Versek a házasságról
Ha visszanéztek az elmúlt ötven évre,
szíveteket beragyogja most a béke.
Van, aki nagyon megkésve, vagy tán soha
nem talál rá erre a boldogság útra.
női hangra
Most ölelj, ameddig itt vagyok!
Csak gyengéden. Minden tagom sajog.
Bánhatod majd, ha én nem leszek,
hogy ölelnél, de már nem lehet.
Hozzám tartozol, mint sziklához az árnya,
Mint a hidegben szájamból kiröppenő pára.
Vérvörös muskátli bólogat,
Szél súrolja a lombokat,
Fülel a csend -
Bokrok mögül
Sötét árny kúszik,
Magányom szétterül.
Az én szerelmem kemény egy dolog.
A szavam nem ömlik rád,
néha alig csorog.
Az én kezem simítva is segít,
nem ütne meg, ám ha kell,
kegyetlenül szorít.
Te vagy az, kit mindig is kerestem,
Te vagy az, kit későn - de megleltem,
Te vagy az, kit megleltem, de el már nem érhettem.
Katicámnak
Amikor már senkinek nem kellesz:
akkor kellesz a legjobban nekem,
ha már mindenki lemondott rólam,
akkor fogd meg az elfáradt kezem...
Jön a nyár, és a csiga mászik,
Néha kicsit elmélázik,
Hogy csúszkálni is jobb kettesben,
Mint egyedül e nagy rengetegben.
Nem kell nekem senki,
Aki csak lekezel,
Gondoltam,
Tetszeni fogok,
Nem tehetek róla,
De nő vagyok,
Kell néha a dicséret
Meg a bók...
Úttalan utakon
magamat kutatom.
Várnak rám havasok,
hegyszirtek,
magasok.
A szó nem elég, kell hozzá más is!
Kell egy érzés, szív, Lélek, odaadás és álmok!
Virágszirmaimmal
körülöleltelek.
Karcsú indáimmal
meg is kötöztelek.
...avagy, hogyan menthet meg egy házasságot egy banánhéj
Egy eldobott buszjegy,
Mellette rúzsnyomos szimficsikk,
Köztük én, s úgy bőgök, mint Kicsik
Az Óriások között.