Gyermekekkel kapcsolatos versek
Ne kényszerítsd gyermeked, hogy templomba járjon.
Engedd csak neki, hogy önfeledten játsszon.
Mert Őt megrémítik a nagy, rideg falak.
S ez a rossz élmény mindig benne marad.
Szemeidben meg nem értést látok, kételyt,
sokszor dühöt, bút, Téged mérgező mételyt.
Világra jövünk, nem tudjuk, hol s mi végre,
így érkezünk oktalan e földi létbe.
Bolyongva keresünk célt a mindenségben,
eközben lelkünk dacol és küzd a térben,
s Golgotának éljük e békétlenséget.
Megszakadt barátság
Tudatosan véghezvinni bármit,
Elismerést senkitől nem várni,
Ez a kitartás egyetlen titka,
Hogy nézz előre, és soha ne vissza!
Vagytok a jelen percei,
múltnak be nem hegedt sebei,
nehezen cipelt emlékképei,
lelkemnek súlyos terhei!
Nézd csak, mily nagy emberfölény,
ki tegnap még hitünkben élt
pici szívvel létküszöbén,
jöttével fon égi babért!
Derűs farsang közeleg,
örülnek a gyerekek,
mindenki beöltözik,
szívbe öröm költözik!
Jelmezükben farsangolnak
Nebulók az óvodában.
Ki-ki maga jelmezében
Ügyeskedik tettre készen.
Csak lásd szemében
fényes reggelen
csillogó örömét,
ahogy kezében
reszket kis csomagja,
melegsége szívében
fényes szalagját
ajándékáról leoldja.
Egy életet adtunk Neked, hogy életet hozz nekünk.
Minden apró jel, mit adtál, csodálatos érzés volt...
Gyermekként pitypangból
fontam derűs láncot.
Nem volt bajom semmivel sem,
akkor az ott látszott.
Szánkózhatunk! Hurrá, mama!
Nagy pelyhekben hull a hó!
Igen! Elő sapka, kabát,
fussunk hát ki, kis bohó!
Édes lányom
2017. 09. 17. Eljött az a nap, amire vártam,
lányom megkeres, én elköltöztem,
nem talál, a szívében ott vagyok.
Egy hét után tudtam meg,
térerő vacak, telefon
kicseng, nem veszem fel,
nem halottam,
lelkem zokog...
Szívemben még ott az első mosolya,
mindig hiányzik, mikor elmegy távolra.
Egy unalmas falióra lassan éjfélt ketyeg,
alatta egy kislány izgatottan tipeg
Havas tájakon mereng szemem,
Amíg soraim írom Neked.
Lelkem leple lehull most a girbegurba sorok között,
Álombeli pillanatok bújnak gondolatok mögött.