Versek a házasságról
Ami sok, az sok
Megpróbálom ismertetni keserveim okát,
Hátha talán sikerülne enyhítenem fokát.
Nem ritkán egy jó férj erején felül is vállal,
Nem csoda, ha torkig van már mindennel, kitálal.
Vitorlánknak nem volt hátszele,
csak tajtékzó, habzó tengere,
hol borús, hol derűs ege.
Hajónk így haladt a cél fele.
szemed tüzében izzik a nappal
pőrén állok az ágyad előtt
szívembe fészkelt szerelmed hajdan
gyorsan lehúzom azt a redőnyt
Amíg friss a szerelem,
Minden szépnek tűnik,
Hónapok, majd évek múlva
Ködfelhőbe bújik.
Tudod, nem jó egyedül
Létezni a létben.
Tudod, nem jó egyedül
Lebegni a légben.
Nosztalgia
Elszálltak az évek, maradtak az álmok,
Zegzugos útjain magamban kószálok.
Huszonhét éve lesz már, hogy két igen elhangzott.
Volt benne jó és rossz, könny és mosoly,
borús, nehéz órák, de már innen nézve felejtősek.
Percek, melyeknek emléke is boldogságot hoz.
Adhattam volna kincseket,
amit senki meg nem vehet,
ami a legdrágább nekem,
az időmet adtam neked.
Megint úgy bámulsz rám,
és egy vállrándítással üzened;
volt ez így már sokszor,
én csak sóhajtsak mélyeket.
Hazám?
Meleg van, forrón éget
a napsugár.
Gyönyörű a világ.
Nézem s látom, Isten! -
ez adomány.
Békélj meg, ember, ha kidől egy szálfa.
A virágtenger elnyeli - már ma.
Reményem zöldell, ellenség támad.
Legyőztem. Láttad? Nem dobtam röggel.
Ötven éve volt egy buli,
egybekelt Margit és Jani,
egymás mellett örömanya
s délcegen az örömapa.
Házassági évforduló alkalmából
Csak nézem, nézem a papírlapot,
s közben emlékeim közt kutatok.
Az első pillanatot keresem,
mikor megérintett a szerelem.