Gyerekversek
Ha völgy leszel,
Én hűs patak benne
Ha te vagy a patak,
Én ívelt híd felette...
Fenn az égen, messze délen
lágy holdkaréjt szelt a Nap,
csillagporral díszítette,
így lelt rá az alkonyat.
Zümm Ödön és Dong Olga
mihaszna darázsgyerekek,
repültek a dombok felé,
követve a sok zöld legyet.
Brimmeg-brummog most a medve,
bánatos a tekintete,
unatkozik mostanában,
nincsen neki játszótársa.
Cseresznyefa nyögdécselget,
fájdogál a dereka.
Elhívja a fakopácsot
a jószívű Rebeka.
Érdekes ez a történet,
tán igaz is lehetne.
Így mondta el a nagymamám,
az is lehet, hogy mese.
Nagyot mondók versenyére
összegyűlt pár teremtmény,
eget rázó hencegés és
túlzás a végeredmény.
Holdanyó két karjába fonta,
könnyeit lányáról lemosta.
Csillaglepelbe tette testét,
vágyódva várták ezt az estét.
Kicsi kocsi elszökött,
otthagyta barátját,
árkon-bokron zötyörög,
fűben húz barázdát.
Búsan sírdogál Százlábú,
szeretne bálba menni.
Nincsen neki lábbelije,
nem tud semmit felvenni.
Hatalmas hóban
csengettyű szólal,
hét csodaszarvas
egyszerre dobbant.
Valami motozás hallik.
E neszezés mi lehet?
Kippenés-koppanás, kopp, kopp:
látok is egy kis fejet.