Gyerekversek
Hol volt, nem volt, talányos mese szólt,
melynek egy fele talán igaz volt.
Kumdari szél kérdő regét mormolt.
Mondd! Mesélő vajon kire gondolt?
Vidám kislány Kató,
Szeme huncut, ragyogó.
Mamáját szépen kéri,
Palacsintát süssön néki.
Hóderes lett a világ,
nem nőhet még kis virág.
Fázós veréb didereg,
nézi a nagy pelyheket.
Lepke Lenke libben virágról virágra,
szivárványban játszik könnyű pilleszárnya.
Virágport nyalogat, az jó most ebédnek,
amint tovaröppen, ékszere a rétnek.
Unokámnak
Mi az, amit láthatok?
Hát csillogó szemedet!
Mi az, amit nem lehet?
Hát megfogni a kezedet.
Játszottunk már eleget,
Lehunyom a szememet.
Eltakarom két kezemmel,
Eljátszom a képzelettel...
Élt egyszer két szárnyas bogár,
Domokos és Aladár.
Aladár vékony szúnyog volt,
Tanult, művelt, megfontolt.
Aladár, a lajhár vágya,
Hogy legyen egy nagy magtára,
Hol pattogtathat sok magot,
S ha ráharap, roppan nagyot.
Téli kucsma, nagykabát,
Rajzolok egy maskarát.
Bólogat a hóvirág,
szellő simogatja,
kivirít a zöld fűből
aprócska harangja.
Kumdari kis bari,
Mit lehet hallani?
A gyermekágy táján
Mindent sírás jár át.
A királykisasszony szülinapi köszöntője
Boldog szülinapot, Elizabeth!
Kicsi szíved töltse szeretet!
Pillangók táncolnak téged körbe,
Virágot tesznek gyönyörű fürtödbe.
Egyszer a rőt szakállú róka,
mikor még kicsi volt, aprócska,
alig nagyobb, mint az öklöm,
ez egy mese, csak úgy közlöm,
elindult a mezőre vadászni,
milyen is a nyúl, meg akarta látni.