Gyermekekkel kapcsolatos versek
Megszülettem, hát itt vagyok,
Nem értem, most miért fázok?
Ki vagy te nekem? Ki kezem fogja,
Arcomat sós könnyei áztatja.
Pufók pofid hamvas barack,
málna-piros cseppnyi ajkad,
pöttöm nózid piciny, pisze,
mézmandula szemed színe.
Édes kisfiam, most tartalak először a karjaimban,
itt vagy velem végre, és már nemcsak az álmaimban,
az első sírásod most nekem a legszebb hang a világon,
az ittléted máris mosolyt szült az arcomon.
Borús az ég, sírásra hajló,
Elbújt a nap is, a csodás, aranyló.
Zöld fűszál könnyez a harmatcseppben,
Madárdal halkul, szárny miért nem rebben?
Egy csepp szerelemkönnycsepp,
Egy Csöpp Csepp,
Melyből megteremtél és növekedtél
Az ölelés végtelen puha pázsitján.
Imádott unokaöcsémnek
Foci az én mindenem,
kitölti az életem,
rúgom délben, rúgom este,
napközben meg reggelente,
amikor időm engedi,
lábam a labdát kergeti,
nem tehetek biz én róla,
így van a testem kódolva...
Szellő elringatja,
levél simogatja,
rózsa arcocskáját
meg-megcsiklandozza.
Amikor legelőször megláttalak téged,
Nem voltál más, csak egy paca a képen.
Az álmotokban megbújtam,
Csak egy gondolat voltam,
Voltam csillag az éjben,
Voltam remény a jelenben.
Ballagásod emlékére
Kicsengettek! A kapu, mit óriásnak láttál,
Melyen kócos kisfiúként büszkén besétáltál,
Most végleg becsukódik mögötted.
Kopott kis padodban az őszi napokban
Más ül majd helyetted.
Vasparipa vágtat sziklaölbe bújva,
bolyongó magánya kattog a síneken,
napsugár simítja arcom újra s újra,
érzed ezt, Budapest, érzed, hogy érkezem?
Óvjátok a gyermekeket!
Megszületett! Édesapa Boldogan kiáltotta: Megérkezett!
- Megérkeztem!
Édesanya csillogó, rózsás arcán könnyek gurultak.
- Itt vagyok, édesanyám! (Tárnám szét karom és nyitnám ajkaim)...
Mikor a gyermek ellenszegül,
Torzuló arcomra a döbbenet kiül.
Közben tehetetlenül kapkodok,
Mérgesen üvöltök, acsargok.