Versek a halálról

Deák Dávid

Semmi

Semmibe vágyom,
Ott vár egy álom,
Néha megállok,
Meg-megcsodálom.

Tovább...

Eric Riddle

Ében álom

Bezár, végleg leláncol,
Megfoszt fájdalmadtól,
A szenvedő, örök vágytól

Tovább...

Ötvösné Németh Edit

Csendesedés

Már nem kell a szó,
nem kell a szívesség,
nem kell semmi,
amit adni tud az ég.

Tovább...

2428

Koczka Ferenc Csaba

Csend

Távolnak tűnő pillanat,
Emléked bennem megmarad
E hideg téli reggelen,
Már csend honol a lelkeden.

Tovább...

614

Tóth László (lacesz)

Lelkek kertje

Immár csak öreg kőbe vésett név,
Szürke falakon egy halovány kép.
Szívéből vésett márvány monolit,
Emlék, mit utódainak hagyott itt.

Tovább...

68

Picuri

Halál

Mindig azt mondják,
Hogy minden rendben lesz.
De azt már nem mondják el,
Hogy a lelkem meghal addigra,
Mire elkezdhetném élni az életemet.

Tovább...

Petrovics Balázsné

Milyen lehetne meghalni

Milyen lehetne meghalni?
Egy forró csendes éjjelen?
Mit sem sejtve elterülni
Ágyon, párnán... Elképzelem.

Tovább...

1517

Páva Zoltán

Gubacs

Dobai Gábor emlékére

szeretés
azt gondoltad
nem etetés
azt mondtad
lehozod nekem
a csillagokat
itt leszel velem
elűzöd a gondokat...

Tovább...

Szebegyinszky Réka

Elmúlás

Kihalt minden,
kihűlt a szív.
A múlt itt hagyott,
a jövő nem hív.

Tovább...

3068

Kurta Áron

Tavaszi szél, veréb fújja

Virágpor virágról

Gondolatsorból egy rossz képlet
Szavakká épp hogy megérett
Aztán mégis inkább dallá
Háta mögött hagyva
Milliószerű képzeletet

Tovább...

Poór Edit

Tragédia

Életutad már fent megíródott,
Lelkedben magaddal hoztad a kódot.
Földi életed során a célod,
Teljesítsd felvállalt sorsod.

Tovább...

38

Györe László (Korymajers)

Fecske ballada

Vöröslik a mandulafa, tavasznak virága,
Fecske vére csöpög rája, az színezi által,
Mert a fecske szíve zokog, nem találja fészkét,
Benne három fiókáját s hű, szerető férjét.

Tovább...

Tiszai P Imre

Zárt ajtók

Árnyak között vakon bolyongunk,
fényre vágyunk,
mégis éjszakát rajzolunk magunk fölé,
néha leltározunk, hogy mit hurcolunk,
meggörnyedt hátunkra mit pakoltunk,
valaha mit akartunk, mire vágytunk,
de csak hallgatunk, keserű a számvetés,
születés, aztán nem is sokára - temetés.

Tovább...

1410

Zentai Tóth Béla

Romtemető

3.

Alázuhanó kő,
sima lapján kesergő.

Tovább...

Morzál István

Hihetetlen való

Embernek lenni nehéz

Ésszel tudom, s már szívvel érzem,
s mégsem értem.
Lelki nyugalom messze már, arcod álmomnak jutalom,
értem s mégsem, annyira nagy a fájdalom.

Tovább...

23
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ