Gyerekversek
A fák gyermekei
szaladni nem tudnak,
karcsú derekukkal
szélben hajladoznak.
Válogatás
A magyar költészet kincsestára
gyermekverseink gazdagsága.
Nagy költőink remekei,
gyermeki énjük vallomásai.
Vége van, íme, az esti magánynak,
hajnali éneke szól a madárnak.
Mi mindig együtt játszunk,
hol előttem, hol mögöttem
vagy éppenséggel mellettem.
Mi csak napfényben látszunk.
Nem is olyan régen
Még tisztán emlékszem
Alig volt zsebpénzem
És meséket néztem
Álom-bákom
Olyan leszek, mint a nagyok
pókfonálból létrát fonok
ég padlására felmászok
felhőlomban kotorászok...
...mikor őt kiabálom,
olyan fürge, mint az álom.
Itt terem, meg ott terem,
mosolyog is szüntelen...
Egy pici baci bacilus
álmodott jó nagyot,
kinézte az elefántot,
másokkal felhagyott.
Vörös hátú, kicsi pocok
reggelente mindig kocog.
Nagy a füle, hosszú farka,
veszedelmes, éles karma.
Gyümölcsfákon tündér tipeg,
megsimogat minden rügyet,
felhők mögül les pár napsugár.
Béé, a híres birkavezér,
a bundája szürkésfehér,
pozíciójának titka:
olyan, mint a többi birka.
Tudja, mi a birkák sorsa,
ő mindig beáll a sorba.
Nem tudtam, hogy nagy nap van,
pedig kaptam virágot,
apa hozta csokorban,
ilyen szépet ki látott?
ákom-bákom
feljön a nap pitymallik
néptáncot jár kis Patrik
keze-lába apró még
nem tojnak a kiscsibék
ákom-bákom kézírás
eső után nagy sírás
térded sebes kis Patrik
de legalább pitymallik...