Versek a házasságról
Az élet egy körforgás, születünk s meghalunk,
Ám e kettő között oly boldogok vagyunk.
Gyermeki szépségünk, csodás, tiszta lelkünk,
Az első szerelmünk, melytől mennybe mentünk.
27 év veled
Már el is,
elfeledett,
s oly
halvány az
emlék,
akkor ott
én s ő
hurrikánként...
Rohant felém valami durva!
Ami többször már vetélt,
Most leírtam!
Lelkem kényszerén.
...
még szerencse, hogy olvasni nem tudok.
Vakon születtem úgy vagy huszonöt éve,
de nem ez az oka, ha néha még sírok.
Örökké szeretni foglak, ott a síron túl is.
Te vagy, te maradsz s te voltál az egyetlen a szívemben.
2020. szeptember 12.
Egyszer minden más lesz - mondtad nekem régen -
majd boldogságra lelsz csendben és békésen,
igaz, tiszta szívnek az útjába kerülsz,
fél-szárnyad egész lesz - csillagokig repülsz
Gyermekként azt álmodtam,
te leszel a párom,
rólad semmit nem tudtam,
képzelt valóságom.
Miért vagy az ellenségem?
Semmi rosszat nem tettem.
Egy oldalon kellene állnunk,
Mégis egyfolytában vitatkoztunk.
Lázadás!
Mostoha lelkem
Betyára egy szó.
Szeretlek!
A bujdosó,
Elhagyott szavam
Vannak dolgok, amit szavakkal elmondani nem lehet,
Mégis, én teszek egy kísérletet.
Néhány órája csak, hogy igent mondott neked,
Ő is hiszi, tudja, boldog lesz veled.
Teltek a napok, hetek, hónapok,
Érte égő vágyad végre jóllakott.
Esküvő
Fiú a lányt szépen kérte:
Házasodjanak meg végre.
Valami megmagyarázhatatlan húz hozzá,
De olykor mégis utálom,
Lelkemet mintha mázsás súly nyomná,
De mégis szeretem és csodálom.
Az én bűnöm? Te vagy!
Te vagy minden vagyonom,
az életem, a vágyam, a kedvem,
a legkomorabb haragom.