Versek a házasságról
Szemünk bogarában ég az alkonyparázs -
gyengíthetetlen a csillagok szikrája,
tegnapvolt álmai lett benne a varázs,
szivárványemlékek ecsetje pingálja
Ha felnézek az égre, téged látlak,
Ha hallom, ahogy a szél fújja a fákat...
Nincs már gondolat, ami csak az enyém volna.
Nincs levél, amit biztos nem olvasol el.
"ET" mondja: "HAZA", s mutat,
Szíve kétszázzal dobog,
Biciklit repítve érez minden csillagot,
Hazaérni békességben, minden vágya,
Ahogy az embernek is feneketlen álma,
S hogy hazaérj, s napi lendületben légy...
Bekötik a fiam fejét
Pici kendő, babos kendő,
júniusban itt az idő!
Nem napszúrás, mégis kemény,
bekötik a fiam fejét!
Szeretem a sötét csendet,
benne mindent elfelejtek.
Már levegőt sem veszek,
e némaság most élvezet.
Remény
Mikor a hold rátalált szerelmére...
Nem volt már
magány a távolban az ő
szívében...
Hol volt, hol nem volt!
Ahol még éjjel fényesen világított a félhold!
Ahol az erdők, mezők zöld színben pompáznak!
Ahol még semmi sem indult bomlásnak!
Kétlem, hogy volt olyan nap,
mikor magad visszafogva,
homlokod nem ráncolva,
mosolyodba beburkolva
szerettél volna...
Lakodalomban voltunk a héten,
nem volt ilyen szép hetünk már régen,
wellness szállón süttettük hasunkat,
a pincében múlattunk nagyokat.
Múltidéző
Pünkösd vasárnapján
korán kelt fel a nap,
ragyogtak az égen
fényes napsugarak.
kéretlenül kutatom kérésed
töretlenül teljesítem utam
közben követelem megértésed
részed legyen a fájó titokban...
Négy éve, hogy egybekeltünk,
S egy új családfát elültettünk.
Ölelj még, hogy érezzem, milyen jó vagy,
Ölelj még, mert két karod az oltárod,
Ölelj, mintha angyalszárnyak őriznének,
Ölelj, hisz erőd, a szeretet sugara
Áradva éleszt fel mindig egészen,
Ölelj meg, mert Te vagy a mindenség.
Még egy kísérlet,
Kezedben szorongatod a bőröndödet,
Elérted.