Gyerekversek állatokról
A kedvencem lépten-nyomon követ engem,
Kit akarhat ő ennyire? Hát bizony engem.
Öreg cserfák alatt avartakaróban
megbújik valami alig láthatóan.
Élt egy kukac, Ödömérke,
föld alatt lakott szegényke.
Ödömérke eső után
kikúszott a földből sután.
Élt egyszer egy apró egér,
otthona pár nyárfalevél.
Házat épített belőle,
nem sikerült túl erősre.
Dalra fakad Rudolf, a rigó,
Fitogtatja nagy pompáját.
Éneke színes, szerelmes szó,
Hívogatja rigópárját.
Egy szép márciusi napon
Jankó játszott az udvaron,
barátai csatlakoztak,
magukkal jókedvet hoztak.
Nem megy sétálni a Margitszigetre,
jó nagyokat ugrik, ha nagyon sietne,
azt, hogy bőkezű, nem mondhatjuk rája,
erszénye van, de nincsen pénztárcája.
Zördül, zizzen bronzos bokros,
koma oson, a loboncos,
szája tele - visz valamit -
elcsíptem az "inflagrantit"...
Ház macskája elég duci,
eteti őt Sanyi, Karcsi,
ezenkívül egerészik,
napestig nem heverészik.
Megnyílt az erdei iskola,
nagyon sok állatfaj jár oda;
háziak, vadak és rétiek -
kezdem a mesémet Évinek.
Nádas alján szép, nagy fészek,
benne tizenhárom tojás.
Kacsamama melengeti.
Huszonnyolc nap várakozás.
Kerek sátor közepében, furcsa fényben egy korong.
A cirkuszban ez a színpad, úgy nevezik, hogy porond.
A bohóc ott áll középen, figyeli őt rengeteg
csodálkozó, kerek szemű, kócos fejű kisgyerek.
Beköszön a rozsdafarkú.
Van-e lakás kiadó?
Akad üres fecskefészek,
rég nincs benne már lakó.