Versek a házasságról
Nem takarózhattam magányba,
pedig fázott a lelkem tőled.
Már nem lennék nélküled egész,
ha nem tudnék többé felőled.
Mindig szidlak, sosem dicsérlek,
Amit hozol, csak félreteszem,
Ha főzöl nekem, haragszom érte,
Megkeserítem az életed.
Elmúlt több évtized, hajad ősz lett.
szemeid köré az idő szarkalábat tett.
Hosszú, boldog évtizedeket éltünk le,
együtt voltunk jóban, rosszban ketten,
nekem más nem kellett, csak lelked,
szíved szeretetet és szerelme felém,
mely az én részemről száll, megy feléd.
Akkor ott azon a júliusi napon
két nem határozott igene csendült.
Nem fontos, s nincs itt irkalap
kiszámolni, hogy a negyedszázad
az hány ősz és tél, tavasz és nyár,
óra, perc, boldog vagy szomorú pillanat.
Lángol az élet, lobban, túl már fény csiholódik!
Hallgat a múltam, a szép, és veled int a jövő.
Nagy nap lázas készülődés után,
Magamra öltöm szép ruhám,
Mester állítja frizurám,
Felrakom Édesanyám féltett nyakláncát.
Csalódás
Életem alkonyán, úgy 60 felé,
1 perc boldogságot akartam én,
Hogy szeressen egy férfi a mindenen túl
Mindenekfelett,
Ahogy még senki sem szeretett,
Hogy én is úgy szeressek, mint még soha,
Dalolva, ölelve, táncolva!
Az önálló élet kezdete
...Nosztalgiával gondolok a gyermeki múltra,
mikor kezed fogtam, hogy ne lépj az útra,
most elengedem azt, de ott leszek melletted,
vigyázó tekintettel kísérem apró léptedet.
Mint versben a szó,
mint rosszban a jó,
mint ételben a só,
az vagy nekem.
Amikor a csók forrón izzik,
s égetve ajkad veled körtáncot játszik
mintha keringő volna az egész világ,
s vele táncolnád egész életeden át.
Nem tudok megöregedni - mint mohó hőkamera,
pásztázom a lányok testét, izzik-e bennük a vágy,
adnak-e rést a huncut szoknyák és a lágy bugyogók,
hol képzeletem hátán beosonhat a fürge tekintet?
Köszönöm!
Egyszer jó vagyok, egyszer pedig rossz,
néha tombolok, mint egy hurrikán, mert
szívem s lelkem csordultig telve vagyon.
Igaz szerelemnél két emberre van szükség,
De így sincs kizárva a rettentő feszültség.
Ketten erősítik s gyengítik egyaránt párjukat,
Lassan, szépen, gyengéden kiszolgálják társukat.
Már éjfél múlt. Arcom fehérre festi a monitor fénye.
Vadregényes tájakat szemlélek, ámbár aludnom kéne.
Csend van, csupán ujjaim zajongnak a billentyűkön,
A nyitott ablak mellett a meleget is jól tűröm.