Versek a haragról
Egy év gondolkodás
Elmúlt egy év, kinyílt a szemem.
Sokáig tartott, most már értem.
Idő kellett, míg felfogtam,
Ezután pedig elfogadtam.
Meghaltál számomra!
Ez kellett neked.
Más szívével játszani
Csak szívtelen ember szeret.
Már mindenki szakértő bármilyen témában,
a világ összes tudása ott van a vénákban...
Miért vagy velem,
Ha folyton megharagszol,
Ha nem számít az,
Hogy megyek vagy maradok,
Ha soha semmi
Nem jó, amit én teszek,
Ha nem elég az,
Hogy ennyire szeretlek...
El akarok innen menni,
De te nem akarod.
Csökönyös viselkedésed
Áldozata vagyok.
Várjátok mikor jön a karácsony.
Hogy családotokat felesleggel elhalmozzátok.
Nincs nagyobb gondotok, mint elodázzátok,
Én ezt vettem neki! De ó, ez drágább volt!
Ki vagyok?
Mi vagyok?
Nem tudom. Mindenki más igen.
Vagy nem tudja senki sem.
Tekereg még gyűlik bennem
Megfojtott olykor el kell rejtsem
Karmával tép csontig hatol
Most is a józan ésszel dacol
szennyesbe dobtad az anorákod,
melyen lila foltot hagyott
a természetazonos aromákat
tartalmazó szörp. dühös vagyok,
mert a dugaljzat is zárlatos per pill,
tán bevonzottam, ez olyan negatív dolog.
Polly, te átkozott,
Az átlustálkodott napjaidért
Engem okolsz? Mondd!
Ki rád áldozott éveket, életet,
Tudván, hogy önszántadból kóborolsz?
Mint plagizáló, úgy félek, hogy
lebukok különctelenségemmel.
Végülis vagyok, ahogyan a
nevelőim, hitetlenségekkel
Csak egy lány, gondolnád.
De te érzed a fájdalmát?
Csendben sétál az utcán,
Néma fájdalom ül az arcán.