Versek a hazáról
Készülnek fel hadak bölcsei
Közösséget kötni egységben lenni
Meglátják hamarosan új gyümölcseit...
Egy hosszú éjjel
elhozta a holdfénnyel
az égiek üzenetét.
Álom, mely egyben valóság,
az emberiség
egy új korszak előtt áll.
Budapest mostantól lakatlan város,
ökörnyál száll a sorompók között.
Ahogy egykor írta Arany János,
pusztába Toldi, hogy üvöltözött
Peregnek a könnyek szegény Magyar ajkán
Peregnek a könnyek szegény Magyar ajkán,
jobbágyok vívták meg mindig annak harcát,
fokossal, vellával, ki mivel csak tudta...
Hol hegy s a völgy találkozik,
otthonom ott rejlik.
Borsod nekem a menedékem,
szülőfalvam, szép nemzedékem.
Fáradt vagyok
De nem adom fel
Büszkén viszem zsákom
Én őrzöm álmotok
A messzi határon
Csak nézem az égen
A csillagok fényét
Körülöttem port kavar...
Magyarnak születtem,
mint előttem oly sokan
s oly nagyok...
sorolni se tudnám, hogyan
Amrein Józsefné Böröcz Piroska
Régen
Valamikor régen, hajdanán,
amikor az ember lemászott
a fáról.
Kőbaltája volt, és nem beszélt.
Erdélyi útiképek IV.
...mint ki titkos randevúra kész,
valahányszor megállt a vonat,
szívem egyre jobban dobbant...
Álljunk meg egy percre,
Nincsen szükség cselre,
Nem kell most az ármány,
Nem kell hamis bálvány,
Ez egy olyan Nemzet,
Ezer sebbel sebzett,
Bűnösnek kiáltott...
Masíroztunk lágy tavaszi szélben
vidáman, büszkén mi, kiscserkészek,
dalunk: Horthy katonája leszek;
ezerkilencszáznegyvenegyben;
kokárda minden cserkészingen.
S ha hazámért nem tennék semmit,
Felejtsek el az életemből mindenkit.
Gerinctelen lennék, hazám szégyene,
Ha egy szót sem szólnék ékes nyelvemen.
Az igaz magyarok segítenek egymásnak
és másik nemzet sarját is jó szívvel vendégül látja.
Isteni házipálinkája, szép pej paripája.
Csípős, ízes pirospaprikája,
mely nélkül elképzelhetetlen konyhája.
A csend az éhes,
Az idő véges,
A világ éhes.
Kattog az óra,
Ki ül a trónra?