Versek a halálról

 IdőHosszKedvenc

Jagos István Róbert

Egyszer, ha meghalok...

Egyszer, ha meghalok,
vers leszek.

Tovább...

160174

Nichi-ya Nikoletta

Amikor a költő végleg leteszi a tollat

Amikor a költő végleg leteszi a tollat,
többé már nem hoz új rímeket a holnap.
Csend öleli körbe megfáradt lelkét,
s a föld magába fogadja meggyötört testét.

Tovább...

141223

Végh Attila dr.

Tegnap még látták...

Tegnap még látták a sírhantok között,
amint botladozva térdelt egy imát.

Tovább...

139300

Végh Attila dr.

Utolsó perc

Bársony szava csend,
legbelül szólal.
Ott vár odabent,
a mulandóval.

Tovább...

132309

Végh Attila dr.

Fahéj, vanília

Nem is volt még öreg.
Megunta már a Nap.

Tovább...

131274

Végh Attila dr.

Rekviem helyett

Utolsó lehelettel sóhajtalak,
végső mozdulatomban is ölellek.
Karjaimmal, kedves, még betakarlak,
érezz még engem a közelben.

Tovább...

126269

Végh Attila dr.

Mindhalálig

Már nem jut át rajtam a fény,
belülről csillanok néha...

Tovább...

Végh Attila dr.

Elmúltam...

Ölébe zárt az éjszaka.
Vacognak rám a csillagok.

Tovább...

122287

Végh Attila dr.

"Hová megy..."

"Hová megy, aki elmegy...
Mosolyát hagyta itt, a fáradt vonalat,
Mely szája mellett..." dermedt,
mert a lélek benne túl gyorsan elapadt.

Tovább...

118252

M. Laurens

VÉGSŐ BÖLCSESSÉG

Mi földi létemből még vissza van,
Pusztán ajándék, mi már céltalan.
A rossz vagy a jó, mind kijózanít,
Végül is mindkettő: halni tanít.

Tovább...

112115

Varsás Frigyes

Nózika

Szomjasan, éhesen, vékonyka hanggal,
Reszkető testtel és rózsaszín orral,
Sorsára bízva az ártatlan pára,
Tenyérnyi cica egy kukoricásba`.

Tovább...

111122

Mukli Ágnes

Mondd

Mondd, miről álmodunk majd a csillagok felett,
ha az est egyszer örökre mindent feketére fest,
ha kapualjakba szökik el tőlünk az ábránd,
nap éltette életünk nélkül mondd, mi vár ránk?

Tovább...

107220

M. Laurens

HADARÓ

Egyszer csak születünk
Lesz lábunk s két kezünk
Sírunk és ordítunk
Hogy tudják itt vagyunk
Hopp...

Tovább...

102107

M. Laurens

CSAK EGYETLENEGY SZÓT...

(Áprily Lajos előtt tisztelegve)

A kor, orvossága az ifjúság hevének,
bölcsességet és megnyugvást hozhat a végnek.
Mára végleg eltűnt a szószátyár Apolló:
vágyam, csendben lenni, akár egy hasznos olló,
mellyel megnyirbálhatnám a beteg éveket,
az ágaimon sorvadó, sok-sok levelet.

Tovább...

98100

Szalóki Sándor

Szirének éneke

Tisza tündérei, szőke sellőlányok,
Igézőn, selymesen simító hullámok.
Suttogva csókolják mindenkinek testét,
Zajos fürdőzőket hangtalanul lesték.

Tovább...

98189

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom