Filozófikus versek
Hol nincs kapzsiság, közöny, oly világra vágyom;
hol ismeretlen a viszálykodás, rémálom,
ahol nem hallani trágár szót, káromkodást,
hol nem létezik gyűlölködés, vádaskodás!
Mérethiányos árnyék követ
Macskaköves utcákon át,
Hűséges kabátként ölel körül,
Mikor a Napfény nem lát.
Minden nappal,
fénnyel, sötétséggel,
érzésekkel és tettekkel
élteted minden pillanatát,
a léted apró morzsáját
vizsgálod, hogy megkönnyítse
döntéseid sorozatát,
miközben félsz minden...
Jövök, megyek, intézkedek,
aláírok, pecsételek,
értek is hozzá,
meg szeretem is.
A tükör előtt állok,
kedves szavakkal illetem magam.
Ez nem az a történet,
hát felpillantok fájdalmasan.
Ácsi fiam ácsi
Ma egy hosszú nap volt
Elfáradtam abba
Kényelmem hajkurászni
Maskarások, arctalan emberek,
Fényesre mázolt, mosolygó szellemek.
Ébren az alvó, és álmodik az éber,
A vidám szigeten ragadtunk mi éjjel.
Mindenki egy bezárt világ,
Az ajtón a festék hazug,
Valódi színárnyalatát
Akkor látod meg, ha a zug
Minden elmúlik egyszer,
bolygók közé tömörül a lét,
minden hű és léha ember
volt szép fényű csillag-ivadék.
Bolond vagyok...
éghetnék,
de csak füstben gomolygok,
örökre szemembe fúj a szél,
egy vadvirág...