szűkre szabott.
Add fel pesszimizmusodat, Te - Drága - Nép,
Tedd a dolgod, és békülj meg a holnapért!
Lehet-e szerelmes a hangya,
ha nem, mi életének nagy napja?
Így szeretek élni veled,
leszórni mindazt, ami látszat,
olyanná válni, aki szabad,
és mindenét tenéked ad.
Ma csak neked írom a dalt,
mi minden, ami elmaradt,
a köszönet az értő szóért,
ha fáztam, a puha tenyérért,
ha rémálomban a karod
biztosan mindig átfogott,
a sok-sok apró pillanat,
meghittség diófánk alatt...
Köszönöm, hogy vagy nekem,
Köszönöm, hogy szeretsz,
Kézen fogva, szelíden
Az életbe vezetsz.
ígéreteim lassan beváltom
a tűzzel tartozom magamnak
hozzád repül pernyeálmom
hűlése alkonyi szavaknak
Vajon most mért hagyott idekint a gazdám?
Szomorúság, félelem ült mosolygós arcán.
Esik az eső, villámlik s mennydörög,
Lehet, hogy félelmemben lassan elszökök.
Ha földi életem nálad folytatom,
Teremtőm, őt akkor is...
hagyd meg nekem,
lelke szívembe égett,
szellemével ölel most
és mindörökké.
még nem ismertelek
de néha láttalak jönni az úton
újra és újra indultál felém
majd távolodtál
elnyelt valami furcsa fény
és - érthetetlen - olykor
varázsütésre megteremtettek
megint álmaim...
Nagy hős, ki szívemet őrzöd, hol vagy?
Nem talállak e ködös, nyirkos homályban.
Eljött az ősz, lelkem mégis téged vár,
Te vagy nekem a menedék, a vár.
Kezében a fegyver, magához szorítja,
övé.
Ki vehetné el, talán az Isten,
aki szárnyai alatt féltve oltalmazza?
Jobban szeretlek, mint gondolod...
Érezd
Jobban szeretlek, mint gondolod,
Szívem parányi darabokra boncolhatod,
Késsel vághatod nehéz gondolatod,
Akkor is szívem ajkait csak te csókolhatod.