Versek a házasságról
Mint kopár föld egyetlen virágját...
mint kopár föld egyetlen virágját
a csillagok az őket ölelő égpárnát
az alkony a reá boruló napot
a vizek a delfinek táncát...
30 év után is.
Beszélni kell
Arról, amiről oly keveset esik szó.
Elmondani egymásnak, hogy hozzám tartozol.
Indulok esőben, ha szél fúj,
várhat rám akár csodaszép út.
Ernyőm még az arcomba tartom,
mellettem kopog két tűsarok.
...parazsat oltott a koszos hamutálban,
és ahogy úgy tett, mintha
bármit is érezne irántam.
Érzéseim mint évszakok
A lelkedre mélyen hatok
Hisz Te vagy nekem a feleség
Mint éhes madárnak az eleség
Pipacs!
Mindennél szebb
Volt veled a tavasz!
Bármi lehetett.
És a többi évszak!
Kedvünkre nyílt hóvirág.
Forintot félreteszek februárban,
Furgont fizetek februárban,
Felsővárosban fuvarozok februárban,
Fékezésem félresikerült februárban,
Félelmetesen felborultam februárban.
Ördögi mulatság.
Ha féktelen,
Galócaspórán,
Áldozatán terem!
Isten igéjét olvasd fel, kérlek,
ha már vén szemem jövőt nem lát!
Mikor az útnak végére érek,
te fogd a kezem, te mondj imát!
Ha magányomban arra gondolok
Egy pohár sörből nagyot kortyolok
De rájövök nem tudok nem, nem lehet
Nem erről szól most ez a történet
Elfelejteni téged nem lehet...
Időbe telik majd elfelejteni a neved.
Míg ráeszmélek, hogy nem kellek neked.
Idő lesz, míg újra más fogja majd a kezem.
Kinek újra én leszek az egyetlen.
Döntést kell hozni,
Mely majd szívedben ég.
Érzed minden fájdalmát
És minden melegét.
Csendes könyörgés
Ha bársony lennék, tapintanál,
szüntelen belém bújnál...
Megadatott újra?
Néhány nap és nagy utazás?
Félek.
Számtalan akadály, megannyi fájdalom után.