Gyerekversek
Továbblépek, kopogtatok,
Manó Mamó ki is totyog.
Kedves Mamó! Jöttem Hozzád!
Van-e jó hír, gyorsan mondd hát!
Tavasz van, tavasz van,
fecskék érkeznek a magasban.
Csivitelnek vidáman,
ékesszólók mindahányan.
Jellemzi a széles tenyér,
Hátrafordul és kifelé.
Ujjai közt kötőhártya,
Erős karmok az ásásra.
Bányászlélek szorul bele,
Rövid kar az ásó nyele.
Csiga Csilla, Csiga Csaba
indulnának vándorútra.
Messze van a szomszéd város,
és az út oly fáradságos.
De jó a csigának, azonnal van háza,
bár nem törekedhet változatosságra,
különleges erkély, másik forma nincsen,
típustervek szerint teremti az Isten.
Egyszer volt, hol nem volt...
Két ember egy helyben,
Kik szerelemből magot ültettek
Egy puha, bársonyfényű kiskertben.
Sokan laknak a városban,
Bemutatom szépen, sorban,
Ki lakik itt, ki meg ott,
S ki mivel foglalkozott.
Zsiráfgyerek berekedt
Anyja mondja: gyerekem,
Nem volt sál a nyakadon.
Ezért fáj most a torkod.
Fóka koma
Sarkvidéken él a fóka,
ami nem is olyan jó móka.
Új tavasz libben a pázsiton halkan,
Illatos hóvirág nyitja szemét,
Kerget az ábránd és ringat a dallam,
Kis lipe súg neki tünde’ mesét.
A mesém még tegnap kezdődött:
A macska a tetőn időzött.
Fente a fogát pár egérre,
egyet már kiszemelt előre.
Szerintem kicsit csalóka a látvány,
mert nem vagyok egy ma született bárány.
Copfos, kedves, bájos, lányos...
és alkalmanként egy kicsit botrányos.
Kumdari kis bari,
Mit lehet hallani?
A gyermekágy táján
Mindent sírás jár át.
Mi nyomja ki a zsebemet?
Találgatom, hogy mi lehet.
Talán egy kis teknősbéka?
Vagy az ebéd maradéka?
Régebben szerettem homokozni.
Mostanában utálom, ha valami kosz bemegy a körmöm alá.