Filozófikus versek
Szép világ, jó világ,
Te szánalmas, kétarcú, beteg világ.
Adj nekem valamit, hogy elhiggyem,
Nem hiába kell rajtad egyedül léteznem.
Álsírok és áltemetek
Elsiratom és eltemetem
A hol volt hol pedig nem
Álgondtalan és álvidám áléletem
Egy áltemetésen egy áltemetőben
Ám mégsem vagyok álnok
Sem álkamarás sem pedig ha van ilyen egyáltalán
Attól a ténytől hogy két lábamon állok...
Rímtelen versed
mívtelen.
Mindig megtéveszt,
hogy kopár kertté lesz...
Legutóbbi álmomból leizzadva ébredtem,
Nevetések mintha egész közelből tépkedtek.
Poétalelkem fénypászmákkal ébredezik,
kóbor szellemek rímeket ígérnek,
szellemekkel álmodó éjszaka érkezik,
s a gondolatok ágyamban elférnek
...Villogó lámpa üvöltő hangszóró
Telített tér mérgező füst mi bomlasztó
Valahol elveszett valami vagy valaki
Érzem bűzét húzza maga után
Így megyek utána kutatom keresem...
Gondolataim
szétdobálva fekszenek
eszméletlenül.
Misztérium magyarázása, megértése
Fejthetetlent feszegetve:
fojtva, finnyán fejtegetve,
félelemtelent féltetni,
figyelmességet firtatni.
Inkább sírj ma,
mint holnap dühöngj,
az elengedés
sosem életöröm.
Meander gondolatfolyam
Akár rakoncátlan szél a postaládában
Vakon körözve süvít át az Univerzumon...
Korzikán időzöm napjaimban hosszan,
Hol pihen az elme,
S pihen a kar.
Va bene, va bene!
Vagyok vagy sem?
Gondolkodom, tehát... mi?
Vagyok? - nem hiszem...
Gondolkodom, tehát érzek!
Gondolom, ez az, ami éltet.
Első és utolsó szívdobbanás
közti tér, ez itt a lét.
Fontosnak hitt dolgokkal
megtöltve, ez lesz a tét.