Humoros versek
Voltam én biz, nem is régen,
álmomban egy szép mesében,
ezer apró csoda lépett,
festett nekem tarka képet.
Behemót szomorú,
lelkén fonott koszorú.
Egész nap nagy búsan
fekszik az ágyamban.
A végzet asszonya?
Elhagyott a szép kedvesem.
Nem volt könnyű! Nem szégyellem.
Unatkozni semmi kedvem,
Gyere vissza, életkedvem.
A kulcs
Bekopogott hozzám a Julcsa,
Elveszett valahol a kulcsa.
Ruháját leszedtem,
Hiába kerestem.
Remélem, hogy elveszti újra.
Szomszédunkban a réten,
a réten,
nagy mozgás volt a héten,
a héten.
Én inkább északi, jó boszorka lennék,
hogy ne orroljon rám a világmindenség,
seprűmmel cikáznék ide, aztán oda -
büszke lenne rám a Boszorkánytanoda
Szép szerelemben
alkot a szellem,
ám de szobámban
új csoda vár:
gyorsul a szív már,
csillog a szempár,
íze a számon,
vágtat a vágy.
Egyszer volt - vagy nem is volt...
Olümposzon felhők között egykoron
- szólnak erről régi és új verssorok -
Zeusz élt és még más tizenegy isten,
kik uralták az eget, földet, mindent
- nem mindig úgy, ahogy illett...
Dadaista kísérlet
Régen énekelgethettem,
szólt a gázkürt is mögöttem.
Madár kopogta ritmusát,
guta porolta vánkosát.
Az erdőben ma este
volt egy kicsi fürjecske.
Víg, daloló madárka
puha fészkét csinálta.
meggondolatlanul őszinte kisgyerekek
megdermednek a felnőtt emberek
véleményük meghökkentő
kedves vagy sértően megdöbbentő
Az első emberpár
Ádám, Éva de jól tette!
Álnokságot megsejtette.
Állatkertben sétáltam,
sok csodát nem láttam.
Ám de egyet mégis,
hiszen köszönt nekem a tigris.
Egy nyári nap:
csodás,
naptári önámítás.
Gyülekeznek a fellegek,
kóbor szél porfelhőt ereget.
Tépelődtem a mennyország misztikumán
Tépelődtem a mennyország misztikumán,
meg hogy sose nyertem kaparós sorsjegyen.