Versek a hazáról
Bár érthetném én ezt a világot!
De csak magam vagyok.
Markomban tartok egy csöppnyi álmot,
s az álmodó, - halott.
Lázas őszünk őse Őszöd,
összetörtünk tőle, s most itt állunk
bágyatag parázs-porán.
Sokéves altatástól kába még fejünk,
s hamvába fúl a láng.
1. Látod-e a virágot? Látod, hogy mosolyog?
Lelke tiszta, mert már mindent oda adott.
2. Árnyékod látva megrendül éned. Ősi létünk
alapjai megremegnek. Tükörképét látva a
múltnak és jelennek.
Születni hazátlan, hol álmok világában terem
A szerető lélek.
Karácsonyi üzenet a politikusoknak
- Ahol akarat van, ott út is van -
Harcolni egymás ellen
bizonyára nem útja
a béke és az igazság megteremtésének.
Ez csak a hatalmi törekvések útja,
nem a valódi hatalom eléréséé.
Magyarország az Én hazám,
Mit Duna s Tisza szel át.
Tisza mellett van Hortobágy,
Hortobágyon kilenclyukú híd áll.
Mit érdemes leírni?
Csak azt, ami segít élni.
Vagy ami egyszerűen szép,
amitől lelkedben kiderül az ég.
Haza-hívogató, itthon-tartogató vers
Ne kergess ábrándot,
ábrándot ne kergess,
rabja vagy ennek a helynek:
ide születtél.
Kivételes szerencse e földön
törni e ragozandó nyelvet
a pillanat megragadására.
Nézni az őszintétlenségükben is oly
őszintén emberi embereket.
Elmegyek! Mint elégett gyertyaszál
Melyet tűvel szúrtak össze díszítésül,
Megjövök majd mint fénylő üstökös
Minek hazudni kell őszinteségül.
Külhonban nézelődtem, egy kicsit.
Mondták.
Láttam!
Ötven évvel előttünk járnak!
De! ŐK is elkezdték valahogy!
Nehéz a szív.
A gondolat, kevés!
Erőm, képességem határát ismerem.
De akaratom, nem szűkre szabott!