Gyerekversek
mondóka
Széllel bélelt szél-úrfinak
elveszett a szekere.
Szekér nélkül szélparipán
elindult, hogy keresse.
Lódult, fújt!
Nagy nap ez a mai,
Bulizni jön apraja nagyjai,
Beöltöznek, aminek szeretnének,
Ki katicának, ki tündérnek.
Koronája ékes
Az udvar urának
Kotkodácsolja ezt
Az a sok-sok szárnyas
Sajnos ezt ő tudja...
Lám, a teknős mit mutat?
Látja futni a nyulat.
Megfogadja: lehagyom,
hisz oly nagy a Balaton.
Rengeteg a cinege
bokrokon, faágon,
érdeklődve figyelem
s örvendek, ha látom.
Tengerek kopoltyús ura
Veszélyes egy figura.
Fogakkal teli a szája,
Ijesztő nézni is rája.
Hol volt, nem volt,
Fele tán igaz volt.
Kumdari csizmabolt,
Gazdája suszter volt.
Dromedár Danika sírva szalad haza,
nagy az ő bánata, végtelen panasza,
hüppögve, csattogva, hisztisen azt fújja,
miért van őneki hátán csak egy púpja?
Hol volt, hol nem volt,
tó partján száz béka kuruttyolt.
Zengett tőlük az egész nádas,
mert a hangjuk szerelemtől lett lázas.
Elindul a társaság
a messze határba,
Zoli, Anti és Laci
egy nagy piszkafával.
Pár hópehely keringőzik,
fütyörészik a szellő,
a napocskát felhő őrzi,
sötét, kósza tekergő.
Kumdari paronímia
Kumdari, kis bari,
Mit lehet hallani?
Bánt, bont, magas a domb,
Mester javít vagy ront?
Búgócsiga, nincsen lába,
mégis szédítő a tánca,
egyre forog, egyre gyorsul,
fánk is járja szalagostul.
Ha majd leszáll az est,
Mindenki aludni megy
Rögvest, ilyenkor az ifjak
Aludni térnek, majd
Esti mesét kérnek.
Csikóhal
Tenger mélyén a homokban
csikóhalak galoppoznak.
Csikófejük, lábuk nincsen,
farkuk S alakban ível.