Versek a hiányról

Subicz Máté

Veszekedés

Betű betű után szavakon szédelegtem mennyi sérelem között...
Derű kerül kupám helyébe, megérte?

Tovább...

Imre Viktória

Dió

Bőrig ázott, szilánkokat cipőben hordozó,
repedezett szájbőr az üvegvékony fogak miatt.
Csak én látlak vagy én se.
Én vagyok a marokban tartott dió,
te pedig tönkreteszel,
összeroppantasz,
mint ahogy a jelentéktelen dolgokat szoktad,
de én még mindig csak a dió vagyok.

Tovább...

Barna Józsefné

Csak még egyszer

Vágy

Hó alól fehér virág nesztelen jő,
csodás a tiszta színű teste - szememnek.
Miért nincs a világon ily embererdő?
Szeretnék örülni neked és mindennek!

Tovább...

Likay Kristóf

Az alkalmi utas

Néha utazok,
Néha nem,
Néha bánom,
Néha nem

Tovább...

Hegedűs Gábor

motus discrimine

nem érted nem érzed mit akarok
még szavak tódulnak egymás után
mint sűrű erdőben a lángoszlopok
üszkös romot ígér a holnapután

Tovább...

Stábel Rezső

Szökik a fény

Olyan lágyan süt ma a Nap, fénylik,
ing alá kúszik szunnyadó lángja,
végigsimogat testet, áramlik...

Tovább...

Barna Józsefné

Szíved bársonya

Vágy

Magasba repítve szíved bársonyát,
lennék zúgó, száguldó, süvítő szél,
felülmúlhatatlan, csodás látomás
Veled lenni a természet lágy ölén.

Tovább...

Nyiraty Gábor

Ha majd...

Ha majd elmegy a Nap,
s beborul az Ég,
elveszik a fény,
s csak az emlék marad,
akkor érzed igazán,
mit is jelentett neked,
fájó hiányát,
hogy többé nem ölelheted.

Tovább...

Országh Fanni

Tehetetlen szavak

Ha a hangom áttörhetne a távolságon,
Az időn, a tévedéseken, a halálon,
Elmondanám, ha kell újra meg újra
A szélbe és a lebukó fényekbe súgva,
Amit nem tettem, hiába kellett volna...

Tovább...

Pinggau

A sors lelke, a lelkem sorsa

Mintha valami közelegne, amit nem irányíthatok,
Ami felé én is szüntelenül haladok.
Vagy ez csak egy délibáb a dűne tetején,
Ahol lemészárolva áll a lelkem a végzet peremén?

Tovább...

22

Páll Erika Berta

Úgy szeretnék

Úgy szeretnék madár lenni
Szelek szárnyán útra kelni
A levegőben fent időzni
A felhőket lekörözni

Tovább...

Dobosi György

A festő

Volt annak már nyolcvan éve,
egy kisgyermek született,
növögetett lassan nagyra,
megfogta az ecsetet.

Tovább...

4039

Sándor Attila Csongor

Eleven érzés

Boldogság arca te vagy,
Holdvilág idején szólsz,
Szívet hangolva csókolsz,
S emlékbe öltve itt vagy.

Tovább...

L. Papp

Elég volt!

Elég már a locsogásból,
a féktelen áltatásból,
a túl közeli nyomorból,
a túl távoli csillagból!

Tovább...

Schaller Botond

Poszt

Látványosan semmilyen éjszaka
Fényfüzér strázsál megannyi pózna
Időtlen idő és tér szétszakad
Megfagyott már a tegnapi strófa
Nem hagy nyugodni

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom