Versek a halálról
Mi lesz, miután elmúltam?
Lesz, ki még rám gondol;
Elindul-e valaki az útra?
Ki voltál ott a kép mögött,
mikor egy démon üldözött?
Kötélnek állna, nincs szava,
mind gonoszabb az átlaga.
Azt hitted, hogy éjjel van, de süt a Nap.
Nem érted, hogy ma után miért jön holnap.
Nem törődtél semmivel és most minden zavar,
a zaj, a csend, a szél s az avar.
Kemény fagy üti az időt...
reszkető holdfény ezüstös térben,
zúzmarás lelkek ágak tövében,
a lét éppen csak rezdül.
Tam-tam, ütemez, ütlegel a ritmus.
Akiből kimar, ad - felülír a vírus.
Papíron szólamok, harangok konganak.
Zsákokon a cipzár - hull a szív, markolat.
Esteledik..
sűrű ködben úszik a temető.
A szürkeségben még kisejlik
egy kopjafa, egy kereszt...
és a hideg oly dermesztő.
Kórság dúlja fel reményteli napjaink,
Orvosok küzdenek, búcsúztatnak papjaink!
Egy óvatlan mozdulaton múlik,
S zuhanunk a tátongó mélybe...
Hamuban szelektált lenyomatod rejtező emlék.
Feljajdult urnák, ledöntött piedesztálak,
"elbujdokolt, mielőtt felismerték..."
Zokogó zsebekben görcsbe tévedt ujjak várnak.
A halálnak szaga van
savanyú érdes mellyel
megjelöl birtokba vesz
olvasom a Svédben
előjönnek képek
fekszik élettelen...
Nem viselte kínját, mi ily irgalmatlan legyen,
S csendben:
Állt magába fojtva mindent öntudatlan testben.
Hull a hó, hiszen újra itt a tavasz
Hull a hó hiszen újra itt a tavasz,
Cool a jóhiszem, a káosz ravasz.
Akár én is lehetnék az. Akár te
...mellett feküdni. Ott, ahol annyiszor
elgondolkodtam rajtad. És majdnem
rajtam is keresztülgázolt egy-egy