Versek a hazáról
Nincs már itt igaz semmi.
Ami van, az is csak ennyi:
Láthatatlan szorító fájdalom
és súlyos terhek a vállakon.
Szülőfalum rózsái
Tízezer rózsatő, százezer rózsaszál,
Millió szirom.
A harmat öntözi, nap fénye ébreszti
Szép hajnalon.
Csüngök a hazán, mint csecsszopó,
De elvetett e gaz tékozló.
Tejét barátoknak eladta,
Nevet az átkozott ebadta.
Összetartozunk, mert mi magyarok vagyunk,
sorsunk az, csak egymásba kapaszkodhatunk.
Egymásba, mert csak magunkra számíthatunk,
mert mi bárhol is élünk, magyarként halunk.
Csíksomlyó völgyére
Leszállott a Turul egy gyönyörű rétre,
Megpihent lágy füvén, népünk örömére.
Hozott is valamit erős karmaiban,
Hív, pihenjünk Boldogasszony karjaiban.
Egy utazás margójára
Országhatár
bár’ mögöttem,
úgy éreztem,
hazajöttem!
Voltam már szolga, de annak a család a vagyona,
Értük mentem, így lettem katona,
Tizenévesen, hogy meglegyen a vacsora,
Lépésről lépésre nem várt rám a csoda.
A Gömb nyomai
Tisztes Virág - Közös Rög
Kezed MI (sz)emel
Trianon alkalmából
Kedves, magyar fivéreim!
Mind egy vérből valók vagyunk,
Árpád dicső nemzedéke.
És Ti, bátor, hős székelyek,
Ti is testvéreink vagytok!
Trianon margójára
Nálunk a világ bolond egy maszlag,
Zavaros, üres és hitetlen, a szavaknak súlya nincsen,
Oly értéktelen...
S mondd, az álmok mit érnek, mikor porban fürödve is hiába kérnek?
Szép, meleg, nyári este
Piros, fehér, zöld lelkek
Összegyűltek egy koncerten.
Szülőtől és nagyszülőktől távol
Tömegbe szerelmesen ott vagyok,
Mert utánam küldik a srácot.
Az én falum csöppnyi hely,
ismerős itt minden fej.
Kertünk végén patak szalad,
csiklandozza a sok halat.
Óh, mily gyönyörű,
Titokzatos, melegszívű
Zemplén megyei
Kicsiny város!