Gyerekversek
Az üzlet polcain szépen sorakozva
iskolatáskák ülnek fegyelmezett sorban.
Közeleg szeptember, minden gyerek álma
egy csodálatos és szép iskolatáska.
Nincsen most már egy darabban,
meghasadt az égi paplan.
A felhőből szálltak alá,
repültek, mint szabad madár.
A hanta nem hinta,
a bazár bezár.
A varjú csak károg.
Bár nem érte kár.
Eső esett
Valamikor réges-réten azon fajta eset esett,
esőcseppek tengerében egy kis csiga született.
Hamarosan a Fürge becenév is ráragadt,
miután az első eső elől sikeresen elszaladt.
A kiscica olyan ügyes,
megfogja az egeret,
konyhába azt be is viszi,
játszadozik ott vele.
Padlásunknak sötét mélyén,
pókok kedvenc rejtekhelyén
viselt, fáradt íróasztal
teles-tele apró lommal.
Mek-mek-mek-mek, mekegek!
Elmondok egy esetet,
ami velem megesett...
Két kicsi gyermekem
Ti vagytok az életem
Ezt a kicsi dalocskát
Csak nektek éneklem
Van nekem egy jó barátom,
ő is hordja a kabátom,
nála jobb barátom nincsen,
övé legutolsó ingem.
Mezős, rétes történetek
Kint a határon, a faluvégen,
volt egy mező, jól emlékszem.
Erről nektek már sokat meséltem,
sebes ott a patak az erdő szélében.
Piroskának gyöngy mosolya,
Kicsi testén piros ruha,
Fején piros, pöttyös kendő,
Igazi kis tündérke ő.
Van egy titkom,
elmondom neked,
pssszt!
Megtaláltam,
a pontban a végtelent.
Nyár van, nyár és forró napok
Mackó Melcsi mindig morog.
Téli bundám levetném,
Szellősebbre cserélném.
Napkeltekor a tóparton
Ébredezik az aprónép,
Búzamező, szarkaláb,
Kitárul a nagyvilág.