Versek a házasságról
...megértelek Téged,
mit adtak Neked a
közös évek, mi volt,
mi jó, mi rossz, mitől
lettünk legbelül
gazdagok... mitől
lettünk Te meg én EGY,
s a világ mindegy...
Egyszer vége minden nyárnak,
s hervadóban a rózsa szirma;
de emlékekben él a képe:
mikor kinyílt illatozva,
és kertednek lett ékes dísze.
Hallgatlak, ahogy dolgozol,
eszel, alszol, s mi fontos
neked másból, másról...
minekünk sose volt múltunk csak aznap
amerre indultunk utak se haladtak
érzelmi hullámvasút a temegén
hatalmas amplitúdójú
szabálytalan szinuszgörbe
a földi menny és pokol között
fájdalomtól örömig és vissza
táncolom e vonalat veled...
Gyere csak velem, oly szép a tavasz,
zöldell a somfa a kertek alatt,
szaladjunk erdőig, bomlik az ág,
csicsereg rajta a sok kismadár.
Szelíden fordult arcod felém,
ahogy szívemre csókoltad könnyű válaszod.
És én csak álltam két világ közt,
s gondolatom itta minden mondatod.
Amikor az imakönyvre
teszed a két kezed,
jegygyűrű már ott van a kezeden.
Megígéred Isten előtt,
Feleséged kíséred egy életen.
Szép menyasszony lesz a lányból!
Legények legények járnak ide sorra.
Kérnek ők engemet apámtól szép sorban.
Apám mondja, az ő lánya nem egykönnyen adható.
Virágszál ő ennek a háznak, csinosan illatozó.
Mondják sorban a mézes-mázas beszédet.
Mégis az én szívem csakis egyet szeret.
Mondd, Te lány,
jut-e számomra veled
földi boldogság,
vagy vár a bús magány?
Vagy mi régen álom volt,
ma lehet valóság?
Cica!
Valami történt!
Kilopták szememből fényét,
Szemednek kékjét.
Csak sajátom magában nem ragyog
Ifjú a legény, nem bírja még az ekét.
Hat ökör kell néki, mégsem végez délig.
Megfogadom e jeles napon,
Teljes lényemet neked adom!
Most már tiéd a legjobb részem,
két darabból lesz egy egészen.