Gyerekversek
Eső után mászik a fantaszta giliszta
gondolva, a tézis nemcsak hipotézis
Úgy gondoltam, egyszer-egyszer
kimegyek a tópartra,
mert a tóban lakik, ottan él
egy kis virgonc halacska!
Egy óvodás farsangi töprengése
Ha én egyszer nyuszi leszek,
maszkabálba bátran megyek,
nagy fülemet lobogtatom,
Róka Rudit kicsúfolom.
Én vagyok a Katika katica,
Mellettem a Boglárka boszorka.
Leszáll a csendes éjjel,
csillag ragyog az égen,
a Hold ezüst korongja
fürdik az ég vizében.
Farsangi tánc, utcabál lesz,
meghívót hord szét a szél,
ablakba és kapuba tesz,
kísérgeti őt a tél.
Rózsaszín tüllben
röppen a légben,
csattog a szárnya,
flamingótánc.
Lehet Jávor, Rén, Gím, Dámvad,
Páros ujjú emlősállat.
Az erdők igaz királya,
Agancsa a koronája.
Rég leszállt már az este,
mese, mese, meskete,
mégse álmos Emese,
hisz nem alszik a medve se.
János bácsi halászáskor
Hal helyett békát fogott.
Beletette tarisznyába,
Hazavitte vacsorára.
Bókol a zebra egy lónak:
- Csíktalan, csinos csikó vagy.
Éberen álmodom rólad,
Szép szemű szénafaló vagy.
Csupasz ágak között
túlérett, ép szemek
dércsipkés sapkában
vidáman kéklenek.