Humoros versek
Írogatok...
Mostanában írogatok
Regényeket, verseket.
Egyszer jó, de néha rosszabb...
Ki a fene érti ezt.
Celeb vagyok, celeb,
ámuljon mindenki,
megteszek akármit,
nem érdekel senki.
Leltár a lomtárban,
a dohos pincében,
szagos juhkarámban,
padláson, vécében.
Kora reggel nagy zsibongás,
kint az utcán ricsaj, zsongás.
Csodálkozol e zajon?
Nézz csak ki az ablakon!
betoppantak kevesen
de roppant hevesen
hideg mindet ki-berázta
pedig minden nyílás zárva
Huncut francia zsugás így csal ki új sort:
KérleK, OSZTÓ LÁNY, IDD E ZSÖnöviev bort!
Apróka anyókák tipegnek
Árnyékos székek elé.
Büszkén haladnak
Apróka apókák lába felé.
Kedd
Keddem rendszeresen kedvesemnek szentelem,
S tetemes keservem nevetve elfeledem.
Rendesen fellegekbe repdesve lebegek,
S fesztelen versben ecsetelem szerelmemet.
Már nyílnak ki sorban az iskolaajtók,
Már állnak a kölykök a suli előtt.
Sor végén lévők s ötösre hajtók
Ülnek a padba, ha a tanár bejött.
Korábban virradok, mint hogy megvirradna.
Ledobott gönceim sebtében felkapva.
Nem éppen véletlen kényszerébredésem,
Munkanap lesz ez is. Csak nehogy elkéssem.
jókedvem elhagyott ma
oly dekadens vagyok na
persze tegnap is az vó`tam
a szó is belém rekedt
mint plüssmackóban
a brummogás ne kezdd
firtatni úgyse értenél
nyilván valami nagydolog...
Macsó vagyok, macsó,
ez a sikk mostanság,
nem kell hozzá semmi,
csak gátlástalanság.
Vajon minden kedves e világon?
A szikrázó napsütés a strandokon?
Hirtelen lecsapó vihar utamon?
Bárhogy alakul, én elfogadom.
Összegyűlnek a legények,
Kicsik, nagyok, csúnyák, szépek.
Mi móka s kihívás egyben:
Legyen köztük csacsiverseny!
Lovak?
Kezdődjék a felsoroló,
akár egy tréfáló, ajánló.
Lesz benne sok hasonló,
rafinált, mint a cirkuszos-ló,
kecses, akár a víziló,
vágtató, mint a hintaló.