Gyerekversek
Cila cica bajsza
bizony, volt már kajla!
Múltkor, mikor torkoskodott,
beragadt a vajba.
Szárnyalj, vörös paripám!
Ugorj át a tű fokán!
Suhanj álmok alkonyán,
Repüljön a tarisznyám!
Egyszer volt egy szellem
Óriás szemekkel
Füstöt fújt az orra
Belebújt a bolha...
Sokan voltunk, és szegények,
mi nem tudtuk, mi a szégyen.
Barát, pajtás, mint testvérünk...
Modellnek állt itt öt cica,
Arcsi, Karcsi, Cila, Mila
meg a tengerszemű Vica,
ki a modellkedést bírja.
Játszótéren poroszkál
az utánpótlás korosztály.
Mászókákon nagyok-kicsik,
körülöttük babakocsik.
A fák alatt, zöld erdőben,
Málnabokrok rejtekében
Mindent felfal, nem válogat,
Megeszi a rovarokat.
Gyökért, fűt, gyümölcsöt, gombát,
A lényeg, hogy tömje gyomrát.
Terebélyes ágak között
bájos, kicsi akrobata,
a fa törzsén föl és alá
csúszik ide, csúszik oda.
Oly` sok a dolgom, nekem játszani kell!
A világ dolgaiból minden érdekel.
Létezik egy erdő, mesebeli, kerek,
éldegélt ott együtt sok-sok állatgyerek.
Volt köztük egy medve, úgy hívták, hogy Barna,
a többiek félték, mert nagy volt a hangja.
A szörnyecske
Túl az üveghegyen,
varázserdő mélyén
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.
A tisztáson egy nyuszi ül,
magában halkan sirogat:
pirul rajtam két lekonyuló fül,
amikor majd eléjük állok, mert nem értem időben haza.
Megbotlott a nyúl a járdán,
szörnyű seb lett hátsó lábán,
sántikálva továbbszaladt,
utána még nyom sem maradt.