Gyerekversek
Máig háromszor
mentem világlátni.
Először a folyóig,
aztán az erdei tisztásig,
harmadszorra pedig
a kedvenc fehér sziklámig.
Indur, pindur, kis mese,
nem hallotta senki se.
Napsugárral érkezett,
csiklandozza két kezed.
Az én nevem Mackó Muki,
megkedveltek, az már tuti,
Edithke a keresztanyám,
László meg a keresztapám.
Mint a tavasz kacérsága,
kékeszöld és aranysárga.
Vidám színek, tarka trillák,
lepkeröptű kis madárkák.
Fogd meg a kezem, apám!
Segíts, hogy felnőjek,
Taníts meg a világra,
Engedd, hogy fejlődjek.
Szomszédunkban a réten,
a réten,
nagy mozgás volt a héten,
a héten.
Esőgyerekek
gurulnak a földön,
nekik a felhő
olyan, mint a börtön.
Édesapámmal és nővéremmel
Appá, pappá,
- Keltett apám-,
Ki az ágyból, urgrifüles,
Tapsifüles nemzetség!
A tündér ruhája
Túl az üveghegyen,
varázserdő mélyén
aprónép éldegélt
nyugalomban, békén.
Pityereg a katica.
Ámul, aki látja:
Eddig mindig kacagott,
Most vajon mi bántja?
Ebihalként vízben él,
Úszva semmitől sem fél.
Ha megunja szülőtavát,
Lábra cseréli a farkát.
Eső lépked, poroszkál,
mennyi felhő-borostyán!
Körbefonják az eget,
kezedben a perecet.
Egyszer egy kecskegida, egy makacs bak
otthagyta a többieket, míg hazaballagtak.
Nem akart már többé beállni a sorba,
nekem ne parancsoljon senki, egyre csak ezt mondta.