Gyermekekkel kapcsolatos versek
Egyszer egy szép napon
Bent a háziasszony
Mit gondolt magában?
Hogy jön az unokája.
És csak várta, várta, várta.
Emma-vers
Végtelen éjszaka volt. A telihold sápadtan,
Reszkető fényével álmosan lesett be ránk
A kórház függönytelen, sötétlő ablakán.
Téged néztelek. Öntudatlan mozdulatod...
Gyermeki kacagás szakítja fel a csendet,
Anyai ölelés inti csendre, követelve a rendet.
Megannyi apai féltés emlékei indulnak útra,
S még most is útra kelnek újra meg újra,
Emlékezve, ami volt, emlékezve a múltra.
Még mélyen zúg a világ
Szoros méhében a tegnapnak,
Levelüket hullajtják a fák,
Nyárból ősz lett, lesz télből tavasz
Kipp-kopp, kipp-kopp, kicsi Gesztenye Manó,
Tipp-topp, tipp-topp, avart söpör Őszanyó.
Mi leszek, ha nagy leszek? Begyúrok sok kenyeret.
Mikor lisztes lesz a kezem, tenyeremet összeverem.
Két puszi, ölelés,
Szívben a szeretet
Mosolyra fakaszt
Komor hegyeket.
Az én fiam nyolcadikos,
kinőtte a tornatrikót.
Komoly lett a beszéde,
van már neki zsebkése.
Jézus urunk fa tövében elfoglalja a helyét,
Így fogadja csendben, szépen világ összes gyermekét.
Mondd, meg, kérlek, édes Urunk, mi az, amit tanítasz?
Mert mi is csak úgy tanulunk: lelkünkön alakítasz.
Szomorú a macimama,
felnőttek a kis bocsok.
Elköltöztek a barlangból,
s minden kölyök
jó messzire vándorolt.
Egy kisgyermek szuszog alig hallhatóan,
a pillanat róla szól, csak kicsit rólam.
Palkó, fussunk a konyhába,
Szilvát szedtem uzsonnára.
Szeretlek, kislányom,
Egyetlen virágom,
Lelkemnek hajnala,
Szívemnek harmata.
Mikor kislány voltam, volt egy álmom:
Nekem is lesz egy kis családom!
Már akkor tudtam, éreztem,
Nekem anyának kell lennem!
Az én lányom az egy csoda,
egyedül megy a suliba.
Megold minden feladatot,
délben bekap pár falatot.