Gyerekversek állatokról
Krokodil, aligátor
mint egy gyík, bizony olyan vagyok
talán egy kicsit mégis nagyobb
aki meglát, jaj, foga vacog
menekül, ez kész gyalog-galopp
Mókus Berci egy igazi csibész volt.
Örökmozgó, vidám kiskölyök.
Kedvenc játéka egy aprócska roller volt.
Ezzel száguldozott ágak, lombok között.
Cila cica bajsza
bizony, volt már kajla!
Múltkor, mikor torkoskodott,
beragadt a vajba.
Terebélyes ágak között
bájos, kicsi akrobata,
a fa törzsén föl és alá
csúszik ide, csúszik oda.
Napfény töri át a fák lombjait,
Őzmama kíséri inni kicsinyét.
Szarvas áll a dombtetőn,
Őrzi őket rettentőn.
Mint a tavasz kacérsága,
kékeszöld és aranysárga.
Vidám színek, tarka trillák,
lepkeröptű kis madárkák.
Víziló
fülem kicsi, szám hatalmas
vízben lenni nem unalmas
nagyon békés állat vagyok
de ha bántasz, hát támadok
nappal vízben, éjjel parton
fűcsomónak nincsen pardon...
Békagyerek hosszú lába
beleakadt a hínárba.
Ott kuksol a víz tetején,
szomorúan brekeg szegény.
Láma
barátságos vagyok, de olykor csökönyös
az emberekkel sosem vagyok közönyös
nehéz súlyt cipelni, ha kéred, sem fogok
és ha nem tetszel, akkor köpök és rúgok
húst nem eszem, csak mindig zöld növényeket...
Ahol barátság terem,
Az az iskolaterem.
Elfér itt róka fia, Rudi,
Az örökmozgó Nyuszkó Nyuszi.
Utazás Bercivel, Vicával és a cicával
Megy a gőzös, Vica, szia!
Szikrát szór a vasparipa,
szenet zabál, mint egy vastyúk,
s dolgoznak a gőzdugattyúk.
Lajhár
lassított felvétel minden mozdulatom
ha egyet csusszanok, bizony megfontolom
s amíg a percek oly sebesen peregnek
én csak lógok a fán... könnyen megismernek...
Szamár
Makacs vagyok, nem tagadom,
nagyon nagy az akaratom.
Két kis nyuszi ült a bokorban,
Beszélgettek, tanakodtak,
Merre menjünk szép tavasszal?
Hol süt szebben a napocska?
Nyuszi
A fülem hosszú, farkam bojtos
a répa nékem nagyon fontos
ropogtatnám éjjel és nappal
friss salátával, káposztával...