Versek a házasságról
Engem szeretni
Mondd, akarsz-e játszópajtásom lenni?
Mindig, mindenhol engem szeretni.
Záporzó esőben, zúgó szélben -...
Talán feléled a remény újra.
És Istenben bízva, hittel, szeretettel
lépkedünk tovább.
Talán szívem nyugalomra talál
ölelésed erejében,
hallgatva szíved békés zaját.
Gyere hát, kedves, ülj ide mellém,
a zúgó időt némítsuk el.
Csendhallgatásunk e csöndes estén
dacol majd a múlt terheivel.
Kezem a kilincsen, visszanézek,
Szemében látom egykor kelt
Vágyak fakuló emlékeit.
Közös képeink körben a falakon,
Az ecset már pihen,
Nincs új alkotás,
Csak ez a befejezetlen régi,
Melyen friss a végső ecsetvonás.
Krisz to Fer
Szárba szökkent a szép szerelmünk -
szertelen.
A fiú egyszer azt mondta, eljött az idő.
Szerelmes lettem egy szép lányba.
A két lélek mely már régóta kóborolt a légben
Két ember kinek szíve valakiért dobbant
Végre-végre egymásra lelt a térben
Végre egymáshoz érve tűz lobbant
Egymást megtalálva egymás lelkére...
Annak, ki nékem adta életet, cserébe enyémet adtam,
Néki szól e szívvel csengő, csilingelő dallam,
Nem oly régen szépek, fiatalok voltunk,
Kézen fogva egymásért sóhajtoztunk.
Pici gondolat
Csak egy pici gondolat,
hercegem csak te vagy.
Ár vonult le mögöttem,
örökké vélem kedvesem.
Kezek, karok, vagy tizenöt,
mint egy Siva, de nem pusztít: teremt
mindent, ami fenntart és ideköt.
Gyereket, otthont kint és bent.
A kérdés kortalan és örök,
létezik-e barátság
férfi és nő között?
Élt egyszer egy bohém, ifjú róka.
Egyedül volt ő bizony nagyon.
Rábeszélt egy aranykezű festőt,
fessen képet, szépet róla ott.
Szeretném, ha minden hajnalon
csókod csüngne az ajkamon,
s fülembe súgnád, mire vágyom,
forró, szerelmes vallomásod.
30. házassági évfordulóra
Itt totyogunk!
ketten!
Próbálunk csöndben
és neten,
nem zavarva
értőn hallgatva
átmenni a túl oldalra.
Szerelmünk, mint hajó a tengeren,
Hullámok hátán szárnyal sebesen,
Vitorláin Nap fénye ragyog,
Irigyen nézik kis csónakok.