Gyermeknapi versek
Sűrű záporként hull a könnye,
de dolgozni kell, úgy lesz könnyebb.
Puffadt hasát egy rongy takarja,
éhség meggyötri, összemarja.
Az,
kinek
szerető
családja van,
ott biz` mindennap
lehet gyermeknap -
még akkor is,
ha aznap...
Lement a napocska,
nem forog a hinta,
elültek a lepkék,
nem kell a vacsora.
Játsszatok a téren
A játszótéren
Hangozzon igaz szívű
Kacagás palintán...
Kívánság, mit nagyon szeretnék:
unokáimmal egy nagyot sétálnék,
beülnénk egy szolid cukrászdába,
akkor azt a napot foglalnám imába.
Vigyázz a gyermekekre, óvd őket nagyon,
még nem tudják, mi a félelem, fájdalom.
Semmitől se rettegnek, bátrak, merészek,
minden adott pillanatban tettre készek.
Tágra nyílt, szép, kerek szemek
rémülettől megremegnek.
Anya, mondd, most miért futunk?
Lakás lesz már a bunkerunk?
Azt álmodtam, kicsi voltam,
a konyhában forgolódtam.
Épp ebédhez szólt a nóta,
én már nagyon éhes voltam.
Két apró csillag ragyog az éjben,
elérhetetlen égi messzeségben.
Gyermekként az égre nézve
sokszor megcsodáltam,
mindig a két csillag közelébe vágytam.
Árva kislány nem várja a gyermeknapot,
születése óta intézetben lakott,
szüleit nem látta még soha,
szomorkodott, sorsa hogy lehet ily mostoha,
nevelőivel kimentek a ligetbe,
ott sem oldódott fel a szigorú fegyelembe`,
irigykedve nézte az örömteli gyermekarcokat,
tiszta fényű, édes szülői mosolyokat...
Gyermekeimmel együtt én is felnőttem,
Nem elég egy élet, hogy Őket megköszönjem!
A gondolat szárnyán küldöm az üzenetem,
Ami biztos ebben a világban: Az én szeretetem!
Megszülettek, cseperedtek,
új világot teremtettek:
erdőt, mezőt, madárfüttyöt,
varázsautót, színes gömböt,
legókockából csodákat,
hamisságból igaz vágyat...