Gyerekversek
Kati sápadt, talán beteg?
Hangját hallani sem lehet.
Hold-halovány az ő színe.
Dobog-e még a kis szíve?
Égből hull a fehér pihe,
orra pisze, csillog szeme.
Kristálycsillag orcácskája,
lebegve hull fehér tájra...
Heves szél rázza a fákat
Csontkezükkel hadonásznak:
Mért nem maradsz inkább otthon?
Nincs jobb dolgod, rontom-bontom!
Itt van végre, eljött hozzánk
a jó öreg télapó.
Tele zsákja rejt már mindent
Cukrot, diót, mogyorót.
Szakadó esőben
Felemás cipőben
Augusztus menekül
Szeptember megkerül.
Egy kis maki lóg a fán
Ide-oda kandikál.
Egyik ágról a másikra
Ugrabugrál ásítva.
Gyere vissza kis madárka,
Fészked ne hagyd üresen,
Nem szabad a fiókádat
Árván hagyni teljesen.
Jó barátok beszélgetnek
A tűz körül ücsörögnek.
Beszélgetnek, viccelődnek,
Mellette meg zenélgetnek.
Csöpögő esőben,
Fény csillan előtted,
Nézed a kék eget,
Szivárványt élvezed.
Az erdei iskolában
kezdődik a tanóra,
Madár páros érkezik most
felülnek egy karóra
Az erdei óvoda
kapuja kitárva.
Nézzük, ki is jár oda,
kinek fia, lánya?
Hátán fekszik
mélykék égi
bölcsőjében,
rúgkapálgat...
bárányfelhős
párnácskáján
huncut kedvvel
kikacsingat...
A nyuszinak nincs sapkája,
fáznak a nagy fülei.
Úgy gondolta pók anyóka,
köt majd egyet ő neki.