Filozófikus versek
Vajon mi történne akkor,
ha tényleg elengednénk
mindent,
ami nem szívből fakad,
és végleg levakarnánk
a vélt valóság ragacsát...
Magammal beszélek
Kint még csupaszok a fák, ülök magam
bent a meleg szobában elmerengve.
Játszik a fény a falon megremegve,
tornáztatom - emlékezve - az agyam.
a sors kezén
nem kértem
megkaptam
köszönöm
élek
sors kezén
táncolva
mindjobban
félek...
Világtalan világot, csekély ajándék az élet,
Ismerni, használd ki, míg éltet.
Apró dolgot értelmed, képzeted,
Észrevenni, barátod, szerelmed
Élet rejtelmeit, cserbe nem hagynak
Felfedni, adj helyet a vágynak.
Elmentek mellettem az évek.
Kellett, hogy velük együtt lépjek,
Az is, hogy megelőzzem őket.
A szó történelme te magad vagy,
Ha hőség van, ha jön a fagy,
Betűkre reszket az akarat,
Hogyha a rész vezet, akár a hangulat.
Keresés
Ki az igaz barátod - megtudhatod,
Ha sorsod rosszra fordul, s azt kutatod,
Hol rontottad el, elrontottad-e?
Azt mondod, olyan akarsz lenni, mint én?
Kicsit zavarba hoz a kijelentés...
De mi az, ami bennem követendő érték?
Az ördög lehelete mérgez meg bennünket.
Rombolja az Istenbe és egymásba vetett hitünket.
Használj sorkizárt formát,
hagyd a mintát, a profilod,
mit az egyenlőtlen hosszú sorok
rajzolnak a papír szélénél.
Sok apró dolog volt,
Mit eddig már megéltem;
De az életben eddig
Semmit sem cseréltem;
Holott egy életet már
A magányban leéltem.
Homokba írj,
ha megbántottak,
a hóba írd,
ha nincs már semmid,
az esőnek súgd,
ha hited csorbult,
a szélbe kiáltsd,
ha nincsen senkid.
"Nem a zuhanás számít. A leérkezés."
Túl sok gondolat van itt egyben.
De eddig minden rendben.
Eddig minden rendben.
Nemcsak egy régi lódenkabát fakul ki kiégett fű-színre,
Az élet is, mire elvégesül, hasonlón... semmi színre...
Figyelj, égi vándor, Földünk egy nagy színház.
Darabokat írja fent egy égi firkász.
Játszanak premiert minden szegletében,
sok helyen vasfüggönyt engedik le éppen.