Versek a házasságról
Mit tudnék mondani néked?
Bűnös volnék, ha maradt volna még bármi,
Amire huszonhat évet kellett várni,
Vagy csak a percek rohantak réveteg,
Magukkal rántva a kusza éveket?
Feleségemnek, élete utolsó heteiben
Ma zöld vagyok, régebben meg vörös.
Érettből az éretlen felé.
Az óra már visszafelé pörög.
Lelkem az ördögé, testem az istené.
Házasság
Egy házasságban lesznek jobb és rosszabb napok,
Előjönnek problémák s feladatok.
A házasság komoly dolog,
Mégsem vesszük komolyan!
Kiment divatból a hűség,
Türelmünk is odavan.
Kedves szüleink, mit is mondhatunk!
Boldog házassági évfordulót kívánunk.
Köszönjük szépen, hogy gyermekeitek lehetünk,
és teljes szívünkből szeretünk.
Sok év eltelt a kimondott igentől,
és egy jel az Isteni gondviselésről.
Szorítsd meg azt a két fáradt kezet,
aki téged mindig úgy szeretett!
Szorítsd meg jól, s örülj, hogy teheted,
mert elmúlik a világ, mint a te életed.
Nem ment mindig minden simán, sokat morogtam én veled.
Ám én sem voltam állandóan csak tökéletes neked.
De egy kapcsolat nem is az örökös nyugalomról szól.
Bizony, nem csináltuk minduntalan tökéletesen jól.
sok mindent átéltünk
az elmúlt pár évben
sokszor veszekedtünk
vélt őszinteségben
27 éve lassan...
Csak arra
kérlek,
mindig szeress,
velem együtt
nevess...
Fűszerem lettél, vadvirág mézem,
gyógyító balzsamom, menedékem.
Fa lombja lettél, hogy meg ne ázzak,
meleg kabátom, hogy sose fázzak.
Vigaszul rendelt mellém az élet,
aztán csendben elszálltak az évek.
Egekig felér a lángoló tűz
Szikrái csillagokkal fénylenek
Olthatatlan vágy varázsos világa
Lelkünket betöltő végzetek
Kisnyugdíjas balladája
Kedves Feri, édes párom,
Mért nem veszel aranyláncot?
Aranyláncot, karkötőt,
Fülönfüggő gyémánt kőt.
Házasság
Nem szeretem azt,
aki vagy, akivé váltál
az eltelt évek alatt.
Már nem szeretem a
festett hajadat, nem a
rúzsos ajakad, a koszt
a pingált körmöd alatt.
Őrzöm ébrenléted és őrzöm álmod,
tavaszod, nyarad, egész ifjúságod.
Részese őszöd ködének hadd legyek,
hisz értelme semminek sincs nélküled.