Versek a haragról
Viharnak tornyán, felhőhegyek ormán
villámok ropognak, szelek zokognak
a szelídség önfeledt vad táncán.
2 év múlva
Inkább pogány, mint
Hazug keresztény,
Inkább hű liba, mint
Szajha feleség.
Csak egy a bűnöm:
Ártatlan nem vagyok.
Átkozhatsz, ha akarsz,
Akkor sem változok.
1.
Van úgy, hogy minden elvész, ami szép.
Van, hogy szólni sem mernék.
Van, hogy ami fáj, az meg is töri a csendet.
Fojtogatva mardosó
Szánalmaktól dagadó
Magányból fakadó
Gennyes érzés
Mely életem képezi
S utamat lépi...
Csak úgy zúg, borul a fáradt agysejt,
támasz nincs, se kapaszkodó karok,
az "én" képzelődik, egyet szól, sejt,
hogy talán nem is érzelem vagyok
belém tapadnak a szavak
az ösztönök szólnak a hangok alszanak
ragadós vagy tépd már le magad
a falakról a hegekről
Azt hiszem, most igazán rosszkor jöttél haza.
A padlón még ott hever az a rengeteg harag,
ágyunkra halmozva gyűrődik a bánat,
konyhánkban rohadnak tornyosuló vádak.
Nézz tükörbe, vajon mit látsz?
Csinos pofi, bár hervad már.
De ott belül félig rothad,
tudod, mit gondolnak rólad?
Nézz tükörbe!
Távol a hazától ellenségként!
Patkányok, két lábon járó, embernek hitt állatok.
Ti úgy gondoljátok, isten nem látja az aljasságotok!
De igen, lát ő mindent, mi a lelketekben lapul!
Megver benneteket, nem nyugosztok áldatlanul!
Rejtőzz csak a tökéletesség álarca mögé
Rejtőzz csak a tökéletesség álarca mögé,
Ülj fel a trónra, hogy Te is embert ítélj,
És hidd vakon, hogy Te vagy a szent, a józan és a tiszta,
Mert elhitette ezt veled egy hazug eszme szava.
Fejem fölött összecsap a hullám,
Fuldoklom, odavész minden munkám.
Nézz végig magadon bűn szülötte
Hogy marod szét a világot
Te vagy a sátán romlott küldötte
Hazugak a ti imátok
Szenny véreddel felemelkedni
Nem engedem pusztulj
A porból titeket felsegíteni?
Te tökéletes vagy, nem követsz el sosem hibát,
minden csak úgy a jó, ahogyan te csinálod,
ha valami rosszul sül el, mindig a másik hibás,
mindig más a felelős, hogyha te rosszul jársz.