Gyerekversek állatokról
Napkeltétől napnyugtáig
Friss hajnal van, pirkadat,
ébredezik már a nap.
Korán reggel kakas szól:
- Kukurikú, jó napot,
ébredjetek állatok!
iszonyú már ez a nagy hőség
szólt fáradtan a kis elefánt
talán nem lenne vakmerőség
felkeresni a sarki sárkányt
Kedvenc háziállatunk
Nem szolgád és nem barátod.
Családtag, de vendég.
Elvárja, hogy kiszolgálják,
Simogassák, dédelgessék,
Megetessék.
elfáradtam - szólt csendben mókus mama
így hát ledőlt pihenni a pamlagra...
egy kicsi fakopáncs útnak indult
éhes volt, hát ezért élelmet keresett
lehet, talán egy kicsit csak izgult
ez volt első útja, hogy felcseperedett
Béka Béla s Aladár
a vízparton szaladgál.
Brekeke, brekeke,
ezért lett oly melege!
Két kiscica, ikerpár,
egyik sárga, másik szürke,
szájuk soha be nem áll,
éhes vagyok, tejcit kérek.
Miau, miau, miau.
Erszényem van, de nem pénzes,
az életem vadregényes,
bébit hordok a zsebemben,
ott kukucskál kényelemben.
Senki előtt soha le nem
tagadja;
Ugyanolyan szalonnás, mint
az apja.
A méhek világnapjára
Gyere csak, kislányom, mutatok valamit!
Üljünk le a fűbe a kertünkben, ide ni!
Vedd le a kis cipőd, nyújtsd ki lábacskád,
Simogassa szellő, míg tanítgat jó anyád!
Elsötétült Nap fényében
viharfelhők gyülekeznek,
felmorajló égzengésben
hegytetőkön átkönnyeznek.
Itt az idő, indulj bátran!
Nézd: a többiek hogy szállnak!
Pelyhes kis szárnyaid kitárod,
s megismered majd a világot.
Ül a fán a cinegemadárka,
Énekelget az erdei határba.
Ő soha nincsen oly egyedül,
Barátja a tücsök, aki vígan hegedül.
Sarkantyúval jár a kakas, szakállas a kecske,
Maszkot hord az arcán a kis mosómedve.