Versek a házasságról
Ha elmenni készülsz, nem fogom engedni,
nem hagyom, szívemet hiányod megsebzi.
Kezed nem engedem, szorítom erősen,
megőrizlek majd a szemeim tüzében.
Mint dióhéjban a mag két fele,
úgy bújunk össze ketten itt az ágyon.
Szívemben minden bút elfedő fátyol,
Örömet adó jó érzés táncol.
Mikor rád gondolok, mosolyog a szívem,
Ezt az élményt mindig magammal viszem.
Csak egy mosolyod, más nem hiányzik,
minden testi-lelki jóval megáldasz,
kisimít`nám szívest a ráncaid,
miket én növesztek számolatlan.
Könnyes éjjel
Karodban ébredek,
Pedig ilyesmire
Én nem kértelek.
Klaudia és Szilveszter esküvőjére
Amikor egymás szemébe néztek,
táncba hív a jövő és az élet,
és lépteitek halk dallamára
"Igent" mondtok ma a boldogságra.
Forró kávé cseppen sós könny helyett,
A csók hajnali páraként folyik...
Voltál első, ki szememre fényt hozott,
kezed érintése lelkemre békét.
Ajkadon nimfák csengő nevetését,
s szemed tükrében táncoló koboldot.
Hat éve kezed végleg a kezemben,
Hat éve: "Szeretlek" - mondtam a szemedbe.
Gyarló ember mondta, de komolyan gondolta:
Mennyei kegyelem nászunkat megtartja.
Élethosszig tartó, izgalmas nászút ez,
Nehéz, máskor fényes, de unalmas sosem lesz...
Házassági évfordulóra
Mekkora a súlya egy kimondott szónak?
Sejtettétek akkor, s a harangok zúgtak.
Addig szeress, amíg még élek,
ha már nem leszek, tán` megbánod,
hogy lassan sorvadok, már félek,
oly késve jön megbocsájtásod...
Tündi lányom esküvője alkalmából
Volt egy leány, kicsi tündér,
Megszületett e világra,
Növekedett szeretetben,
Anyja, apja megdajkálta.
Csak sír, nyög bennünk az életünk fája,
Recsegve dőlöngél az élet viharába`!
Meglepődve nézem, telik az idő,
régen csak mi, mára csak én, és csak ő.
Mint a nap, mikor halad, majd hirtelen eltűnik,
oly gyorsan hullott szét, mert valaki feltűnik.
Esküdj egy életre,
csodákra fényekre,
lobban a szerelem,
s hozza a felelet,
lángjával elvakít,
szeretni így tanít!