Gyerekversek
Loboncos-kócos Pitty Palkó
ugrabugrált a réten,
szeme tükrében sárgállott
kicsi virág oly` szépen.
Réges régen ember társa,
Útitársa, hű bajtársa.
Munkatársa, sőt barátja,
Küzdelemben harcostársa
Két kicsi lepke táncol a szélben,
Napanyó nézi odafent az égen.
Mosolya sugárzik szerte a földre,
fákat varázsol szürkéből zöldre.
Utazás Bercivel, Vicával és a cicával
Megy a gőzös, Vica, szia!
Szikrát szór a vasparipa,
szenet zabál, mint egy vastyúk,
s dolgoznak a gőzdugattyúk.
Álomfelhő kerekedik.
Tenger vize fodrosodik.
Kisszék táncol tetejében,
vigyorog a bohóc éppen.
Volt egy legény, Furcsa Ferkó.
Falunkba jött s furcsát mondott.
Hallgassátok!
Lajhár
lassított felvétel minden mozdulatom
ha egyet csusszanok, bizony megfontolom
s amíg a percek oly sebesen peregnek
én csak lógok a fán... könnyen megismernek...
Kumdari, kis bari,
mit lehet hallani?
Az esti mesében,
egy régi regében?
Nem tudom, hogy hol dalol,
most is ott van valahol.
Talán fenn az ég alján,
vagy egy bokron vagy egy fán.
A fűzfának sok a karja,
a hátát azzal vakarja,
ha egy leesik a földre,
egy másikkal visszarakja.
Ördöglepke lebben, libben
a kicsi kis kertecskében.
Szárnya vörös, fekete, kék,
pávaszemes, gyönyörű, szép.
Szó, ami szó, furcsa szerzet,
képeskönyvben ilyen nincsen.
Fantázia teremtette,
gyermekek lelke becézgette
Szamár
Makacs vagyok, nem tagadom,
nagyon nagy az akaratom.