Versek a haragról
Apám! Mondd, mit röstellsz inkább,
mint elhagyni ifjonti magzatod?
Válaszolj! Mi ösztönzött? Ki vagy te,
hogy fiad elől az ételt elrántod?...
Szemeid lángokat szórnak.
Kicsapongásai a múló időnek
Tekinteteddel felhőket
űzöl
s csillagokat a nappali égre
Bántottál - s ez nem volt jó neked!
Tudom, hogy fáj, hogy nem vagyok veled.
Nem értelek! Te konok áldozat!
Azt hitted, miattam ér sok kárhozat?
Gyűlölni akarlak,
eltörölni emléked,
összetört szívemért,
összetörni szíved.
Haragszom az életre
gyűlölöm amit élnem kell,
hiába ordítok senki sem hall.
Néma sikoly, ez vagyok ma.
Ne haragudj rám, édes szerelmem.
Tudod hogy a szívem s lelkem,
csak a tied lehet.
Te pitymalló égi sárkány,
Miért vicsorgatod rám fogaidat?
Arany korongod nem márvány,
Elnyeli hamar a holnap.
Szeretsz? Hisz rám se nézel,
távolba mered mély tekinteted
s hidegen érint a kezed
s én mint egy gyerek
ki cukrot áhít, vágyva
nézem kedves arcod
egy szóra egy csókra
egy pillantásra várva...
Ma a Harag napja van.
Béklyóból kiszökött kar
roppant zsíros csontokat.
- Nem kettőt, sokat -
Habzó szájjal veti magát
az elkényelmesedett hatalomra...
Ne haragudj kérlek!!!
A sok rosszért amit veled tettem,
Ami sok vétséget amit elkövettem ellened,
Tudom sose bocsátasz meg te már nekem,
De megértem hisz ki tenne ilyet ezek után,
Kérlek ne haragudj rám!!!
Haragszom rád, tudd meg!
Hisz rég te voltál életem fénye!
De elmentél, el tudtál menni,
S nem maradt utánad semmi!
Pokoli mennydörgés!
Az éjszaka derekán.
Felriadok!
Ismétlődő,
hosszan elnyúló,
öblös moraj.
Kinek haragos a kedve,
az csak mindig veszekedne,
és aki haragos,
buta az nem okos.