Versek a házasságról
Hiába várod, hogy szeresen - sosem adja meg.
Hiába várod, hogy veled legyen - sosem lesz veled.
Nem tudom,
hogy merre jársz,
nem tudom,
hogy mit csinálsz.
Én, a magyar föld szülötte,
indulok a szent esküre,
hogy hitvesem s magyar hazám
hitben híven el nem hagyám!
Hogy korod nem látszik:
megcsodállak,
egész nap pörögsz, és
sosem fáradsz,
hajnalban verset írsz,
rímes sorokat,
teli szatyor húzza vállad:
nincs panasz-szavad...
Tavaszi nap volt, mikor először láttam,
A nap fénye csendült az út porában.
Messze jártam tőlük, zenét hallgattam,
Valami lassú, melankolikus dalba fogtam.
Az a boldog 60 év
Szállnak a felhők, gyűlnek a szépek,
Ráncba szaladt, kacagós emlékek.
Vizsgáljuk meg: manapság
milyen is a házasság?
Biztosan nagy változás
egy társas vállalkozás.
Lényeg az, hogy a felek
egyenrangú partnerek.
Léptedet naponta követve
sóhajtok az ég fele:
Istenem, segíts meg,
jaj, csal el ne ess!
esőcseppek peregnek az útra
s amint jössz felém felkap a szél
rohanok szaladok egyre a múltba
ne én legyek az kit vesztenél
zápor ömlik szikráznak villámok
fák alatt liheg egy fekete madár
viharként zuhognak balgaságok
orkán döntötte üres tanács...
Benned a szó áll,
s a csöndes indulat,
nem fedsz meg engem,
végtelen a bocsánat.
Gúzsba köt e kendő,
Mely nyakam éke,
Fejem is megfájdul ettől
A súlytól, mely életemet érte.
Egy különleges nap,
mert ma máshogy fogod
meg a két kezem.
Ma két szemünk összenéz
mélyen, és őszintén,
s kimondjuk azt, amit kell.
Volt egy nap az életemben, egy szép nyári nap,
csodát hozott szívembe egy röpke pillanat.
Esküvő volt a szomszédban, ott egy muzsikás
harmonikán játszotta el szíve dallamát.