Gyerekversek
Ha völgy leszel,
Én hűs patak benne
Ha te vagy a patak,
Én ívelt híd felette...
Fenn az égen, messze délen
lágy holdkaréjt szelt a Nap,
csillagporral díszítette,
így lelt rá az alkonyat.
Terebélyes ágak között
bájos, kicsi akrobata,
a fa törzsén föl és alá
csúszik ide, csúszik oda.
Szomszédunkban a réten,
a réten,
nagy mozgás volt a héten,
a héten.
Húsvét közeleg, gyerekek,
készítsünk sütit, kereket!
Lisztet, sót teszünk a tálba,
el is készül vacsorára.
Új ház épült a szomszédban,
csili-vili tető, pajta.
Gerincén egy délceg szobor,
szélkakas pörög fenn rajta.
Beérett már minden gyümölcs,
szüretidő járja,
szélúrfi a kalapokat
bőszen ráncibálja.
Zümm Ödön és Dong Olga
mihaszna darázsgyerekek,
repültek a dombok felé,
követve a sok zöld legyet.
Brimmeg-brummog most a medve,
bánatos a tekintete,
unatkozik mostanában,
nincsen neki játszótársa.
Cseresznyefa nyögdécselget,
fájdogál a dereka.
Elhívja a fakopácsot
a jószívű Rebeka.
Érdekes ez a történet,
tán igaz is lehetne.
Így mondta el a nagymamám,
az is lehet, hogy mese.