Gyerekversek állatokról
Eső esett
Valamikor réges-réten azon fajta eset esett,
esőcseppek tengerében egy kis csiga született.
Hamarosan a Fürge becenév is ráragadt,
miután az első eső elől sikeresen elszaladt.
A kiscica olyan ügyes,
megfogja az egeret,
konyhába azt be is viszi,
játszadozik ott vele.
Kipi-kopi, kopogás,
kopácsol a fakopáncs.
Faodút váj, szorgos fajta,
csőrét folyton acélozza!
Selyem pázsit, tarka rét,
nyílik már a margarét`,
közte vadnyúl meglapul,
kicsi szíve ver vadul.
Kiskacsa úszik a tóban,
int neki szépen a nád.
Partra igyekszik a réce,
egyre csak űzi a vágy.
Vajon mit rejt csöndes tölgyes,
ki lakik az erdő mélyén?
Itt kukucskál egy rönk mellett
Borz Amál és Borz Aurél.
Nád szélén béka beszél,
Brekeke, brekeke.
Vígan repül a szúnyog,
Semmit se sejt szegényke.
Egy fecsegő csóka
röpült fel az ólra.
Furcsa madármóka,
locsogó mondóka.
Vörös hátú, kicsi pocok
reggelente mindig kocog.
Nagy a füle, hosszú farka,
veszedelmes, éles karma.
Szőre egyenes és fényes,
Teste erős és feszes.
Tisztes, ámde kicsit makacs,
Ő az egyszarvú, repülő lovacska!
Levél zörren.
Surran csendben
egy pikkelyes,
szép-kék pettyes.
Kígyó volna?
Béé, a türelmetlen birka
panaszlevelében írta,
pokol az élet számára,
mert rosszízű a szénája.
Teknőc Béla
olyan béka,
nagy súlyt visel,
házat cipel,
csontos páncélt.
A mi hattyúnk bütykös,
otthona most zűrös,
szingli lett az árva,
nincsen neki párja.