Gyerekversek állatokról
Elsötétült Nap fényében
viharfelhők gyülekeznek,
felmorajló égzengésben
hegytetőkön átkönnyeznek.
Itt az idő, indulj bátran!
Nézd: a többiek hogy szállnak!
Pelyhes kis szárnyaid kitárod,
s megismered majd a világot.
Ül a fán a cinegemadárka,
Énekelget az erdei határba.
Ő soha nincsen oly egyedül,
Barátja a tücsök, aki vígan hegedül.
Sarkantyúval jár a kakas, szakállas a kecske,
Maszkot hord az arcán a kis mosómedve.
Egyke jövevény szalmavacokban,
Ölelni való pislog sarokban,
Éjjeli bátor, ahogy növöget,
Nyájat terelget, kapar gödröket.
Trillázik a kismadár:
trillala, trillala,
rákontrázik a varjú:
kár, kár, kár.
Kiscsikó fut, nyargal körbe-karikába,
újonnan született nemrég a karámba.
Sete-suta lábán összevissza botlik,
hogyha megéhezik, édes tejet szopik.
Egyszer volt egy kis róka,
Rátalált egy nagy lyukra.
Csillaggömbje begurult,
Bolyhos füle lekonyult.
- Háp, háp, kiskacsám, gyere haza gyorsan!
Kacsamama hápog a nagy, kerek tóban.
Lusta a macska.
Ó, a mihaszna!
Horkol az ágyon,
rezzen a bajsza.
Ó, egy puli oly jó volna!
Mindig velem csatangolna,
kimennénk a Hortobágyra,
lehevernénk a pusztába.
A kis mókus fa odvában
helyezkedik, melege van,
izeg-mozog, hogy kilásson,
ki járkál a szép tisztáson.
Krokodil, aligátor
mint egy gyík, bizony olyan vagyok
talán egy kicsit mégis nagyobb
aki meglát, jaj, foga vacog
menekül, ez kész gyalog-galopp
Mókus Berci egy igazi csibész volt.
Örökmozgó, vidám kiskölyök.
Kedvenc játéka egy aprócska roller volt.
Ezzel száguldozott ágak, lombok között.
Cila cica bajsza
bizony, volt már kajla!
Múltkor, mikor torkoskodott,
beragadt a vajba.