Versek a házasságról
Valahonnan elindultunk,
Néha pár dolgon kiborultunk,
De itt vagyunk.
Szerelemmel a szívünkben,
Egymásért élünk, halunk!
Nincs fontosabb személy életünkben.
Tökéletes voltál tökéletlenségemben,
gyönyörű voltál süllyedő ingoványomban,
megtaláltalak minden szívmélységeimben,
téged óhajtottalak örök magányomban.
A sorokban eszmék laknak,
jóllakottak, felpuffadtak,
vak tükröknek némán lengők.
A hétmérföldes sors
néha bizony túllő,
ígér, reményt-kelt,
de visszájára fordul.
Tudod-e, hogy ki vagyok én neked?
Átfonom észrevétlen életed.
Fényeskedni akaró kis sugár,
néha fáradt, pihenni vágyik már.
Ágnes és Endre eljegyzésére.
Úgy fogok beszélni, mintha ti szólnátok,
mély levegőt veszek, s hozzá bátorságot,
ez az első lépés, kövesse a többi,
mi egy ifjú párnak életét betölti.
Mint a tavasz egy kemény tél után,
mint az eső nagy aszály után,
úgy toppantál be életembe,
szerelmet oltottál szívembe.
Téged látlak rozégyöngyben,
ücsörgünk egy lét-csücsökben,
csillag szemed lázas éjben,
mellém szegülsz hajnalfényben
Fáradságos munkával
készül a lakodalmas sátor,
bent, egy lányos háznál
felkerül a fátyol.
Találtam egy albérletet:
bútorozott, utcai.
Csütörtökön megnézheted:
ragyogók a cuccai.
A felhők felett, a csillagok között
Mókusugrásnyira van a végtelen.
A szemed sugarában a szerelem
A végtelen ég kékjével ötvözött.
A férjem meg az ő protonjai...!
A pincéből naphosszat fel se jön már.
Vittem a múltkor szendvicset neki -
Nem nyitja ki, csak kiabál, hogy "mingyár".