Humoros versek
Bódult testemben véres whisky kering,
megszállva tartja agyam idegszálait,
viharos tengeren hullámzanak házak...
Az Isten bennem dolgozik, -
de rendetlen, nagyon,
tőle van összevisszaság
íróasztalomon!
Teknőc Ernő munkát keres.
Postásnak állni érdemes,
így gondolta, s elindult a hivatalba.
Megkérdezték, mihez is ért,
ő csak forgatta a szemét -
házhoz viszem a levelet,
postás lennék, hogyha lehet -
Rábízták a leveleket.
"Rímhajlító" munkakörét
betölteni rém nehéz!
Legördíti botránykövét
a mesteri érsebész
Horgászdal
Lemegyek horgászni a tóra "hónap"".
Kajánul vigyorog majd rám a jó Nap.
Csónakom lágyan ring a kék tó vizén,
Kifogom a Halat, kifogom biz` én.
Az a csodás XVII.-XVIII. század!
Úgy háromszáz éve már, épp elmúlt vízkereszt,
szájára vett a vármegye egy koros főnemest.
Örökös után sóvárgott, nőül vett egy ifjú lányt,
mégsem jött össze néki, bármit is csinált.
Történt egy nap, hogy jegyzőjével sietve Bécsbe ment,
talán az udvar orvosa a kudarcra szert teremt.
Kalapács alatt a leány,
Nagy mulatság lesz most, babám!
Ismertem egy kis szamarat,
úgy hívták, hogy Dacsi.
Most akkor én hogy szólítsam,
Csacsi vagy Dacsi?
A vers írása
bármilyen formában alázatot
feltételez: legyen az sebbel-lobbal
papírra vetett,
szülessen kínnal, elfogyasztva
papírból ölnyit - végül elég lesz
úgyis...
Ha a Napfény lila volna,
Ha az Égből hinta lógna,
Ha a kútból tej fakadna,
A tehén meg babot adna,
Ha az egér cicát falna,
Ha a bánat öröm volna,
Hogyha kecskét szüretelnénk...
Játszom a szavakkal, morzsolgatom.
Mint kukoricaszemek, pattognak,
szertegurulnak, utánuk kapok,
egyik földre hull. Keresem, hol van?
Készítik már az új zászlót,
lila, fehér, zöldet,
ahogy látják a Fradisták,
rögtön hanyatt dőlnek.
Nővérek: Logika és Matematika,
erdőn keresztül mennek a kolostorba.
Egy tagbaszakadt férfi követi őket,
félve azon tanakodnak, mit tegyenek.
Negyven fok és kínhalál,
Nagymamám már inhalál,
Hőn szeretett, szép borotva,
Apámon sincs többé borosta,
Citromkoktél és narancslé,
Termálvíz meg hűs kanapé.