Humoros versek
Iambosz vagy ahogy akarjátok
Cinóber sanzont szippant a ráma
káosszá töpped a honfi spirál
messzire foszló szerelmeimbe
vasbetont karcol az elmehatár.
Gurulnak az üveggolyók,
színesek és szépek,
zöld pázsit harmatában
elcsúszott egy részeg.
Egyszer egy szemtelen alma
Úgy gondolta, hogy van hatalma
Az ember fölött, ki őt azért vette,
Mert a többi almáját már mind megette,
S hogy ehessen többet, valóra váltva álmát,
Vett még magának néhány kiló almát.
Ami eszembe jut egy unikornisról
Volt egyszer egy unikornis,
joghurt is volt bonti csokis.
Vattacukor szép szivárvány,
finomabb egy kakaónál.
Hetven év felett már porhanyós az élet.
Pépesítve kínál mindent, ami van.
Készakarva szétrág mindent, ami éltet,
elvitatná azt is, hogy van még fogam.
Avagy a tömegközlegedés legjava
Kiakadt a tahó-méter
Az üres buszon sem férsz el
Nekem kellett jönnöd Uram
Vagy már megy a bunkó-futam?
Kegyetlen során jár mivoltom, hiszen azt hittem, megoldom.
De előre sosem tudható, mit hoz ma.
Én vagyok a kétbalkezes,
ezért lettem kétbalfejes,
agyféltekém jobbról balos,
pedig nevem nem is Lajos.
Templom mellett van a kocsma,
ott iszik majd este Béla.
Meg is bánná, ha nem menne,
sört, bort onnét nem vehetne.
Történt velem egyszer régen,
De még mindig jól emlékszem,
Hogy a budai rakpartról
Rám kacsintott egy csúf troll.
Képzelet és a valóság, avagy A Nők napja és másnapja egy kis humorral
Bevezető:
Képzelet az író legdrágább kincse,
szavai az erdő büszke szarvasa,
fájdalmasat is olyan szépen leírja,
hogy az olvasó örömmel olvassa.
Tudod, szívesen írok Neked.
Hiszen magadba temeted
gyatra hazugságaim,
tomboló szerelmem,
zsenge rímeim,
paptól is tagadott bűneim.
Már vénülő kezemmel fogom meg a szemetet
Már vénülő szemmel őrizem a szemetet
Befészkeltem magam elmédbe, személyem...