Gyerekversek
Első ballagás
Anyukák és apukák,
óvónénik s nagymamák.
Sorfalt állnak az udvaron,
a mi szívünk sajog nagyon.
Kéklő, fényes égen
ábrándozik éppen
egy kis bárányfelhő
arról, hogyha felnő,
követi őt egyszer
minden kósza szellő.
l. rész: Csinka
Túl az üveghegyen,
varázserdő mélyén
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.
Kerek fejét, hosszú nyakát,
Rajzolok egy kicsi kacsát!
A ligetben
Pici baba,
tityi-totyi,
keze nyúlik,
nosza, lufi,
kacag, sivít,
tetszik neki,
csuda ez a
lifi-lufi.
Apa
Ha két karjával magasba emel,
még a kéklő eget is elérem.
És ha közben dúdol és énekel,
elmúlik gyorsan minden félelem.
Víziló
fülem kicsi, szám hatalmas
vízben lenni nem unalmas
nagyon békés állat vagyok
de ha bántasz, hát támadok
nappal vízben, éjjel parton
fűcsomónak nincsen pardon...
Békagyerek hosszú lába
beleakadt a hínárba.
Ott kuksol a víz tetején,
szomorúan brekeg szegény.
Volt egy kislány Panna,
haja dióbarna,
hajnalpír az arca,
fecsegett az ajka.
Az én apám sokat dolgozik,
hisz állandóan rólunk gondoskodik.
De ha baj van, itt van és segít,
és ha valamim fáj, jókedvre derít.
Ez egyenes, ez meg görbe,
Sipkát reá! Így lesz törpe.
Virágzik a tarka rét,
Kankalinok szerteszét,
Zümmögnek a méhecskék,
Gyűjtik a sok mézecskét.
Mondja nekem Rím Elek,
éppen verset rímelek,
és betűket gépelek,
sorokat remekelek.
Természetnek lágy ölén,
Árnyas erdő rejtekén,
Patak partján éldegél
Manó király, Tihamér.