Gyerekversek
Százéves fák ezer karja.
Árnyékban az erdő alja.
Apró ösvény a vadonban.
Szinte nem látszik, hogy ott van.
Hűvös, borús reggelen,
sétál Erős Kelemen.
Nagy mogorván lépkedett,
nézte búsan az eget.
Egyik reggel Mackó bácsi hazafelé
meglátott egy szép kis virágot.
"Letépem és hazaviszem Mackó néninek,
örülni fog neki" - brummogta örömmel.
Létrán alvó zöld holló,
Háló holló, horkoló.
Szárnyaiban rákolló,
Ollóval való alvó.
Öreg tölgyről potyog a makk,
Sereglik az állatcsapat.
Jóllakhat az erdő népe,
Mindenkinek jut ebédre.
Ragyogó hajnal,
Napfény a dalban.
Káprázatos éjjel
Szememben fénnyel.
Kiskertünkben mesés világ
Koncertezve muzsikál,
Pattanó rügy fakadása
Szívdobbantó dobolás.
Van egy hintám, felhőjáró,
Táltos, szárnyas, csuda ráró,
Hátán felvisz a felhőbe,
Kék szín égi legelőbe.
Seholország határán apró lények élnek,
s álmokat szövögetve dalolnak oly szépet.
Mindenkinek megvan a képzeleti képe,
ezért is egyediek a kicsiny egyének.
Sajnos, téves hiedelem,
Hogy ő ott volt személyesen
A Százholdas pagonyban,
És miatta van gondban
Micimackó.
Kiscicák születtek a szomszédban,
Mamájuk terelgeti kapuban,
Egyre hosszabb utat menetelnek,
Finom anyatejet lefetyelnek.
La Fontaine meséje nyomán
Nagyszarvú állat megbökte,
az is lehet, hogy fellökte
a bősz királyt, az oroszlánt,
megsebezve az oldalát.
Pattan a labda,
pattog a hangja,
abba se hagyja,
száll a magasba.