Humoros versek
Semmiből felbukkanó, zümmögő hangok,
Az ember csak néz és folyton csapkod,
Üldözlek, ha látlak, de máig nem értem,
Ha nem vagy te vámpír, mért kell a vérem?
Botor Kálmán bácsi a szomszédban lakik
kezében mindig ott van a pálca
gyakran látogatja az utcában a nagyit
hazafelé mindig megkapja a tálca
sütit amit tegnap még a nagyi csinált nekem
ebéd utánra ha a fasírtot megeszem
gondolkodom mi lenne ha beállnék elé
vagy elvenném tőle apu biztos vissza...
Csendben csorgó csermely forróra fülledve.
Csak azért nem apad, mert izzad a medre.
Vonszolja hozamát felettébb bágyadtan
A számára szabott cérnányi vájatban.
Hervadó szépség manapság nem nagy dolog,
Mindenki tündököl, fénylik és ragyog.
Egy pillanatig csábít ő vagy a vágy,
Hirtelen ott vagy te és ő és egy ágy.
Mosolygós jókedvem
nem vitte sokra,
nagy súllyal vállamon
állt be a sorba.
Mosolyogni látom az embereket,
- szemek tükrében győztes karok -
hasznos időre mégsem tellett:
amíg egymásba értek a mondatok.
Kedveled e meleget?
Szeresd meg!
Egy hete telepedett,
engedelmes lelkedre,
s veled lebeg
enyhet keresve...
Szürke egér gyülekezett
jött össze a házból,
dönteni, hogy ki ehet majd
spájzban a kolbászból.
Egyszer írtam egy ünnepélyes verset március 15-re.
És jött a poet-értékelések legkülönösebbike:
"Hát igen, nagyon fontos a természet és a környezet védelme."
Hosszan gondolkodtam, hogy jön ez ide, míg lassan...
Nem kell nekünk
horvát tenger,
így is
csokibarnák
vagyunk,
szenved minden
magyar ember,
lassan fel is forr...
deres a reggel
de én most már itt vagyok
két fenyőtoboz...
Lámatetem, lámatetem,
a harmadik kórót ültetem,
s a gerincükön feszült karón a
távol ül, s birka-róna.
kint a tűző napon
locsoltam a ciffet
nyaltam körbe szivaccsal
a kopott kerti priccset
Lám-lám, itt lógok a falon,
s drága-hű olvasóm, te légy,
ha úgy hozza az alkalom,
testemen szemtelen ne légy!