Gyerekversek
Anyácska vitt az első bálba,
szívem tőle, ma is remeg,
a fényárban, melódiára,
keringőztek az emberek.
Cserreg a szarka, a balga.
Csőrét befogni nem tudja!
Belecserreg a világba,
hogy mindenki megtudja
Vasárnap délután vidám dalunk,
szárnyalt az azúrkék egünk alatt,
felbolydult ilyenkor a kis falunk,
mindenki a nyírfás rétre szaladt.
Brummog, brummog a medve.
Enni lenne nagy kedve.
Széjjel néz az erdőben
finom mézre lesőben.
Zöld a szőlő levele.
Napsugárban fürdik.
Ez a nyárnak a jele.
Eltart egész őszig.
Kicsi csillag fenn az égen.
Rád kacsingat, aludj szépen!
Hunyd le Édes, két szemed.
Mosolyodban elveszek.
Van egy hóember a téren,
óriás seprő kezében.
Répa orra, szén szeme,
mily sok gyermeket csal ide.
A strandra járok, itt a nyár,
a parton homok-föveny vár.
Van apály és van dagály,
strandlabdázzunk, gyere már!
Sudár jegenyék karcolják
az ég kék óceánját,
virágos réten öreg pásztor
terelgeti nyáját.
Tekereg, kavarog
egy fekete felhő,
alatta fut, szalad,
kicsi fiam Gergő.
Gyere ide kicsi csibe
nem viszlek ma a bölcsibe
elmegyünk a játszótérre
nem jövünk meg csak estére
Egyszer egy pillangó nem gondolta végig,
hogy nem oly egyszerű repülni az égig.
Dalos pacsirtának a jó kedvét elvette,
s a Törékeny kis fecskét ő biz kinevette.
Az én kutyám házőrző,
ilyet nem rajzol körző.
Itt járkált a nyomomban,
megbotlott a gyomokban.
A rigónak jó a dolga
hali-hó, hali-hó
a faágon így énekel
a rigó, a rigó.
A szomorúság aggasztó, nyugtalan mint a folyó,
Abban úszkál jó néhány, szorgos teherhajó.