Gyerekversek
Nád szélén béka beszél,
Brekeke, brekeke.
Vígan repül a szúnyog,
Semmit se sejt szegényke.
Hahó, kisember, jól vagy odabent?
Megkapsz magadnak a pocakban mindent?
Szépen növekedsz, már nagy baba lettél,
Nyújtózni kis kezed már alig fér.
Egyre felmegyek a hegyre,
Kettőre lecsúszok a lejtőn,
Háromra bemászok az árokba,
Négyre leülök a székre,
Ötre felszántom a földet,
Hatra felkúszok a falra...
Bölcsőben ringatott csoda az élet.
Egy álom, új remény, mely jött s gyermekké lett.
Vidámság, szeretet költözött a házba.
Mesehősök táncot járnak a nagy Hold udvarában.
Búsul a hóember,
Sapkája már nem kell,
Sírásra áll szénpor szája,
Elgurul fazéksapkája.
Alma gurul, eső cseppen,
gyereksereg harmatcseppben.
Labda pattan, vidám dallam,
itt a tavasz madárdallal.
Jeges kövön ezer fóka
Nyüzsög parton szétszóródva.
Csak egy nem leli a helyét,
Billegteti mászva fejét.
Egy fecsegő csóka
röpült fel az ólra.
Furcsa madármóka,
locsogó mondóka.
Ha nagy leszek, világgá megyek!
Megmászok minden dombot és hegyet!
Átúszok hullámzó, viharos vizeken,
Átverekedek a vad rengetegen!
A fák gyermekei
szaladni nem tudnak,
karcsú derekukkal
szélben hajladoznak.
Válogatás
A magyar költészet kincsestára
gyermekverseink gazdagsága.
Nagy költőink remekei,
gyermeki énjük vallomásai.
Vége van, íme, az esti magánynak,
hajnali éneke szól a madárnak.
Mi mindig együtt játszunk,
hol előttem, hol mögöttem
vagy éppenséggel mellettem.
Mi csak napfényben látszunk.