Gyermekekkel kapcsolatos versek
Elmúlt a mozgalmas éjszaka,
Csincsillák számára ez hozza a nyugalmat.
Csinta megáll nézelődni,
Nézi, hogy van a gazdi,
Majd mikor látja, hogy alszik, reggeli rutinját elkezdi.
Hiányod elmondhatatlan,
Napok jönnek, napok mennek. Számolatlan.
A fájdalom nem enyhül. Feszít, emészt.
Hogyan történt ez az egész?
(Ragyogó napsugarat vet rám a felkelő Nap,
hogy arcomra hálával telt mosolyt rajzoljon,
egy mosoly, ami oly sok mindent hordoz magában,
eltelt évek minden küzdelmét és boldogságát.)
Iskola kapuja tárva,
diákjait nagyon várja.
Kicsik, nagyok özönlenek,
ismerősök ölelkeznek.
Megtanultuk régen,
Hogy a kis boci az tarka,
Versbe tették szépen,
Hogy se füle, se farka!
mobil világ?
Ül szülő s a gyermek,
telve a várótermek.
Van, ki alszik édesen,
s van, ki visít élesen.
Szellő hátán utazva,
Pirkadattal kacagva,
Lelked szabad suhanással
Úszik, úszik magasra.
Óvónéni jó fej, maradt
még reggelről kakaós tej,
szájam szélén szárad,
fogom kezét, míg ő
ajtónkon kopogtat.
Még kislány voltam,
De már rád gondoltam.
S végre eljött a várva várt csoda,
Úgy érzem, mintha tegnap lett volna.
Féltve őrzött álmom valóra is vált,
legbelül a szívem tehozzád kiált.
Nem akarom, hogy elmenj, de el kell menned
hibákat gyűjtened, vétkezned, nyerned,
jámbornak lenned, erősnek, hősnek,
gyengének, igaznak, merésznek, s tényleg...
Befagyott az idő,
Hosszú, jeges ujjaival
Markolja torkomat.
Örökké április marad.
Síró, fájó gyermek hangját ki hallja meg, ó, mondd?
Szunnyadozó szíve vágyát nem látja meg más.
Szenvedő, mert oly családban született, ahol csak
Bánat jár, és fájdalom, szíve nem boldogulhat.