Gyermekekkel kapcsolatos versek
Csoda az égen, szivárvány tündököl,
szórja fényeit... zenitnek közepiből.
Hirdeti a megújulást, fényesebb jövőt,
vihar után nyugalmat és feloldozást.
Álom lopódzik,
Szemem csukódik,
Keskeny résen még
Fénycsík tolakszik.
De nem! Nem hagyom!
Behunyom!
Gyönge pír - arcán a hajnal,
Száját csak ritkán hagyja el dal,
S az is sikoltás a véghez, az úthoz,
Mit otthagyni kéne, s menni azúrhoz,
Az égbeli, hosszú szakállú Úrhoz.
Nézlek, magamban dajkállak mindig,
nincs más csoda, mi így ér a szívig,
ahogy lényed lényemhez közel van,
és belélegezhetlek, Kisfiam.
emlkékül
Emlékszem oly pontosan,
Mikor megtudtam,
Gyermekem lesz,
Egy gyönyörű fiam.
Meséknek szárnyán,
angyaloknak karján élni jó.
Táplálja képzeleted,
a nehézségen átvezet.
Szégyenlem az emberségem,
Még ha közvetlen nem a vétkem,
Egy gyermek nem lehet hibás,
Ha a felnőtt dühösen kiált!
Pirkad a hajnal, ébred a világ,
mint tűnő madár elszáll az álom.
Odakünn kakadu rikács kiált.
Tedd el ezt, azt! Mást se hallok,
pedig jó úton haladok,
néha már helyére teszem
játékaim és tanszerem
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Bársony talpak, puha kezek,
piciny szájak, tiszta szemek
manóágyakban ki-be kelnek,
kócos hajuk égnek mered.
Emlékezés gyerekkori húsvétokra
Gyermekkoromban
elmélkedtem eleget,
miért mondanak a felnőttek
a gyerekeknek nem hihető meséket...
Bizakodva indul ma is a reggel,
Talán ezúttal könyörögni sem kell,
Lágy, anyai hanggal csak megkérlek szépen,
És minden menni fog annak a rendjében.
Napfény vagy Te életünkben.
Jó unokám, jól éreztem.