Gyermekekkel kapcsolatos versek
Újra a régi helyen
Szép, gyönyörű napsütés.
A másik közeg lemond erről a helyről.
Teljesen mindegy, miért. Nem is érdekel.
A lényeg, hogy ismét itt lehetünk a gyerekekkel.
Csodás ajándéka a gyermek az életnek,
ahogy megszületik és felsír, rögtön
az aggódás máris életbe lép
megfeledkezve mindenről, ami előtte volt.
Tudom én, hogy nagyon sok a munka,
pénz is kell, sőt lyukas a ház zuga -
De hát nekem ez akkor sem fontos!
Nézzétek, friss csokrot szedtem nektek
a tarka rétről! - Most segíthetek,
apukám? Nem vagyok én porcelán!
Egyszer voltam hős, nagyon erős,
kivont karddal ezer szörny előtt
álltam ezüst páncélruhámban,
s legyőztem mind szépen sorjában.
Sosem voltunk gazdagok,
szegények inkább,
de mindig jutott étel, megtelt a kis tál.
Miért nem láttuk azt,
hogy ezért anyánk mennyit fáradt,
miért nem vett inkább ruhát magának?
Amikor elmúlt a gyermeknap,
s kezdődik újra az "élet",
vigyázz, a gyermekben mindennap
ugyanígy teljen a lélek.
Ezt a "buskut" megeszem.
Megrágom, mert szeretem.
Nyiki-nyaka szuvenír,
Különleges ízzel bír!
Bébibogyó aranybaba kacarász
Téli pocak nem is szomjas
Szép színeket lát
Kéne mászni vagy felállni
Aztán lassan elindulni
Sebaj minden megy majd
Hisz gyermeknap van...
Mindannyian voltunk gyermekek,
azt gondoljuk most a gyermekkorról,
hogy akkor voltunk a legboldogabbak.
Pedig sok fájdalmas emlék maradt bennünk,
amit jó mélyre eltemettünk,
és felnőttként, ha elakadunk,
ha megfeneklik a csónakunk,
nem is sejtjük, mért történik minden...
Úgy vártam, hogy megszüless,
Mint még soha senki más.
Te vagy az én kis csöppségem,
Az én drága kislányom!
Szeretem nézni önfeledt játékod,
fellelni benne minden jó szándékod,
ahogy homokból nagy várat építesz,
majd kavicsokból ebédet készítesz.
Olyan messze vagy tőlem, gyermekem
Ha meglátsz, felcsillan mindkét szemed,
lelked mosolyával száll felém a szeretet,
lelkem bimbói sziromruhát öltenek fel,
illatuk betölti az űrt, amit rejtegetek.
Mikor a gyermek mosolyog,
a nagyvilág is felragyog.
S a puha, bársonyos réten
kinyílik a sok színes virág.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Voltam én is gyermek, különös, mindig álmodó,
hogy melyikünk mit ismer fel sorsából, az változó.
A kapott életfeladatokat érezve és látva,
egy láthatatlan segítő a lelkünknek hű társa.
Kezét nyújtja, mikor elesünk, sosem hagy cserbe`,
folyton tanít, szeret, és életet lehel az emberbe.