Gyerekversek
Pókföldjén
Úri-töknek indáján
pók szövi a hálóját,
bokor ágra masnit köt,
csomózza a szövetet.
Huhogányos Ányos, bár még
általános iskola padjait
évekig koptatja,
Bölcs Borbála mamát
rendre így faggatja:
- Szerinted egy bagoly,
aki sokat magol...
Csetlő-botló, apró dió,
bolondozó, csöpp mogyoró,
kergetőző két jó barát
elkapja a dinnye bajszát.
Rajzolok egy elefántot!
Ez négy tappancs... ugye, látod?
szánsuhanás
Gling-gling, lengő,
csing-ling csengők.
Ringó tájon
hangja pezsgő.
Élt egyszer egy apró egér,
otthona pár nyárfalevél.
Házat épített belőle,
nem sikerült túl erősre.
Dalra fakad Rudolf, a rigó,
Fitogtatja nagy pompáját.
Éneke színes, szerelmes szó,
Hívogatja rigópárját.
Kis pajtásom, Krisztina,
meghívott a lagziba.
Mondd, ki lesz a vőlegény?
Cirmos cica, a szegény,
el is bújt a padlásra,
szaladhatunk utána.
Vidám mosoly körül
repkedő hajfonat.
"Eladhatnád, bácsi,
nekem a szamarad!
Őse egykor őstulok volt,
Régen szabadon csatangolt.
Mára már az ember társa,
Istállóban a szállása.
A szamár, ahogy egy diák látja
A szamár... az szamár.
Igaz, - mondta a tanár néni,
de tovább kellett róla beszélni.
Szóval a szamár, - feleltem tovább,
azon kívül, hogy szamár,
ráadásul ronda szürke,
ezért aztán nem is látni a ködbe`,
és a hangja az borzasztó...
Hófelhők
Szürke felhők
gyülekeznek,
dombhátakon
megpihennek.
Licslocs, pocsolya,
pocsolyában sok csoda,
gumicsizma tocsog benne,
ettől jó a gyerek kedve.