Gyerekversek állatokról
Egy szép márciusi napon
Jankó játszott az udvaron,
barátai csatlakoztak,
magukkal jókedvet hoztak.
Nem megy sétálni a Margitszigetre,
jó nagyokat ugrik, ha nagyon sietne,
azt, hogy bőkezű, nem mondhatjuk rája,
erszénye van, de nincsen pénztárcája.
Zördül, zizzen bronzos bokros,
koma oson, a loboncos,
szája tele - visz valamit -
elcsíptem az "inflagrantit"...
Ház macskája elég duci,
eteti őt Sanyi, Karcsi,
ezenkívül egerészik,
napestig nem heverészik.
Megnyílt az erdei iskola,
nagyon sok állatfaj jár oda;
háziak, vadak és rétiek -
kezdem a mesémet Évinek.
Nádas alján szép, nagy fészek,
benne tizenhárom tojás.
Kacsamama melengeti.
Huszonnyolc nap várakozás.
Kerek sátor közepében, furcsa fényben egy korong.
A cirkuszban ez a színpad, úgy nevezik, hogy porond.
A bohóc ott áll középen, figyeli őt rengeteg
csodálkozó, kerek szemű, kócos fejű kisgyerek.
Beköszön a rozsdafarkú.
Van-e lakás kiadó?
Akad üres fecskefészek,
rég nincs benne már lakó.
Hatalmas nád a tó partján, benne él a Brekusz család.
Barnabás a család feje, Boglárka a felesége,
Két fiuk van: Bedő, Benő, messze földön híresek ők:
Hasukat napon süttető, lusta naplopó mindkettő.
Napkeltétől napnyugtáig
Friss hajnal van, pirkadat,
ébredezik már a nap.
Korán reggel kakas szól:
- Kukurikú, jó napot,
ébredjetek állatok!
iszonyú már ez a nagy hőség
szólt fáradtan a kis elefánt
talán nem lenne vakmerőség
felkeresni a sarki sárkányt
Kedvenc háziállatunk
Nem szolgád és nem barátod.
Családtag, de vendég.
Elvárja, hogy kiszolgálják,
Simogassák, dédelgessék,
Megetessék.
elfáradtam - szólt csendben mókus mama
így hát ledőlt pihenni a pamlagra...