Gyerekversek
Van egy motor a garázsban,
azt mondják rá, hogy Csepel,
nagyi szerint régi vacak,
dirreg-durrog, kelepel.
Jég zajlika-lika,
Két nap havazik a,
Hó lepi fakarika
Tél idején.
Eső esik, galamb ázik,
hogy is jut el majd hazáig,
szárnya vizes, már nem repül,
a szél elől nem menekül.
Tyúkanyó az udvaron,
egy meggyfának tövében,
tojásra lelt, csöpp nagyon,
megkaparja körmével.
Finom ez az alma,
szelek még egy szeletet magamnak.
De mi ez a nesz odakint?
Zörög az avar. Nini!
Egy süni!
Szellő elringatja,
levél simogatja,
rózsa arcocskáját
meg-megcsiklandozza.
Morzsa kutya csontot talált,
nagyot mordult örömében,
szíve egyre csak kalapált,
alig fért el a bőrében.
Cin-cin-cin ke-ke-ke
Ez a vers remek-e
Nic-nic-nic ek-ek-ek
Tükörből énekelnek
A cinkegyerekek
Mikor Apa citerázik,
A tücsök is vele játszik,
Kint a kertben cirip-cirip,
Bodza ágán csirip-csirip.
Ez a gyerek folyton kérdez,
de a választ nem várja meg.
Igaz, nem is tudtam volna,
akkor is várhatott volna!
Álmos már a berkenye,
kis madárka fekhelye.
Szellő ringat álomba.
Róka bújik árokba.
Csendesül az erdő,
mikor a hold feljő.
Zakatol a piros vonat,
előre megy, sosem tolat,
irány most a vén Balaton,
gondomat én félrerakom.
Most rajzolok egy Fannásat!
Persze! Nem is szoktam másat.
Mert arra méltó az írásom,
csak magamnak el is játszom.
Mától szorgos ember leszek,
Lágy hajnallal ébredezek.
Harmatvizet kortyolok,
Friss gyümölcsbe harapok.
Dingő, dongó, csiprő-csapró,
Zengő, bongó, pillő, pálló,
Bársony bokor zöldül, kondul,
Fán a kakukk üvölt orvul.