Versek a hűségről
Tiszta úrnő a nevének jelentése,
de mégse szól hozzá semmiféle mise.
Az égből pottyant ide szárnyak nélkül,
de mégis a mosolya az,
ami miatt szívem megélénkül.
Egy szép mely
Most nyílik
Szemedben
Nap fénylik
Kezedben
Egy remény
Felszállt már
Az égig...
Szívem a tiéd örökké
Tudom, nem adhatok sok mindent
neked, de magamat tudom adni, és a
szerelmes szívemet és a vágyakozó lelkemet.
Minden boldog emlékem rólad szól, édes
szerelmem, és az emlékeid, amik
bennem élnek, azok nélkül csak szürke
és sivár lenne az életem.
Édesem
Szeretlek én, amíg csak élek, mert a szívem
sose feled el tégedet.
Te vagy nekem az igazi, kit szeretni
tudok, csak te vagy nekem minden
kincsem, amim csak lehet, sokkal többet
jelentesz nekem, mint bárki képzelné.
Mintha csak most ismernénk meg egymást...
Mintha csak most ismernénk meg egymást.
Leírhatatlan, átjár és a régi parázs,
Élénken felizzik. Rám nézel, nem engedsz el,
Felemelsz és magadban tartasz. "Fel a fej,
És szedd össze magad!" Biztatom némán
Magam, mikor rád nézek tétován.
Tisztaszoba az én lelkem,
Kályha őbenne a hitem,
Kelengyém örök hűségem.
A hűség egy olyan emberi fogalom,
melynek megértéséhez kevés az egy élet,
végigjárhat minden a sors-útvonaton,
a tapasztalás még mindig sokszor téved.
Hűséges hűtlenség
Két lény él bennem,
Egy Vadász s Vad.
A Vadnak van párja,
A Vadásznak ez vad.
Mikor este felnézek az égre,
A közös múltunk képe jelenik meg.
Mikor te és én a tölgyfa alatt ülve,
A másik szempárba süllyedve,
Megfeledkezve a külvilágról,
A hosszú idők óráiról,
Csak ültünk, ültünk hosszasan,
Magasról téve a holnapra.
Egy különleges nap,
mert ma máshogy fogod
meg a két kezem.
Ma két szemünk összenéz
mélyen, és őszintén,
s kimondjuk azt, amit kell.
Adj nekem még egy sanszot,
Egy utolsó argentin tangót
Mert rettentően félek,
Hogy nem láthatlak többé,
Egy csodás álom válna köddé.
Kibomlott a zászló,
harsányan lobog,
lenne hozzá pár szó,
mit elmondotok.
Nő van sok, de ilyen csak... egy
Mikor aludni térsz, és várod álmaid,
Vonatára felülsz, sodornak vágyaid.
Utazol, hová még soha nem jutottál,
Hiába akartad, lótottál-futottál!
Lágyan simogatva, arcodhoz hajolva
Búcsúcsókot lehel gyűrött homlokodra.
Remeg a szív, félti az agy, ki vagy Te,
Ki így csendben cserbenhagysz?
Nem mehetsz el, itt maradsz!
Itt voltál, most nem támogatsz?