Rövid versek a haragról
Ütőeret ér karcosan torz hangja
Gyomorba hajít tucatnyi szöget...
tüdőt karmoló végtelen közöny
szívet repesztő ótvar csillogás...
Harag, mint az eleresztett halak,
csapkod s csúszik mászik,
bőröm alá vágyik.
Ilyenek voltunk, vagyunk, leszünk!
Sok negatív figura, okostojás,
rögzülve a lefele görbülő száj...
Háborog bennem, és majd szétszakít.
Háborog bennem a bestia, a vadállat...