Humoros versek
Pókember ül egy háztetőn,
Mélabúsan, csak úgy, merengőn.
Bántja őt a gondolat,
Hogy nem érti a pókokat.
Söröcskét és borocskát
venni kell, mert nem osztják,
kaját néha osztanak,
sorba is áll sok dagadt.
Történt egyszer, egy pénteki napon,
Hogy két vendég ült kint a teraszon,
Sietett a pincér a rendelést felvenni,
Azt hitte, útjába nem állhat semmi.
Egy hevenyészett esküvő mellékhatásokkal
A mesterséges tó mellett elmenvén,
hol a vasút borzolja a feltalajt,
két dolog jár a fejemben:
ne essek le a patakon
keresztbe fektetett csőről,
s elérd az utolsó recepciós vonatot.
Elcsitultak már a tavasz hűs szelei.
A fák karjai halkan ölelik egymást.
Összebújik minden virág a réten.
Talpig zöld takaró színezi e varázst.
Nagyjavítás még nem reménytelen,
Csak pöfögő masina ne legyen!
Krumpli, tojás, liszt és zsír,
Segít mindenki, mit bír,
Hámoz, pucol vagy épp gyúr,
Konyhában anya az úr:
Adj egy tálat, piríts morzsát,
Te meg gyorsan magozz szilvát!
Rákóczi út hatvanhatban
Beindult a cicagyár,
Eget rázó hangulatban
Tombol már a cicabál!
Ahol makkot keresgélve
a talajba két agyar túr
éhes vadkan álmában,
fantáziánk teremtménye:
a jó öreg Gombóc Artúr
morgolódik hálátlan,
amióta tegnap este
az orvosát fölkereste.
Nyúlkergetős volt az estém,
míg mások a szerelmet keresték,
nekem süldő nyuszi jutott,
ki óljából, zsupsz, kiugrott.
Tátongó réseken várakozó elmék,
Lebegnek színtelen, vállalkozó medvék,
S ahol feltűnnek, csend honol...
- Nem úgy volt! - szólt Jónás. Mikor odamentem
Ninivébe önként - Isten védett engem!
Csak akkor nem tudta magáról, mily gyenge,
s kiderült: az embert Mammon teremtette.
Van ünnepi, kimenős,
elfeslett és etetős,
a konyhában lisztezős,
unokákkal tipegős.