Gyermekekkel kapcsolatos versek
Kendőbe kötve
Egy új szív dobban lágyan, csendesen,
megrettenve a világ küszöbén,
anyja tartja, ám nem túl lelkesen,
hová való e csupasz jövevény?
hátul is van szemük
azt is meghallják amit nem nekik szánnak
késő estig fennmaradnak dolgozatot javítani
hetente tartanak értekezletet hogy jobban menjenek a dolgok
képesek ebéd után mesét olvasni
valamelyikük még kézen állni is tud
ismerik az összes puskázási trükköt így mindig lebukunk
addig nem nyugszanak amíg nincs béke körülöttük...
Lányok, lányok, rajtatok van minden fiúszempár,
Nőnapkor egy szál virág bizony hogy nektek is jár!
Fényes csillag hozott,
bársony égen jöttél,
első kis sóhajod,
pillantásod örvény...
Szeretlek, mint egy csepp víz a folyót,
mint az Atya Fia a Földgolyót,
mint a kéve a sarjadó kalászt,
mint éhes szájak a dolgos halászt,
mint fióka az ég madarait,
mint tenger világának halait,
mint harmat a dús fellegek fényét,
mint vágyaim valójának lényét...
Szőlőtőkén cinege,
Panaszos az éneke,
A napocska nem ragyog,
Kert végében megfagyok.
Lenéznek, mert kicsi vagyok,
Nem értenek meg a nagyok,
Sok ötletem és javaslatom
Hull porba a magaslaton.
Hirtelen jött minden, nem volt felkészülve.
Késő őszi estén a tóparton ülve
egy kedves hang megkérdezte, hogy van?
Mire a szíve hatalmasat dobbant.
Amikor kicsi volt, féltettem és óvtam,
csendben elringattam, ölemben hordoztam.
Könnyes szempilláit csókkal törölgettem,
édes meghittségben elrejtőztünk ketten.
Még gyermekként, mint kis tarisznyát, kaptam
Szülémtől apró kendőcskébe kötve,
Az évek során ki-kibontogattam
Lelket, szót, rímet írt sorokba öltve.
Mikor apád szeme csillogott...
Emlékszem... úgy kb. fél évvel ezelőtt...
Apád, mint főnököm harsogta: "Bemutatom őt!"
A fiam! Melletted húzta ki magát büszkén,
S Szemében a szeretete lobogott tűzként.
Gyermek vagyok,
harcolni még nem tudok.
Gyermek vagyok,
egyfolytában álmodok.