Versek a hűségről
Amíg élek, cikázó fecske-pillantásom
néhány ezer mulandó arcon átsuhan,
de ma agyad háborgó mélységébe fúr a vágyam,
csontommal csontjaidra rávésem magam.
Amikor nem ötvennek érzem magam, hanem húsznak,
Amikor a történések maguk után húznak,
Amikor némán állok, de hangosan szól a gondolat,
Akkor fogj erősen, hogy ne bántson semmilyen fondorlat.
Csillagok ragyognak Magyarország kék egén,
Erdei ménes fut a Kékes tetején.
Legyen áldott a frigy, és az érzés,
melyből megszülettél,
és az élet, melyben élsz.
Áldás legyen a betűn,
mely nevedet írja,
a hangon, mely hozzád szól,
és tégedet dicsőít.
Minden nappal egyre jobban
Hiányzol, s szívem lángra lobban
Valaki más iránt.
Ki hőségben hűséges,
hűsben is az,
mátkája szépséges,
...de hű marad.
Lennék a várad, ki megóv az ellenségtől,
Lennék a tűz, ki kiment a télből,
Lennék kalap, ki megvéd a naptól,
Lennék őrződ, ki megment a bajtól,
Lennék az otthon, és benne te laknál,
Lennék lámpád, mi fényesebb a napnál...
Hazaszeretet
Bármely ország szép vidékét járod,
legyen akár ez a fél világ!
Kedveskednek, mint a jó barátok,
de idegenként néznek mindig rád!
Hűvös hajnalok végtelenjén
Ölelt karom a boldogságunk mezején.
Lelkembe égetted csókod tüzét!
Most már árnyékként halsz meg szívem rejtekén.
Nem gyógyul szívem, mert a hiányod sebezte meg.
Szívem pitvara lángokban ég, mert elmentél.
Kapcsolatunk egy gyönyörű tánc,
S az élet maga a színpad.
Kopjon hát le róla keringőnk miatt a minta.
Lélekben minden ráncotok előtt megrendülten megállok.
De többet tenni értetek nem tudok.
Már hatvan éve, hogy együtt élünk,
párommal szép idős kort remélünk...
Úgy szeress engem,
Mint harmatcsepphez
Búvó lomha szende.