Gyászversek
Eltelt fél év, nem vagy velünk,
szomorú, fájdalmas az életünk.
Ember, ki e sorokat olvasod!
Kérlek, értsd meg a bánatom!
Mint az eldobott csikk,
mit cipő tapos porba,
mint nyári esőcsepp,
mely hull forró betonra...
Kisfiam halálának egy éves évfordulójára
Tudom, többé nem láthatlak, de én mindig várok,
Sírodon könnyeznek a legszebb virágok.
A szívem megszakad, hazudnom kell néki,
A nagy fájdalmat csak így lehet átélni.
Borús az ég, sírásra hajló,
Elbújt a nap is, a csodás, aranyló.
Zöld fűszál könnyez a harmatcseppben,
Madárdal halkul, szárny miért nem rebben?
Messze, valahol fent északon,
Tótország sűrű erdeiben
Egy árva leányka sírdogált
Királya után, kit szeretett.
Sírodon már hervadt a virág,
Hiányod egyre jobban fáj.
Álmatlanul hánykolódom éjjel,
Messze mentél, s már nem érlek el.
...aludj csak aludj
kései szerelmem
életem delének ragyogó napja
fájdalom-ráncaid
kisimultak és illatod
a hipószagot is túlhagyja
mindjárt jönnek érted
én addig csak ringatlak...
Itt vagyok újra a kórházban, rosszat érzek,
Fejemben gondolatok. Ne halj még meg, kérlek!
Ajtó után ajtó, és a megszokott, beteg arcok,
Életek, sorsok, befejezetlen harcok.
...már egy éve
Sarokban lehangolt gitár pihen,
rekedten sír egy szaxofon.
A porond zenebohócot várja,
miért nem jön? Azt nem tudom.
Anyának
HA nem volna tényleges
És Végleges...
Csak teszt volna
Csak a test,
De az sem többre - pillanatra állna meg,
Hogy lássa fenn a Csillagbíra,
Hogy becsülik.
Lépteim nyomába lassan eredek,
kezem kulcsolva lassan felébredek.
Egekre festett érzelmek, tévhitek,
évtizedeket mesélve feledtetnek.
Keservesen...
Miért volt az életed olyan, mint a vihar?
Meghaltál, tudom, de miért ilyen hamar?
Felkavart mindent, majd romba döntött,
Nem maradt más utána, csak a néma csönd.
Jöttél, mint a viharos szél,
Mely elsöpör mindent, mi él,
De nem maradtál,
Továbbálltál.
1969-2017
A test elmegy,
De a lélek itt marad.
A hang elmegy,
De a szó itt marad.