Versek a hazáról
Égő gondolatok, egy séta a réten.
Suttog a föld, simogat a szellő.
Felhők dicsőn szállnak az égen,
Vajon milyen lesz, kis virág ha felnő?
Szeretsz boldogtalan lenni? Az élet sem szeret.
Feltételeket ad neked, s te elfecséreled.
Víz van hazánkban! Termőföld, erdő,
zöldell a határ, mert esik az eső!
Ideológiák csatároznak,
vívják álságos harcukat,
remélem, Isten közbeszól,
ha önkontrolljuk elszakad.
Nyolc éve már, de a folyó most is ott,
Hogy imádom őt, az nem titok,
A Dunám maga az őserő.
Mindent elvesz vagy jótevő,
Cseveg veled, és felesel.
a magyar egy acélcápa
vízben verdes mindhiába
mert levágták az uszonyát -
befelé sírnak az édesanyák
Egy érthetetlen világban...
Én szeretem: a Hazámat!
Mindennél jobban s erősebben tisztelem.
Csak az ember nem tudja, mi az alázat,
S nem ismeri, mi a fegyelem.
Magyarnak lenni jó!
Vigyázz csöpp hazádra -
őseink földjére,
figyelj igaz szóra,
hősök intelmére
Tespedt őrültek
Nézik, hogy csúszik-mászik a kikelet,
Bent rekedt a dohos lehelet.
Magyar vagyok, itt születtem,
Anyám itt nevelt, akit szeretek!
Örülök a sok szép városunknak,
Hálám, hogy ez országban élhetek!
895-900
Űzött vadként, hontalanként érkeztünk e földre.
Ősi erő áldva nézett le az üldözöttre...
Visszafojtott könnyek hulltak,
nem volt vigasz, csak a csendes imák,
minden este leborultak,
befelé sírtak az édesanyák.
Hatvanas bemutatkozás Donika Kellynek
Csepelen élek én, in Hungary, Budapesten.
Nincsen első, sem hátsó udvarom...
Az én hazám e kis Magyarország,
itt születtem, felnőtté is itt lettem.
Itt tanultam meg járni, beszélni,
szüleim szerető szavaira figyelni.
Fennhéjázó, független fellegvár,
Ahonnan minden parancs száll...
Brassica napus - Otthon vagyok
Messzemenő távlatokba nyúló, sárga virág,
hol Alföld földjén megterem,
virágba kel nekem is lelkem,
ha fürtös bokra előttem megjelen`.