Versek a hűségről
Valamikor félős kislány, álltam,
valamikor csak némaságot hallottam.
Egy perc nem sok, annyit sem adtak,
kezem között mosolyok haltak.
Üvölt a fejében egy hang,
azt suttogja neki: "Segíts!"
A csendből megszólal egy dal,
sorai szívébe tekint.
Ha már nem leszek...
Árnyéka sem leszek magamnak,
hiányozni fogok saját magamnak,
vagy nekem fog hiányozni az élet,
így hát örülök, hogy még élek.
Rád várok én minden este,
Holdfény kísérje utadat,
Szívem a lépteid leste,
Jácint sírt ablakom alatt...
1975. május
Elhangzott a két igen,
tovább írtuk életünk,
csak a Tiéd, fogd kezem,
együtt messzebb érhetünk!
Ha te lennél a gyermek,
ki szüntelen figyel, melódia lennék,
amely álomba szenderít.
Én nem értek ma semmi fontosat?
Pedig néha elhiszem magamról,
nem vagyok zöldfülübb csavargó,
néhány velem gyalogló és utánam jövő,
még le nem vitézlett nemzedéknél.
Ha megszabnák, hogy mit szabad,
Én szabad eresztem szavad.
Ha szenveded a szerelmet,
Én megszerettetem veled.
Olvasok naponta szebbnél szebb verset.
Poet társam, mennyire tisztellek.
Olvasok életet, benne szerelmet,
Olvasok életet, búval béleltet.
Tele van homokkal a szemem,
ezért nem látok rendesen,
Fogjátok a kezem, ez okozza a vesztemet.
Kezdem észrevenni azt, hogy mi nincs,
Hallom, ahogyan halkan a csuklóm köré kattan a bilincs.
Ha nap leszel én leszek a virág
Ha te méhecske én a friss nektár
Ha te bánat én leszek a boldogság...
Erdélyi útiképek IV.
...mint ki titkos randevúra kész,
valahányszor megállt a vonat,
szívem egyre jobban dobbant...
Neked adnám a szívemet,
elutasítod, nem kéred,
Neked adnám a lelkemet,
itt van, fogd, vigyed, a tied!
és három szonett
Bár továbbsodort a Sors minduntalan,
és szívem falán gyűltek a sebhelyek,
nem menekültem - az úgyis hasztalan -
de múltam rávett, hogy óvatos legyek,
persze nem húztam magam köré falat,
és még elszédítettek a szép szemek,
de minden megváltozott egy perc alatt,
mikor egy szép napon megismertelek.
Csak spondeus
Asszony mellett tart ki s létez hát mindég
testemben minden porc! Égő tézisben vág
át rajtam pulzáló gond, hogy - (ketten vallják
édes szívvel, rejtett orcával furmányos
szédelgő érzést?) - úgy fáj vágyódás még lágy
szempillantásod tengerzöld fényéért s...