Gyermekekkel kapcsolatos versek
Az én fiam nyolcadikos,
kinőtte a tornatrikót.
Komoly lett a beszéde,
van már neki zsebkése.
Jézus urunk fa tövében elfoglalja a helyét,
Így fogadja csendben, szépen világ összes gyermekét.
Mondd, meg, kérlek, édes Urunk, mi az, amit tanítasz?
Mert mi is csak úgy tanulunk: lelkünkön alakítasz.
Szomorú a macimama,
felnőttek a kis bocsok.
Elköltöztek a barlangból,
s minden kölyök
jó messzire vándorolt.
Egy kisgyermek szuszog alig hallhatóan,
a pillanat róla szól, csak kicsit rólam.
Palkó, fussunk a konyhába,
Szilvát szedtem uzsonnára.
Szeretlek, kislányom,
Egyetlen virágom,
Lelkemnek hajnala,
Szívemnek harmata.
Mikor kislány voltam, volt egy álmom:
Nekem is lesz egy kis családom!
Már akkor tudtam, éreztem,
Nekem anyának kell lennem!
Az én lányom az egy csoda,
egyedül megy a suliba.
Megold minden feladatot,
délben bekap pár falatot.
Huncut kis ördögök, veszekedő lurkók,
Szabályokkal szemben erős ellenállók.
Masszív békétlenség az új elemekkel,
Kimondott ellenszenv az összes helyzettel.
Emma vers
Harmatcsepp vagy karcsú fűszál zsenge
Tetejében. Bóbiskolva álmos pirkadatban,
Drágakőként felragyogva, elmerengve,
Szellő hátán hajladozva bársony tavaszban.
Kicsi babám (Lara) könyvet forgat,
Lapjai közt képről olvas.
Lapoz jobbra, lapoz balra,
Míg nem talál egy kedves rajzra.
Érzem a tenger illatát,
Sós szellő lobbantja fel a hajam,
A világítótorony fénye körbeölel,
Annyiszor gondoltam a tenger-túlra,
De túlságosan tartottam az ismeretlentől.
Odalett az egyik zokni,
csíkos vagy a fekete.
Úgy eltette az anyukám,
nem találom!
Hiszed-e?
"Csak mikor istenek születtek,
szülőkben kélt ily iszonyat."
A hang halk: gyere ide, kisfiam!
A fiú szinte önkívületben,
Térde összekoccan, ina reszket,
Görbül a szája, sírna, de nem mer,
Lába rogyadozik, remeg, de megy,
Jeges félelem kúszik szívembe...
Te csak játssz még
Távol a világtól,
Távol a világnak
Bújától, bajától.