Gyerekversek állatokról
Vajon mit rejt csöndes tölgyes,
ki lakik az erdő mélyén?
Itt kukucskál egy rönk mellett
Borz Amál és Borz Aurél.
Nád szélén béka beszél,
Brekeke, brekeke.
Vígan repül a szúnyog,
Semmit se sejt szegényke.
Egy fecsegő csóka
röpült fel az ólra.
Furcsa madármóka,
locsogó mondóka.
Vörös hátú, kicsi pocok
reggelente mindig kocog.
Nagy a füle, hosszú farka,
veszedelmes, éles karma.
Szőre egyenes és fényes,
Teste erős és feszes.
Tisztes, ámde kicsit makacs,
Ő az egyszarvú, repülő lovacska!
Levél zörren.
Surran csendben
egy pikkelyes,
szép-kék pettyes.
Kígyó volna?
Béé, a türelmetlen birka
panaszlevelében írta,
pokol az élet számára,
mert rosszízű a szénája.
Teknőc Béla
olyan béka,
nagy súlyt visel,
házat cipel,
csontos páncélt.
A mi hattyúnk bütykös,
otthona most zűrös,
szingli lett az árva,
nincsen neki párja.
Megy a liba gyalogútra,
egy, kettő, három, négy!
Jobbra-balra jár a nyaka,
egy, kettő, három, négy!
Begyulladt a zsiráf nyaka,
koncerten volt az éjszaka.
Rengeteget dalolt, csápolt,
hajnalra már nem volt ápolt.
Terebélyes ágak között
bájos, kicsi akrobata,
a fa törzsén föl és alá
csúszik ide, csúszik oda.
Fa tetején
az őrhelyén
szép, nagy madár.
Vajon mit vár,
mint egy őrszem?
Nádas bulit szervez
Brokkoli, a béka,
meghívást fog kapni
barát és kolléga.