Gyerekversek
Szervusz, világ, bekopogtattam csendben,
abban a reményben, hogy befogadtok engem,
hogy talán, mint új embert, szívesen láttok,
példát mutattok, és én felnézhetek rátok.
Piros a sok alma,
Rezeg mind a fán.
Olyan sok van rajta,
Nincs is hely talán.
Olyan nagyon kedves,
olyan nagyon drága!...
Este, ha lefekszem,
mindig vár sorára.
Nem csalás ez, Tamás!
Vajon ki lenne más?
Katika a varázs,
Szemben égő parázs.
Évszakköszöntő madaraknak
Ősz nyomában lépegetve megérkezett a december.
Erdőt, mezőt betakarva puha, fehér hóbundával.
Jó barátja, a Fagy kísérte, hogy biztosan hideg legyen.
Madárdalt már nem is hallunk, csendesebbek a hajnalok.
Ropog, kopog a tél.
Ezt énekli ágak közt is a szél.
Zúzmarát fújnak az angyalok,
Köd apó utcákon andalog.
Karácsonykor
minden gyerek
a kis Jézust várja,
angyalokról szól ilyenkor
minden éjjel álma.
Ablakomon csillagsereg,
kinn most senki nem tekereg.
Szél is zúg, a redőnyt rázza,
örül, akinek van háza.
Kicsi fámon kicsi fény,
cérnaszál az ágon,
ám a csúcson ott ragyog
a legnagyobb álmom.
Viharos szél söpri, búgja.
Karácsony fent a hegyen a hót szitálja.
Karácsonybácsi eljött
A szánjával a hegyről messzeség fölött.
Akrosztichonos vers
Longaméta labda száll az égen
Élünk csak magunknak, szinte észrevétlen
Gyönyörnek nyoma sincs, olyan szürke minden
Jaj, kiáltanék, de közönség nincsen
Öreg süni ballag lassan,
Vele megy a családja,
Szétszórva az útjukban
Levelek s egy fa ága.
Kopasz ágon őszapó ül,
zajonganak cinegék.
Tudják, az ősz menni készül,
búcsúztatják zöldikék.
Peti majom fára mászott,
fentről nézni a világot.
Fa tetején, jaj, megcsúszott,
s a farkával kapaszkodott.
Mese, mese, ringató,
andalító, nyugtató...
Bújj be mellém, kis manó!
Bújj be mellém, kis manó...