Versek a haragról
Újra pajzs a hátamon,
Világ súlya a vállamon.
A harcos újra útnak ered,
Haragját, Világ, féljed!
2. felvonás 5. rész
Egy szó, ha szó, mi nekem érthetetlen,
Ahogyan Babilon bukása,
Úgy a végzet is meglepetten
Sújtott reám őáltala.
2. felvonás 4. rész
Bosszúra vágyom,
Átkom is ez,
Pusztításom
Apokaliptikus lesz!
Éreztem hogy én nem illek ide
Éreztem hogy mennem kell innen
Te rám sohasem vártál
Te rám sohasem vágytál
Számodra egy plusz fő voltam
Mély gyökere minden gondnak
Gyűlöllek, mert fájdalmat okoztál,
Gyűlöllek, mert nem válaszoltál,
Gyűlöllek, mert nem szólsz hozzám,
Gyűlöllek, amiért a szobám szétrombolnám...
Nem vagyok a barátod,
se pedig lelki-társad.
Eszedet ledarálod,
nem kell, hogy neked ártsak.
Part 1
Csont nélkül beveszed, amivel naponta etetnek.
Kérdés vagy kétség nálad még a fasorban sincs.
Nem veszed észre, hogy ütnek, s nem szeretnek.
Megszokásoddá vált, hogy szabad jogod nincs.
fordult a világ felrúgott szabályokat
szokott mint egykoron már nem az
magam apasztom nyelt dühhel
betemet mindent a joghalmaz
"a világ felett őrködik a rend"
és lépéseinket is igazgatják
gondolatok előtt bezárt kapuk
mielőtt megszólalni hagyják...
Azt hitted, te tojtad a spanyolviaszt,
Őszintén, ez nem nagy vigasz,
Feltárom szemed előtt az igazságot,
Nem tudod leplezni hiányosságod,
Tele vagy rengeted kétellyel,
De én már látom igazi lényedet
Azt kérditek, mondjam, hogy mi történt velem?
Miért nem születik mostanában versem?
Láttatok valaha szárnyaszegett gólyát
fel, magasba szállni, átívelve rónát?
Ő szárnya-törötten csak fejét emeli,
társit hosszú útra szemével követi.
Istenáldást tudok osztani, de büntetést is ad kezem a merész...
Mindig csak a maradék voltam,
De amit gondoltam, mindig kimondtam,
Magasról teszek az emberek véleményére,
Nem foglalkozom az emberiséggel
Mint tudjuk, a csótány igen furcsa szerzet.
Hónaljsprayként hat rá rovarölő permet.
Nem hat rá a méreg, nem öli a járvány,
vigyorogva pózol atomvillanásnál.
Szívmelengető zene,
A "The Shadows" gitárhúrjai
Hódítva hatnak szívemre,
- közben becsukom ablakom,
A hideg, esőszagú őszi levegő
Átjárta kis szobám,
Jó lélegezni, egyedül lenni,
Magányosan eltöprengni.