Gyerekversek
A királynő unokája vásott, vadóc kisgyerek,
véletlenül sem tartja be az udvari illemet.
Utánozza az őrséget, mint bolondos katona,
még jó, hogy nevetni tilos, itt mindegyik fapofa.
Időmet, ha meghittségben
nagyikámmal tölthetem;
Beszélgetve átrepülünk
hegyeken és völgyeken.
Ugrik ide,
pattan oda,
ugrabugrál a kis bolha.
Csípne, marna,
csimpaszkodna!
Csitt...! Hallga, csak hallga.
Suhan az idő, és nyalka lova balga.
Száll át a városon,
Köd-lepte sásoson.
Reggel kel, elmegy hazulról,
hancúrozik gondtalan,
fára mászik, nadrágja vásik,
égre kiált boldogan.
Gyermeknapkor szép, új ingben,
tortát kapok, krémes minden.
Puncsos, bár mazsola nincsen,
párját nem lelni a Ritzben.
Gyermeknapra verset írni,
színeset és szépet,
olyat, mint egy ének?
Kedvem lenne éppen!
Selyem pázsit, tarka rét,
nyílik már a margarét`,
közte vadnyúl meglapul,
kicsi szíve ver vadul.
Kívánságok hosszú sora,
ha mondanák, "leírhatom".
Nem férne fel, csak egy lapra,
nem ezért van gyermeknapom.
Örül, repes a szívünk,
Gyermeknapra készülünk.
Kivonulunk a rétre,
Természet lágy ölébe.
Végre itt van hát a gyermeknap,
A gyerkőcök egész nap csak játszanak!
Én vagyok a popcornos,
Ki minden napon dolgozik.
Mezőn él egy kicsi nyúl,
mindig káposztáért nyúl.
Bármerre is szaladgál,
káposztára rátalál.