Versek a hazáról
Ne higgye senki, hogy hiába történt,
Felállt a nemzet egy igazabb ügyért.
Élet és halál bontogatta szárnyát,
Csillagként hulltak a golyók és bombák.
Milyen világ az olyan, ahol nincsen igazság?
Hol becsülendő dolog az alázatos gazság?
Ahol csak a némát vádolják hangoskodásért,
Ahol a becsületest büntetik meg lopásért.
Akkor nemzetünknek sanyarú volt sorsa.
Csak az égben tudták, kinek mi lesz sorsa!
Ott voltak béklyóban, ítéletre várva
Aradon, s Batthyányi a Budai várban.
Nem különleges falu, mondhatni, ugyanolyan, mint más,
kis utcák, szép házak, ez Nagyszénás.
Nem karcolják a házak a felhőket,
nincsen street és hatalmas tér,
de a gyerekeink boldogan felnőnek,
s az igaz ember itt még kincset ér.
Isszák súlyos hegyei a sűrű csendet,
szívében meredek sziklák ölelkeznek.
Istenarcú út szeli a lágy völgyeket,
erdők fölött olvadnak a hamu-kék egek.
Nem mostanában történt már,
Emléke mégis vissza-visszajár
Maradnék, de mennem kell,
ezt mondja minden észérvem,
hogy lépjek, mert egyre hiába remélem.
Nem lesz itt változás,
semmi nem könnyebb,
de ami fáj, hogy jobbra se fordul itt az élet.
Nehéz a lét, a gyomromba hasít.
Hol az az iskola, mi az életre tanít?
Hol van az a kéz, ami nemcsak követel?
Adni is tud, és szeretve felemel.
Hol van igazság, a segítség, a jó,
A világ, ahol egy öreg, fiatal, tanuló?
Magyarnak születtem e földre,
nem vágytam soha nagy csöndre.
Hallatom hangom az egész világon,
Magyar vagyok! Hangosan kiáltom.
Magyar földön magyar ember
Mindig nagyon büszke,
Örömmel tekint naponta
Eme gyönyörű nemzetre.
Zöld fű - néhol pásztorokkal megszakítva,
Ragyog a szín mindenkit elvakítva,
S hogy táplál e fű birkáknak,
Kétségtelen,
Hisz zöldell,
És nem pirossal van színezve, hanem zölddel...
Zúg a fenyves,
Orromat simogatja a fenyőtobozok illata.
Mezítláb sétálok az ormos domboldalon,
Édes hazám, hiányzol nagyon.
Az egri várban a föld alatt jártam,
ott lent koponyákat tárlóban láttam.
Mennyi koponya, valaha mind ember volt -
belegondoltam, mért lett ennyi, ennyi holt.
Hozzád, édes Hazám,
szívemnek elpattant húrjain
nótámat csendesen dúdolom.
Lelkem kiszáradt kútjában
az igazságot szomjazom.