Versek halottak napjára
Némán sírnak a felhők ma éjjel
gyászruhába öltözött az égbolt
lámpások égnek halvány fénnyel
egy lágy szellő virágillatot rabolt
Minden emberi lélekből egy csillag születik,
Ne sírjatok, ezt üzenik!
Szeretteink csillaga a legfényesebb,
Ezért mindenkinek a más az ékesebb.
Lelkem darabjait szedegetem
Lelkem darabjait
szedegetem éppen,
eddig emlékeim
előhívni féltem.
Halottaknak napján elszorul a szívem
a sok virág láttán, mely a sírokon pihen.
Holdvilágos éjszakán,
A lidércek évszakán.
Táncra hív az őszi dallam,
Bevon, akár egy balzsam.
Felpezsdíti az éjt.
Attól vagy élő, hogy van lelked!
Azért élsz, hogy legyen lelked!
A lélek vezérel, ha jó vagy,
ész és szív közrefoghat,
nagy szeretet táplálhat.
"A hervadás bús pompájában áll most"
megannyi sír, gyászos fakereszt,
viaszt sírnak a díszes mécsvilágok,
s a rút halál szíveket repeszt.
"A hervadás bús pompájában áll most"
a Halottak napja. Szomorú a világ.
Ma minden ember egyforma... ma gyalogost
hív a temető csendje. Lélek-imát.
A dal se szól ma, nincsenek zenészek,
csupán családtagok, kevés rokon,
de mindenütt virág a sírokon,
s a gyertya lángja ég, amerre nézek.
Jó lenne mindig és örökké
hangosan nevetni,
jó lenne gondok nélkül
az örök tavaszt nézni.
Mesélnek a krizantémok
Oly sok gyászos, szép mesét,
Mécses lángokkal karöltve,
Széllel hintik szerteszét.
Túl meleg van, s ez este
halott bátyám jut eszembe,
kazettofonból zene szólt,
a nagy család mind táncolt.
Nehéz napok jöttek, rátok emlékezünk -
Kik már nem vagytok itt közöttünk!
Temetőkben ezernyi gyertya ég,
erős szél hajlítgatja testüket még.
Kicsi lángok táncot járnak így,
felidézi szeretteink emlékét is,
mert gondolatunk szárnyal,
imát rebegünk némán szólva.
Anyunak...
Halottak napján a föld a mennyel
egyesül, megnyílik az égi kapu,
sírhalmokban halott testek,
de élő lelkük most itt ragyog...