Versek a házasságról
Kedves párom, te, aki mellettem állsz,
A legnehezebb időkben mindig vigyázol rám.
Boldogság egén te voltál a vihar.
Vad villámok szemedből cikáztak.
Mosolyod férfiakból királyokat,
Királyokból bolondot faragtak.
Hittük a szerelmet
hó olvadásában,
holnapjaink égtek
vágyaink lángjában,
szemeink ragyogtak,
lépteink koppantak,
pipacsok lángoltak,
arcunkat szerelmünk...
Dalt írok neked, rímekkel szépet,
Szélhárfa pengette, éji zenét.
Dalt, ami tudod, sosem ér véget,
Suttogja füledbe szférák énekét.
Csak hozzád akarok hűnek lenni,
mit nekem más nő, hírnév vagy rang!
Nem választhat el tőled semmi,
legfeljebb ásó, kapa, nagyharang.
Sok időn keresztül vártam
E pillanatra,
Mikor kulcsod
Szívemet nyithatja.
Egyik szemem nevet, a másik könnyezik
Nem kell többé félnem, hogy szívem megtörik
Rettegtem a perctől, amit megbeszéltünk
Felülmúlta álmom, mit együtt átéltünk
Lágy bőrödnek selyme úgy becézett engem
Alig győzöm várni, újra érezhessem
Puha csókod ízét most is számban érzem
Ha csak eszembe jut, nekem egyből végem...
Az utolsó olajlámpa is kialudt,
és a hárem csendbe van burkolva.
Volt, hogy sokat bántottak - kibírtam,
az önzőség színpadán végül magam maradtam,
életem líráját daloltam el -
amikor szembejöttél.
Álmomban láttam a hóvirágfehér ajtót nyílni,
egy csöpp kisgyermek lépett ki rajta.
Ki szívemet kacajra fakasztja, olyasfajta!
Életetek fonalát, ha összekötitek,
Boldogság kísérje minden lépésetek.
Az ember lelkét a szeretet táplálja,
mint jó áramforrás, fénnyé varázsolja.
Gyönyörűvé teszi minden pillanatát, hogy
beragyoghassa szeretteit egész életén át!