Versek a házasságról
Ajtók csapódnak előttem...
Életem koordinátáit
keresztté csomózták
az együtt töltött évek,
a gyámoltalanság haragján
bűnné nőtt,
olcsó hitszegések.
Kő idő 2.
Kotyogó kő a korsóban:
igazgyöngyöket gyűjtöttem,
hallgatom tiszta bókjaid
bizalomtól megbűvölten.
Múlt szerelem.
Pók hálóján, ha a szál elszakad,
Ne aggódj, sző helyette másikat.
Lelkemben valami, jaj! Elszakadt.
Soha többé nem szőnek másikat.
Nyugszik a nap késve, takaróján rojtok,
utánanyúlnak nádasrétek - bokrok -
amott egy fa reszket hajnalig eleget,
leszottyannak róla sárguló levelek.
Amikor egy ember megérinti szívedet, lelkedet,
S nincs más vágyad, mint vele leélni az életed,
Amikor boldogsága fontosabb minden másnál,
És nincs nagyobb örömöd mosolygó arcánál,
Akkor mondhatod, hogy révbe ért a lelked,
És csak annyi dolgod van, hogy boldoggá kell tenned.
Drága, gyémánt Papi, csodás, gyémánt Mami!
Torkom fojtogatja, úgy érzem valami.
A szeretet árad lelkemben, szívemben,
Virágcsokorral itt mind a két kezemben.
Tíz évvel ezelőtt, mikor együtt voltunk,
Családi ünnepen egymás után szóltunk.
Lelkem sötét, hideg és oly’ kopár,
mint a kert, melyben egykor Te voltál
minden mi szent, dicső és jó,
Királynő, kihez nincsen fogható.
kórkép
élünk
egymás mellett,
te a kis szobában, én a nagyban.
elbeszélünk
egymás mellett,
néha meghallak, néha nem,
te kiabálsz,
bár nem velem van bajod...
Az Oltárnál párommal nem álltam,
Fehér ruhás lány még sosem voltam.
Efféle üzletekbe se mentem,
Ilyesmire nem költöttem pénzem.
Szőke homok, és
Barna föld
A vonatból,
Szeged felé
A táj.
Ismersz,
Legyen szavam gyújtó,
Pislákoló vagy elillanó,
Hiszed...
Pont ma egy éve ígéretet tettünk,
Egy olyan ígéret, amit meg nem szeghetünk!
Egymással szemben, kézen fogva,
S csak néztük egymás szemeit elgondolkodva!
Szeretlek
Hétfőre kedd jön, keddre szerda,
így morzsolgatjuk napjaink.
Ellopom az időt, kalitkába zárom,
így a boldogság lesz örökké a párom.
A napot s holdat is elcsenem az égről,
kinyílik szerelmem minden égi fénytől.