Gyerekversek
Nagyanyó a gombolyagját
Oly ügyesen gombolyítja.
Egy gombolyag színe fehér,
Nagysága az égig felér.
Fütyül a kicsi rigó,
messze-messze vágyik,
az otthonától távol,
hol más fa virágzik.
Összeült a kupaktanács,
faluszéli gyerekek,
eldönteni, mi legyen ma,
hová, merre menjenek.
Mag alszik a hant alatt,
Téli dunyha elszakadt,
Sóhajt a rög csendesen,
Ébresztőmet rendelem.
Nézzétek csak azt a legyet,
ott repül, utána megyek!
Nyitott kapun bedöngetett,
volt csengő, de nem csöngetett.
Egyszer volt, hol nem volt,
hálószobám ablakában
éjszaka az álmaimban
csodát szőtt egy pici pók.
Hideg van, sűrűn hull a hó.
Vajon mit csinálsz, nagyapó?
Körülötte unokái,
akik csodálják keze munkáit.
Mag, mag, magocska,
Kisütött a Napocska,
Bársony rügyet nézeget,
Kerti fák közt lépeget.
A vaktyúk és pulyka meg a gazdasszony
Reggel jön ki a gazdasszony, s elhajtja a tyúkját -
szedje bögyét tele magvakkal a közeli tarlón,
ámde a kis tyúkocska panaszkodik, úgyse talál ő
semmit! A rétre se képes kitalálni, nem ő...
Felébreszti maciösztön.
Nyújtózkodik. Előjöjjön?
Jól járnak a koránkelők,
süt-e a Nap, lesznek felhők?